Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-313

368 Slä. országos ülés 1898. jóslás I*-éa, ieddéii. kökkel hallatlanul egyenesen becsapják a magyar közönséget és a földmívelő magyar népet. Hisz én kérdem a t. képviselőháztól — mert ez hozott engem a kérdés tanulmányozására, hogy tőlem telhetőleg iparkodtam a mélyére hatolni ennek a dolognak — más indok nem volt, minthogy magam képviselősége alatt, saját kerületemben 10—15 ember jött hozzám, a kiket a, gépügynökök becsaptak és elvették mindenüket, kérdem, mondom, a t. házat, nem voltak-e már t. képviselőtársaim mindenikének ily esetei? És nincsen ellene mentség. Ezért, igenis, én a magyar állami gépgyár iránt nagy érdeklődéssel vagyok eltelve, és nem látom hivatását még teljesültnek, hanem szükségesnek látom annak továbbfejlődését. Mikor én látom, hogy évrőlévre új czikkek termelésébe bocsátkozik, hogy 1891-ben elkezdte a szalmakazalozón, 1892-oen kukoriczamorzsolót gyárt; mikor látom, hogy a fejlődés évről-évre nagyobb és az eladási menynyiség horribilisen, 40—50 százalékkal emelkedik évente, és az előbbi évekhez képest négy-, öt-, tízszeres fejlődést mutat, akkor, t. képviselőház, a mikor e kimutatás hitelességét nem birom kétségbevonni és nem szabad, hogy kétségbevonjam, önkénytelenül kérdem én, hogy ha egy kezelés bevált, ha egy kezelés helyesnek mutatkozott, mi az oka annak, hogy egyszerűen, minden különösebb indokolás nélkül, ily óriási értéket képviselő gyárakat, egyszerűen áthelyeznek egy más minisztériumba, a pénzügyminisztériumba ? Én nekem kérdeznem kell, hogy azok a súrlódások, a melyekről beszéltek, micsoda természetű súrlódások, hogy azok ambicziózus hivatalnokok kölcsönös versengéséből származnak-e, hogy azok esetleg a hivatalnokok anyagi érdekeinek nem teljes kielégítéséből származnak-e, mert az igaz, hogy az egyik gyárnál nagyobb jutalékot kapnak, mint a másiknál, de hiszen a jutalékadás egy kereeskedeimi üzemnél okvetlenül szükséges, hogy a személyes érdeklődést oda kapcsolják ahhoz az üzemhez, hogy ezek az érdekek voltak-e azok, mert ezen érdekek nem képeznek elégséges okot az áthelyezésre. És én nem akarom tovább fárasztani az igen tisztelt képviselőházat, beszédemnek nem czélja dicsérni a kereskedelmi minisztériumot vagy a kereskedelmi minisztert, mert én meg vagyok arról győződve, hogy ha Baross Gábor ülne azon a széken, akkor nem veszik el a disgy őri vasműveket, de a gépgyárat sem veszik el a kereskedelmi tárezától. (Felkiáltások a szélső baloldalon: ]Sem bizony!) Nem tudom, mi indok vezette a kereskedelemügyi miniszter urat arra, hogy eltűri, hogy minden indokolás nélkül tárczája egyik kiváló részét elvegyék tőle, elvegyék tárczáján&k azt a részét, a mely neki dicsőséget hozott, mert a mikor arról volt szó, hogy egy kitüntetés után a másikban részesítették, én előttem nem a kiegyezési alkudozásokban elkövetett fényes tárgyalások voltak az indokok, hanem azt láttam, hogy a magyar állami gépgyár, a magyar gépipar fejlesztése körül az ő minisztériuma az ő vezetése alatt érdemeket szerzett. Ilyen indokot, csak ezt az indokot találtam én az ő költségvetésében. De eltekintve az ilyen személyes felfogásból származó indokoktól, én egyet tudok. Áz egész világon nincsen eset arra, hogy ha egy rendszer bevált, azt fontos, életbevágó, akár személyi, akár pedig anyagi indokok nélkül máshová helyezzék át. És engedjék meg, t. ház, hogy azzal végezzem beszédemet, a mi most eszembe jut, hogy midőn 15 évi miniszterelnökség után Tisza Kálmán volt miniszterelnök úr felkelt a miniszterelnöki székből és beadta lemondását, akkor egy közbeszólás történt s erre a volt miniszterelnök a következőt válaszolta: »Selten kommt was Besseres nach.« T. ház! Bevált a magyar államvasutak gépgyárának üzeme, bevált a diósgyőri vasmüvek üzeme; viszont ezzel szemben kimutattam azt, hogy a fémkohászat és a többi bányaművek dekadencziában, a vasmüvek pedig staguáczióban vannak. És e stagnáczió egyedüli oka az, hogy ezek föjövedelmi forrását a magyar államvasutak gépei képezik, és hogy a vas árának a vaskartell alakítása által történt megállapítása nemcsak a magyar államra nézve volt hátrányos, hanem az egyes emberre nézve is károssá lett. Ez annak a stagnáeziónak egyedüli oka. És a a midőn ezt látom egyrészt, másrészt pedig látom, hogy a kimutatásokban mindig csak fejlődés tapasztalható: akkor, igen t. ház, engedjék meg, hogy igen tisztelt figyelmükbe ajánljam, midőn önök az új rendszert egyszerűen tudomásul akarják venni, hogy: »Selten kommt was Besseres nach«. Perczel Béni jegyző: Sima Ferencz! (Felkiáltások jobbfelől: Selten kommt was Besseres nach! Derültség.) Mülek Lajosi »Es kommt schon etwas Besseres nach !« (Derültség.) Sima Ferencz: T. ház! (Halljuk ! Ralijuk!) Én a magam részéről épen úgy az állam, mint a községek, egyáltalában az erkölcsi testületek részéről helytelennek és gazdaságilag tarthatatlannak tekintem minden, privát üzem körébe vágó gyári intézmény fentartását és házi kezelését. Nincs rá példa sehol a világon és Magyarországon sincs egyetlen egy eset sem arra, hogy Magyarországon a házi kezelés teljesen kifizetné magát és így igen természetes dolog, hogy a