Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-312

360 312. országos ülés 1898. jnnlus 13-án, hétfőn. mindnyájunk által óhajtott czéllal szemben az, hogyha a politikai hatóságok ok nélkül avatkoznak be másoknak dolgába. És pláne a legnagyobb elítélésre méltó körülmény az, ha a törvényszék szolgáltatja ki magát politikai eszközül. Ezt nyiltan hangsúlyozom és hangoztatom azért, mert hiszen épen a szegedi törvényszékkel történt meg az, mikor az én választásom volt, hogy választásom elnökét öt nappal a választás előtt szintén sikkasztás czímén — mert valami czímet kell keresni — letartóztatták, öt nappal a választás után kieresztették, de egyetlenegy árva szót ezalatt az idő alatt nem szóltak hozzá, hogy miért tartóztatták le és miért bocsátották ki. Ezt abszolúte nem mondták meg és nem mondta meg neki senkisem, nemcsak, de itt fenn a házban a folyosón az nap délelőtt, mikor délután a törvényszék zárt ülésben hozott ilyen letartóztató vádhatározatot, már délelőtt itt hire kelt, hogy délután öt órakor a szegedi törvényszék ilyen vád határozatot fog hozni zárt ülésben. Én ezt azért említem fel, mert meg vagyok arról győződve, hogy tisztán látván a dolgokat, lehetetlenség, hogy a kormányban az az erkölcsi érzet ne nyerjen érvényt ily dolgoknak láttára és tapasztalatára, hogy ez egyáltalában nemcsak helytelen, nemesak megengedhetetlen, nemcsak törvénytelen, hanem a legnagyobb mértékben megbotránkoztató dolog ez, a melylyel szemben kell, hogy a legfelsőbb fórum a megtorlás kezét alkalmazza. Én tehát ebben a kérdésben azért jelentettem be sürgős interpellácziót, mert nálam tegnap egy küldöttség járt. Én ugyan utasítottam őket a saját képviselőjükhöz; miután azonban oda nem mentek, neki sem vélek rossz szolgálatot tenni, sőt azt Liszem, hogy jól cselekszem, hogy ha az interpellácziót előterjesztem, mert csakis a gyors igazságszolgáltatás és az objektív eljárás az, a melylyel a kormány legjobban korteskedhetik az őt támogató képviselők számára. Ennélfogva a következő interpellácziót vagyok bátor a belügyminiszter úrhoz és az igazságügy mi niszter úrh oz előtérj eszteni (olvassa): »Kérdés a bel- és igazságtigyminiszter urakhoz. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a csongrádi főszolgabíró Hegyi Antal csongrádi plébános ellen a szegedi törvényszéknél alapítványi misetőkék elsikkasztása czímén fetjelentést tett s ezen feljelentés folytán a szegedi bűn fenyítő törvényszék Csongrádra egy vizsgálóbírót és egy ügyészt küldött ki, hogy Hegyi Antal plébános ellen a vizsgálatot tartsák meg. S hogy a törvényszék által elrendelt vizsgálat következtében Hegyi Antal napok óta csendőri őrizet alatt áll, tehát tényleg fogva tartatik. Ha a lapokban is hirdetett ezen esetről van tudomásuk, a t. miniszter uraknak: kérdezem elsősorban is a belügyminiszter urat, hogy nem lát-e feltétlenül hivatalos hajszát abban, hogy egy minden körülmények között egyházi hatóság körébe tartozó kérdésben a szolgabírói hivatal szerepeljen egy plébános ellen vádlóképen? S ha ezen tisztán személyes üldözés jellegével biró közigazgatási beavatkozás megtörtént: kérdem az igazságügy mi niszter ártól, hogy nem tekinti-e a politikai bosszú nyilt eszközének azt a törvényszéket, mely —• bár Hegyi Antal plébános ellen sem az alapítványt tevők, sem az egyházi hatóság, tehát az erre egyedül illetékesek panaszt nem tettek — mégis vizsgálatot rendel el, hogy annak becsületét az egész világ előtt pellengérezve tönkretegye? S kérdezem, hogy miután részemre nyújtott informácziók szerint ezen közigazgatási és törvényszéki botrányos eljárás nem a tiszta igazságkeresés, de az ellenzéki irányú Hegyi Antal becsületének meggázolása és exisztencziájának megtámadására van szánva: ha kiderül, hogy itt a közigazgatási hatóság épen úgy, mint a törvényszék politikai boszú eszközévé szegődött, lesz-e országra szóló és minden időkre példaadó megtorlás azokkal szemben, a kik hivatalos állásukat a kormánytól remélt kitüntetés és előmenetel fejében egyesek becsületének és exisztencziájának megsemmisítésére használják fel? S mivel határozottan fel kell tennem, hogy a miniszter uraknak semmi befolyásuk nincsen ebben a hajszában, tekintettel arra, hogy az eset Csongrád népét napok óta tartja a legkínosabb izgatottságban s könnyen véres össze. ütközésre vezethet a nép és a hatóság között: egy város népének nyugalma és békéje érdekében szándékoznak-e haladéktalanul intézkedést tenni az iránt, hogy ez az állapot a törvényes jogrend mellett azonnal megszüntettessék. Én nemcsak meg vagyok győződve, de várom is és kérem is itt a t. ház szine előtt a belügyminiszter urat, hogy ebben a kérdésben gyorsan intézkedjék már csak azon okból is, mert Csongrád városa talán egyedüli áll Csongrád vármegyében, a hol a nép teljes mértékben a szoczializmus túlhajtott követeléseinek karjaiban fekszik, s a hol a népnek nagy tömge bármely pillanatban kész a legkellemetlenebb összeütközésre a hatósággal szemben és személyes tapasztalat folytán mondhatom — egyedül Hegyi Antal csitítása és békítése az, a mely a népet mindig megtartotta olyan nyugalomban, hogy a legkellemetlenebb összeütközés nem történt. Nem áll a kormánynak érdekében, de mindenesetre kötelessége, hogy egy nagy város népének békéjét ott, a hol lehet, a mikor kell, gyorsan és biztosan igyekezzék helyreállítani. Madarász József: És igazságosan!