Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-311

811. országos Illés 1898. június 11-én, szombaton. gg| Heltai Ferencz ! Heltai Ferencz: T. ház a törvénynek ezen szakasza igen fontos rendelkezést foglal magában. Már az 1876 : XIV. törvéuyczikk kimondta, hogy az elmebetegeket illetőleg, a mennyiben gyógyíthatatlanok, a gondozás kötelezettsége az államot terheli. Ha megnézzük, hogy az állam hogyan tesz eleget ezen kötelezettségének, akkor, azt hiszem, mindnyájan egyet fogunk érteni abban a tekintetben, hogy a gyógyíthatatlan elmebetegek ápolása és elhelyezése tekintetében még ma nem állunk azon a nivón, a melyen államink kellene. Mert seregestül kóboi ólnak az országban az egyes községekben a gyógyíthatatlan és közveszélyes elmebetegek, a kiknek elhelyezése részben a községek indolencziája miatt, részben az illető kórházakban a férőhelyek hiánya miatt nem történhetett meg. A múlt évben a t. belügyminiszter úr egy igen érdekes tanulmányt osztott ki a házban, mely a magyar közegészségügy nagyérdemű munkása Chyzer Kornél miniszteri tanácsos és dr. Niedermann elmegyógyintézeti igazgató jelentését tartalmazta a koloniális rendszerű gyógyintézetekről. Magyarország, mint szegény földmívelő ország, elmebetegeit csak úgy helyezheti el, hogyha rátérünk a gyarmatosítási rendszerre, mely szerint a munkaképes elmebeteg a földmívelés terén találna foglalkozást. Én a belügyminiszter úrnak ezen terv mielőbbi megvalósítását szíves figyelmébe ajánlom, egyúttal kérem, méltóztassék a 10. §-hoz elfogadni azt a módosításomat, mely szerint raondassék ki e szakaszban, hogy a belügyminiszter nem tagadhatja meg az elhelyezést, ha az illető beteg közveszélyes. Tehát a 10. §. végére ajánlom, hogy tétessék a következő toldás (olvassa); »Az engedély meg nem tagadható, ha az elmebeteg közveszélyes«. A »vagyontalan« szó itt is a »szegéDy« szóval cserélendő fel. Elnöki Kivan ínég valaki a 10. §-hoz szólni? Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház ! Volt alkalmam úgy az idei, mint a múlt évi költségvetés tárgyalásakor a t. ház előtt nyilatkozni az elmebetegügy állapotáról és akkor, mint erre most Heltai Ferencz képviselő úr is visszapillantott, konstatáltam magam is, hogy egy összeírás szerint az országban körülbelül 23—24.000 közt váltakozik azon betegek száma, azoké, a kiket a pszihiátria mai fogalma szerint elmebetegeknek jelezhetünk. Jeleztem, hogy habár az utóbbi években szaporodott a férőhelyek száma és nagyobb számmal helyeztettek el az elmebetegek, azért mégis igen jelentékeny a száma azon elmebetegeknek, a kik ez időszerint sem nyerhettek felvételt. Kijelentettem akkor és megtettem az intézkedést arra nézve, hogy egyelőre kísérleti telep gyanánt egy koloniális rendszerű elmebeteggyógyintézet felállítását tervezem. Azt hiszem, hogy e részben legközelebb a tárgyalások már annyira fognak haladni, hogy a jövő tavaszszal annak felállítását meg is kezdhetem. (Helyeslés.) A mi Heltai Ferencz képviselő úrnak azt a módosítását illeti, mely szerint a belügyminiszter a közveszélyes elmebetegektől a fölvételt meg nem tagadhatná, nagyon sajnálom, de férőhelyek hiányában ily kategorikus kimondását ennek nem vállalhatnám el. Azt hiszem, biztosíthatom a t. házat arról, hogy érzékem van az elmebetegügy szanálása és az e téren szükséges rendelkezések megtétele iránt. Bárki vegye magának a fáradságot, hogy akár az angyalföldi, akár a lipótmezei intézeteket megtekinti, meg vagyok győződve, sokkal több elmebeteget talál ott, mint a mennyi ott elhelyezhető volna, úgy, hogy a folyosókon is helyezünk el betegeket. Ezt a rendelkezést tehát, ha az országgyűlés nem bocsátja rendelkezésemre a szükséges eszközöket e törvény életbeléptéig, ne méltóztassék e javaslatba bevenni. Különben jelezhetem, hogy nemcsak az elmebetegetekre, de a tanítás útján nom képezhető hülyékre nézve is akként intézkedtem, hogy a lipótmezei országos elmegyógyintézetbe felvehetők legyenek. Hülye kis gyermekeket ott eddig' nem lehetett a felnőtt betegekkel együtt elhelyezni, mert akárhányszor ennek szomorú következményei voltak. Most azonban gondoskodás történt úgy arról, hogy ezek oda felvétessenek, valamint arról is, hogy magánosok által — természetesen igen erős hatósági felügyelet alá helyezett — ilyen intézetek felállítása lehetséges legyen. Mindezek után — következetesen eddigi álláspontomhoz — kijelentem, hogy hozzájárulok ahhoz a módosításhoz, mely szerint a »vagyo talan«°szó »szegény«-nyel cseréltessék fel s így kérem a szakasz elfogadását. Heltai Ferencz: T. képviselőház! Módosításomat a miniszter úr nyilatkozata után viszszavonom. (Derültség balfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. A 10. §-ra vonatkozólag Heltai Ferencz képviselő úr által benyújtott kétrendbeli módosítások egyike visszavonatott. Azt hiszem, kijelenthetem a ház megfelelő határozatainak megfelelően, hogy a 10. §. azzal a módosítással fogadtatik el, mely szerint a »vagyontalan« szó »szegény« szóval helyettesítendő. Molnár Antal jegyző (olvassa a 11—13. §-oJcat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 14. §-t). Radocza János !