Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-311

346 311. országos ülés 1898. junius 11-én, szombaton. delheti, hogy a területén fekvő összes községek ezen czélból egy egységes szegényalapot létesítsenek, mondom, a törvény ezen intézkedésének vajmi kevés törvényhatóság tett eleget. Én azért üdvözlöm a törvényjavaslat 8. §-ában felsorolt kényszerítő intézkedéseket, mert ezek módot fognak nyujtani arra, hogy a kormány az eddiginél nagyobb gonddal ellenőrizze, vájjon a községek megfelelnek-e és képesek-e megfelelni a szegényügy terén felmerülő kötelességeknek? Én azt hiszem, hogy épen azon körülménynél fogva, hogy itt legalább az alapjai fektettetnek le a szegényügy rendezésének, a háznak, a mely ezeket a kérdéseket fokozódott figyelemmel fogja kisérni, akkor, mikor a belügyminiszter úr a kilátásba helyezett szegényügyi törvényt be fogja nyújtani, — a mi meg is fog történni — már a gyakorlati élet szempontja szerint lesz alkalma bírálni a benyújtandó törvényjavaslatot. Ezeket elmondván a 8. §-ban foglalt intézkedésekről általánosságban, több módosítványt van szerencsém benyújtani, a melyek bevárják a konzequencziát annak, a mit a ház az előző szakaszban elhatározni méltóztatott, , Az egyik módosítás az, hogy a 8. §. második bekezdésében, az a) pontban, a hol megvan mondva, hogy a község köteles a kórházi, va

gy gyógyintézeti ápolásban nem részesülő, vagy arra nem. minősített betegekről gondoskodni, itt bizonyára cgak elnézés következtében szakadt ki az: hogy a szegény betegekről köteles gondoskodni, mert a község nem köteles gondoskodni olyan betegekről, a ki anyagi helyzetüknél fogva maguk képesek magukról gondoskodni, sem pedig olyanokról, a kikről családjuk gondoskodhatik. Itt kétségkívül csak a szegény betegek értendők. De én azt hiszem, hogy ha a 3. §-ban a ház szükségesnek tartotta, szabatosan körülírni, mi értendő gondoskodás alatt a betegeknél, akkor itt is meg kell mondanunk, mi értendő a szegény betegekről való gondoskodás alatt. A közalap csakis a gyógyszert adja, semmi egyebet nem ad egész helyesen; tehát a község köteles minden mást nyujtani, a mi a szegény betegekről való gondoskodásban foglaltatik, tudniillik a gyógykezelést, az ápolást és ellátást. Első módosítványomban tehát azt czélzom, hogy itt a gondoskodás helyett tétessék »szegény betegek gyógykezeléséről, ápolásáról«. A többi módosítván}'oni szintén mindenütt csak a »szegény« szónak beiktatását czélozza, meri a b) pont szerint a község tartozik a kórházakból és gyógyintézetekből elbocsátott gyógyíthatatlan betegekről gondoskodni,' de természetesen csak akkor, ha ezek a betegek egyúttal szegények is. Hasonlóképen a gyógyíthatatlannak nyilvánított, de nem közveszélyes elmebetegek is csak akkor igényelhetik a község gondozását, ha egyúttal szegények . . . Polónyi Géza: És hozzátartozóik! Heltai Ferencz: Ez már első pontban van kimondva. Hasonlóképen az ártalmatlan hülyék, siketnémák, vakok, nyomorékok is csak akkor bírnak erre igénynyel, ha szegények. A gyermekekre nézve pedig, ha tegnap a t. ház szükségesnek tartotta kimondani azt, hogy az iskoláztatás kötelezettsége is azt illeti meg, a ki gyermekről gondoskodni tartozik, módosítványotnmal azt czélozom, hogy ennek itt is kifejezés adassék, hogy a hétéves korukat meghaladó gyermekek a törvény értelméhez képest tanításban részesíttessenek. Végül egy új bekezdést vagyok bátor indítványozni. A c) pont után, mely véget vet azon — más kifejezéssel nem jellemezhetem — barbár állapotnak, a mely a szegényápolás terén akkor mutaikozik, hogy ha szegény nem illetőségi községében szorul községi segélyre, a mikor még a leghumánusabb községek is a szegényellátás kritériumát nem találják másban, mint abban, hogy a szegénynek megengedik a koldulást és kilökik egyszerűen az utczára. Benyújtott módosítványom tehát oda irányul, hogy ha valamely szegény oly községben szorul községi segélyezésre, mint az a törvényben meg van határozva, akkor tekintet nélkül arra, hogy az a község az illetőnek illetőségi községe-e vagy sem, a tartózkodási hely előlegezze a segélyezést az illetőségi község ellen való megtérítési jog fentartásával. Ez gyakorlatilag némely esetben most is így van. De általánosságban tapasztaljuk, hogy a leghumánusabb községekben sem járnak el mindig így az ideiglenes segélyezés esetében, a melynek részleges biztosítását minden állam szegényügyi törvényhozása egyik legfontosabb kötelességének tartotta. Módosítványoin tehát az, hogy az ideiglenes segélyezésről legalább némi dispozicziót vegyünk be a törvénybe és ez okból a 8. §. után a következő új bekezdést indítványozom (olvassa): »Ha valamely szegény nem illetőségi községében szorul a jelen szakasz a) és b) pontjában meghatározott segélyre, a segélyt a tartózkodási hely községe köteles az illetőségi község megtérítési kötelezettségének fentartásával előlegezni. A szegény illetőségi községébe szállítandó, ha a szállítás egészségét nem veszélyezteti. A szállítás azonban tolonezozás útján nem történhetik.« Ehhez hasonló intézkedés valamennyi müveit állam szegényügyi törvényhozása részéről megtétetett és a mi szegényügyi törvényhozásunk szempontjából is nagy haladásnak tartanám, ha ezen intézkedésnek a törvénybe való felvé-