Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-294

m 294. országos ülés 1898. május 9-én, hétfőn. alá kerüljön; a kisgazdák váltója épúgy, mint a nagygazdáké. Annyi közvetítő, enyves kézen megy keresztül, — mert végre mégis bejut,— de három-négy közvetítő fizetteti meg magának busásan azt a koczkázatnak nevezett passziót, hogy ő nyújthatja be privilégiumánál fogva váltót oda, a hol ő az ország pénzügyi, közgazdasági állapotát dirigálni hivatva van. Méltóztassék úgy venni a dolgot, a hogy van. Ebből sem lealkudni, sem hozzátenni nem lehet, ez egyike azon tényeknek, a melyek alatt Magyarország gazdaközünsége oda jutott, a hol van. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mindezek után, t. ház, ki kell jelentenem, hogy aggodalmaim daczára, a melyeket kifejteni szerencsém volt, én ezt a javaslatot olyan lépés nek tekintem a czél felé, mely hogyha minden hibájától megtisztítva fog kikerülni a törvényhozás terméből és az életbe bevezettetni, alkalmas lehet arra, hogy az emberek kívánatos bizalmát a szövetkezeti eszme felkarolása körííl felébreszsze. Talán túlságos nagy jóhiszeműség, de azért én mégis hiszem, hogy a t. kormány meg fogja szívlelni azokat az aggodalmakat, a melyek a javaslat belső szervezete ellen felmerülnek, és ha most nem is, de sok tapasztalás után csakhamar igyekezni fog azokat a hibákat kiküszöbölni, ha igaz az, hogy ennek a törvényjavaslatnak a czélja kis exisztencziáknak az elzülléstől való megmentése. (Helyeslés a szélsőbalon.) Minthogy, t. ház, az érintett módok alkalmazása arra nézve, hogy a kis gazda hitelhez jusson, nagy részben a kormány kezében van, daczára annak a vadházasságnak, a melyben élünk, méltóztassék megengedni, hogy határozati javaslatot terjeszszek elő, melyet külön indokolni fölösleges, minthogy indokait beszédem folyamán már előterjesztettem. A határozati javaslat így szól (olvassa): »A ház utasítja a kormányt, hogy alkalmas módon tegye lehetővé: Hogy 1. a postatakarékpénztár betét-állományát a létesítendő központi szövetkezet útján a létesítendő szövetkezetek hiteligényeinek kielégítésére fordítsa; 2. hogy a jegybank a szövetkezetek váltóit a mindenkori bank-kamatláb mellett leszámítolja; 3. hogy a mezőgazdasági hitel általábau a jegybank üzletkörébe felvétessék.« Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. A javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: KHstófly József! Krístóffy József: T. képviselőház! A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló, előttünk fekvő törvényjavaslat a kis ember társadalmi és gazdasági bajainak gyökeres orvoslását czél ózván, már maga ez a körülmény oly nagy horderejű és nagy terjedelmű kérdéseket ölel fel, hogy azok részletes és beható megvitatása egy parlamenti felszólalás keretébe alig volna beilleszthető. Ép en ezen oknál fogva én tartózkodni fogok a t. ház nagybecsű türelmét a javaslat jogi és pénzügyi oldalának fejtegetésével igénybe venni, a mi különben is az illetékes szakférfiak feladatát képezi, hanem szorítkozom egyedül és kizárólag a javaslat szellemében rejlő szocziális kérdésnek és azon társadalmi problémának megvitatására, mely a kisember nehéz sorsának javítását czélozza, és a melylyel annál több okunk van a jelen alkalommal foglalkozni, mert ez az egész javaslat maga is az agrárszoeziális bajok jegyében született. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Az utóbbi időkben lefolyt agrárszocziális mozgalmak megfigyelésénél egy megdöbbentő tapasztalatra jutottunk, mely abban állott, hogy nemcsak a mezei munkások félrevezetett tömegét láttuk a közrend ellen síkra szállani, hanem általános meglepetésre csatarendbe állottak némely vidéken a kisbirtokosok is és csattanósan látszottak megczáfolni a szocziálistákról közszájon forgó azon nézetet, hogy a földosztó és felforgató szocziálisták táborába csak a vagyontalan mezei munkások tartoznak, kiknek veszélyes törekvéseitől a legszerényebb telekkel, vagy zsellérházzal bíró kisbirtokosok távol állanak. És én ennek daczára megállok abbeli meggyőződésem mellett, hogy a falusi kisbirtokos-osztály a földosztó és felforgató szocziálisták tömegéhez nem tartozik, és ha ezzel szemben a nemrég lefolyt szabolcsi mozgalmak tapasztalataira utalnak, azt kell válaszolnom, hogy az ottani zendülésben részt vett kisbirtokosok ingatlanai csak a papíron léteznek és a valóságban ezen kisbirtokosok számos társaikkal az országban többé-kevésbbé súlyosabb gazdasági bajokkal küzdenek, mint azon mezei munkások, kiket a kereseti viszonyok ürességei a lelkiismeretlen izgatók karjai közé vezettek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) En azt gondolom, t. ház, nem tévedek, ha a falusi kisbirtokos-osztály mai nehéz helyzetének első gyökereit azon nagy átalakulási időkben keresem, midőn a törvényhozás megszüntette az úrbérisiget és az ezzel járó szolgáltatásokat, behozta az adózási kötelezettséget és a többi nagy reformokat, a melyek politikai és gazdasági életünkben forduló pontot képeznek. De alig ment végbe ez a nagy szabadulás, a hogyan a magyar paraszt ezeket a reformokat nevezni szokta, a közterhek és az első befektetések révén új, eddig szokatlan alakú és készpénzben jelentkező kiadások szakadtak a volt jobbágy nyakába, a melyek már függetlenségének első