Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-308
266 308. országos ülés 1898. jnnlns 7-én, kedden. Következik az óbeese-újvidék-titeli helyi érdektí vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 417, 426) harmadszori olvasása. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Elfogadja-e a ház harmadszori olvasásban? (Igen!) Elfogadtatott. Következik a pozsonyi kórház kibővítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 419, 429). Gajári Ödön, a pénzügyi bizottság előadója S T. képviselőház ! A pozsonyi kórház kibővítésének és megfelelő berendezésének szüksége nem ismeretlen a t. képviselőház előtt. Már az Í894. évi költségvetésbe a szükséges telek megszerzésére 50.000 frt állíttatott be és csakis pénzügyi tekintetek hátráltatták azt, hogy az imminens szükséget képező kibővítés és átalakítás mindezideig elmaradt. A törvényjavaslat erre 340.000 forintnyi hitelnek engedélyezését czélozza, a mely hitelből 301.857 forint előirányzott költséggel 150 elmebeteg, és pedig 100 férfi és 50 nő befogadására szükséges elmegyógyintézet, továbbá az orvosi szükséglet jelenkori követelményeinek megfelelő külön heveny fertőző betegosztály, az egész intézet czéljaira szolgáló emeletes mosóház-épület, haloltasház és mindezekben a szükséges gépészeti, iűtési és vízvezetési berendezések volnának megépítendők. A törvényjavaslat czéljai annyira világosak és annyira a szükségnek megfelelők, hogy azt általánosságban és részleteiben a pénzügyi bizottság nevében elfogadásra ajánlani bátor vagyok. (Helyeslés.) Lakatos Miklós jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Igen jól mondotta a t. előadó úr, hogy ennek a törvényjavaslatnak múltja nem ismeretlen a ház előtt, sőt egy bizonyos összeg, 50.000 forint a szükséges telekkibővítés czéljára már megszavaztatott ezelőtt négy esztendővel. Mint tisztán emberiességi ezélt valóban mindenkinek legmelegebben ajánlhatom figyelmébe e póthitel megszavazását, a mennyiben azon állami kórház állapotát, ha valaki, én jól ismerem esztendők óta s arról is tanubizon3 7 ságot tehetek, hogy ez épen nem lokális, de nagyon is állami érdek, a mennyiben az ország nyugati vármegyéinek, 11 —12 vármegyének betegei szállíttatnak oda; azonkívül a határszélhez közel feküdvén, az Ausztriából Magyarországba visszakerülő vagyontalan betegek is nagyobbrészben ott ápoltatnak. Kiíejteni volt szerencsém már többször azon állapotokat, a melyek ott jelenleg vannak, sőt az akkori belügyminiszter urat, Hierom'my Károly képviselőtársunkat is főleg azok a fejtegetések, a melyeknek valóságát igazolta magának a kórháznak felterjesztését sürgető küldöttség, birták arra reá, hogy a telket már akkor megszerezte s viszont én kényszerítve éreztem magamat arra, hogy a belügyminiszteri költségvetés tárgyalása alkalmával sürgetőleg felszólaljak, hogy az építés elvégre kezdessék már meg. Most tehát, mikor abban a stádiumban van már az ügy, hogy ez csakugyan keresztülvihető, én részemről, miután a jótól nem zárkózom el akkor sem, ha más oldalról jön is az, a t. belügyminiszter urat üdvözlöm azért, hogy elvégre ezt az emberies intézményt megvalósítani készül. Alkalmasint jól vagyok értesülve, midőn feltételezem, hogy az eddigi hallgatások is nem ő rajta múltak, mert ez ügyben való jóakaratát ismerem, sokszor érintkeztem vele ezen ügyben, hanem — a mint az előadó úr is mondotta — pénzügyi állapotaink okozták ezt. Természetesen sajnálnunk kell azt minekünk, különösen ezen oldalon ülőknek, hogy mikor 30 milliók dobatnak ki hadügyi költségeiire, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor az ilyen fontos emberiességi ezélra csak mintegy alamizsnaképen juttatják sokszori sürgetés után a szükséges kisebb összegeket is, és így vagyunk akkor is, ha a magyar kultúra czéljairól van szó. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De — mondom — mégis üdvözlöm ezt, ha akármilyen csekély is, már emberies okokból is. Mikor tehát a törvényjavaslatot nemesak magam, hanem azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, elfogadom, egyúttal azt a kérést intézem a t. belügyminiszter úrhoz, mint a kiről jeleztem már, hogy az ügynek késlekedését nem ő okozta, hanem jóakaratát tapasztalom ezen ügy iránt, hogy ezen jóakaratát méltóztassék azzal is kimutatni, hogy az építés, a melyre égető szükség van, és a melyre a kormánynak a t. ház, gondolom, a költségeket most meg fogja szavazni, minél előbb kezdethessék meg, ne hagyja azokat a szegény elmebetegeket, a kiknek elhelyezése valóban sajnálatraméltó és botrányos, továbbra is a föld alatt lakni, hanem az építést talán még most tavaszon kezdje meg, úgy, hogy egy év múlva a kórház olyan állapotban legyen, a minőben egy modern kórháznak általában lennie kell, és a háznak ezen törvényjavaslat megszavazásával mutatott jóakaratát érvényesítse is csakugyan úgy, hogy ott a normális állapotok tényleg helyreálljanak. Nagyon kérem tehát az építkezés minélelőbbi megkezdését. (Helyeslés.) Major Ferencz: T. ház! Legyen szabad ezen törvényjavaslattal szemben szintén pártunk álláspontját jelezni. A mint az idei költségvetés feletti általános vitánál jelezni volt szerencsém, úgy én, mint pártom a közegészségügy terén mindazon költségeket és befektetéseket, a melyeket a kormány javaslatba hoz, mindig készséggel fogadjuk el,
