Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-294

20 291. országos ülés 1898. május 9-én, hétfőn. biztosítéki alap pedig a kibocsátott kötvények csak 10°/o-át képezi és így valódi tényleges anyagi garanczia csak a kölcsönvevő szövetkezeti tag elvállalt felelősségében, illetve az annak alapját képező vagyonban található fel és azért ezen vagyon a szövetkezetnek kielégítési alapúi fentartani és lehetőleg harmadik személyek által történendő elvonástól megóvni kell. Ha a szövetkezeti tag a szövetkezettől nyert hitelén kivűl még hitelre szorul és ezen hitelre jogosultsággal bir, annak kielégítése époly kevéssé fog nehézségekbe ütközni, mint nem ütközik a haszonbérlő hitele nehézségekbe daczára annak, hogy rendszerint egész vagyona a birtoktulajdonosnak törvényes zálogjoggal le van kötve; azon hitel, melyben a szövetkezeti tag a szövetkezet kebelében részesül, teljes publicitásnak vau alávetve, mindenki tudhatja az alapszabályokból, mennyi lehet a szövetkezeti tag tartozásának maximális összege és a szövetkezet igazgatósága köteles mindenkinek kértére megmondani, hogy a tag tényleg mennyivel tartozik. Ha ezen felül még hitelképességgel bir, annak kielégítését a kontemplált elsőbbség nem fogja megnehezíteni, ha pedig ilyennel nem bir, akkor csak két eset képzelhető, vagy az, hogy a szövetkezeti taguzsorás kezébe jut, vagy pedig olcsó hitelre tesz ugyan szert, mégis csak oly módon és oly czélzattal, hogy a harmadik hitelező nemfizetés esetén hamarabb jusson tartozásához, mint a szövetkezet; mindkettő azonban fölötte veszedelmes: az első a szövetkezeti tagra, a másik magára a szövetkezetre nézve. De még egy döntő momentum volt ezélszerüségi szempontból az intézkedés felvételénél mérvadó, még pedig az, hogy miután egyik oldalról sem lett kifogásolva az, hogy ezen elsőbbség a javaslat 66. §-ában a központi szövetkezetnek megadassék a szövetkezet ellen, akkor nemcsak a következetesség, hanem egyenesen a szükség megkívánja, hogy ezen elsőbbség a szövetkezetnek az egyes tag elleni követelése tekintetében is megállapíttassék, mert e nélkül az egész intézkedésnek nem volna alapja és úgyszólván a levegőben függne. (Helyeslés.) Ezek, t. ház, azon szempontok, melyek a bizottságok kebelében az intézkedés czélszerüségére nézve mérvadók voltak. Áttérve annak jogi konstrukcziójára, az igazságügyi bizottság szem előtt tartotta, hogy a jogrendnek feladata mindazt, a mit a gazdasági és társadalmi élet szükségesnek, hasznosnak és a közérdek szempontjából üdvösnek tart, jogi alakba önteni és jogszabályokkal 3zankczionáíni, ezzel szemben egészen közömbös, vájjon a felállítandó új jogszabály az elfogadott jogi doktrínákkal vagy az apriorisztikusan formulázott jogtételekkel összhangzásban áll-e. így látjuk, hogy a forgalmi élet pezsgő erejével a kereskedelmi jog terén kényszerítette a törvényhozást oly intézmények meghonosítására, melyeket a czéhbeli jogászok csak azért, mert azok az átörökölt solasztikus tanokba beilleszthetők nem voltak, elfogadni nem akartak. A bizományi, szállítmányozási és fuvarozási törvényes zálogjog, valamint a Warrantrendszer mindmegannyi czélszerííségi szempontoknak köszönik lételüket. És nem áll az, hogy az említett zálogtárgyak a hitelező fizikai behatása alatt állnának, ez még a haszonbérletnél sem áll, mert a haszonbérlő nemcsak tulajdonosa, hanem birtokosa és bírlalója azon vagyontárgyaknak, melyre a törvényes zálogjog kiterjed és azok felett szabadon rendelkezik és erőltetett jogi fikczió nélkül nem lehet állítani, hogy ez első fuvarozó, a ki más fuvarozónak az árúkat fuvarozás végett átadja, az árúkra fizikai behatást gyakorolhatna, mégis a kereskedelmi törvény az utolsó fuvarozót kötelezi, hogy az előző fuvarozók elsőbbségét érvényesítse. Hiába keresünk erre analógiát a római jogban, hiába akarnók ezen intézkedéseket az átörökölt sablonok Prokrustes ágyába szorítani. A törvényhozás, vontatva bár, itt egyenesen meghódolt a modern forgalmi élet követelményei előtt. Ugyancsak tisztán czélszerííségi okokon nyugszik a kereskedelmi törvénynek azon intézkedése, hogy a közkereseti társaság fennállása alatt, az egyes társasági tagok hitelezői, a társasági vagyonból kielégítést nem nyerhetnek. De nem áll végre, t. ház, az sem, hogy a modern jogfejlődés legalább a kis mezőgazdasági hitelek tekintetében minden magánjogi kiváltság megadása perkorreszkálná; egész sorozata a törvényeknek és a törvénytervezeteknek iparkodik a kis gazdasági exisztencziák hitelét, ha nem is az általunk kontemplált elsőbbséggel egészen azonos, de legalább lényegében kongruens kiváltságokkal biztosítani. Azon nagy probléma, hogy mikéut lehessen az elemeket, kik a fennálló hitelszervezetekben hiteligényeik kielégítését nem nyerhetik, gazdasági természetüknek megfelelő olcsó személyes hitellel ellátni, vezette és vezeti a törvényhozókat ily kiváltságok felállítására. Ilyen az 1884. deczember 20-iki belga törvény, mely a Caisse generálé d'epargne et de retraite-t felhatalmazza, hogy pénzfölöslegeiből mezőgazdasági kölcsönöket nyújtson, melyeknek visszafizetése biztosítva van a mezőgazdasági tárgyakra terjedő végrehajtási elsőbbséggel, ezen tárgyak nem iratnak össze, nem becsültetnek meg és a tulajdonos birtokában és szabad rendelkezése alatt maradnak, mégis a takarékpénztárnak ezen vagyon tekintetében a haszonbérbeadó törvényes zálogjogait nem érintő végrehajtási elsőbbsége van. Ugyanazon czéloknak kivan szolgálni azon javaslat, melyet a