Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-294

\g 284. országos nlés 1898. május 9-én, hétfőn. Midőn pedig a javaslat a szövetkezeti tag felelősségét abszolút módon az üzletrész ötszörösében állapítja meg, szem előtt tartotta azt, liogy a javaslat első czímében gondoskodva van arról, hogy a szövetkezet területileg kis körre terjedjen, mi által a résztvevő elemek egyenletesebbek, az összetartozandóság és az együttérzés szelleme erősebb; szem előtt tartotta továbbá, hogy ez által a szövetkezetnek erkölcsi ereje mindenesetre jobban jat kilejezésre, mint a csak az üzletrészre szorított felelősség; de tette ezt a hitelszövetkezet hitelének emelése érdekében és különösen azért, hogy a központ által kibocsátandó kötvényeknek, melyek leginkább hivatva lesznek a szövetkezetek hiteligényeit kielégíteni, nagyobb biztonságot és szilárdabb alapot nyújtson. Nehogy azonban ezen intézkedés útját vágja annak, hogy ott, a hol az itt érintett összetartozandóság és a kölcsönös bizalom nagyobb mérvben mutatkozik, a szövetkezetek autonóm hatáskörükben, vagyis az alapszabály okban nagyobb mérvű felelősséget megállapíthassanak, a pénzügyi bizottság azon módosítást fogadta el, hogy a szövetkezetek saját szántukból az üzletrész tízszereséig állapíthatják meg a felelősséget. A javaslat mindazonáltal gondoskodott korrektivumokról is azon tekintetben, hogy a felelősségnek ezen mérve zaklatáshoz ne vezessen és hogy a szövetkezeti tagra nézve elviselhetetlen teherré ne váljék. Ezen korrektivum pedig abban áll, hogy a hitelezőnek a szövetkezet elleni követelése tekintetében nem adott sem kereset, sem kifogás alakjában követelési jogot az egyes szövetkezeti tag ellen, hanem csakis a szövetkezet érvényesítheti csőd esetén a hitelező jogait, még pedig egy igen czélszerűen megállapított, gyorsított kivetési eljárás útján, melyet az igazságügyi bizottság jelentése közelebbről méltat. T. ház! Miután a javaslatban foglalt egyes intézkedések értelmére, jelentőségére és czéljára úgy a javaslat indokai, mint a beterjesztett jelentések bővebben kiterjeszkednek, csak ismétlésekbe esném, ha azokat ezúttal újból a t. házzal ismertetném. Szükségesnek tartom azonban, hogy egynémely fontosabb észrevételre és aggodalomra rátérjek, melyek úgy a sajtóban, mint egynémely egyesületben, de a bizottságok kebelében is a javaslat egyes diszpozicziói ellen kifejezésre jutottak. (Bálijuk! Halljuk!) Mindenek előtt azon nagymérvű ingerencziát kifogásolták, melyet a kormány a javaslatban magának állítólag fentartott, és melyet némelyek az államhatalom, mások a kormányhatalom túltengésének deklaráltak. Itt bátor vagyok mindenekelőtt ismét ráutalni arra, a mit különben az igazságügyi bizottság jelentése is kifejt, hogy a kormány a javaslat első czímében, vagyis ott, hol az egyes szövetkezetek alakulásáról és üzletkezeléséről van szó, semminemű befolyást, vagy jobban mondva ellenőrzési jogot magának fenn nem tart; a szövetkezetek a törvény keretei között alakúihatnak, működhetnek és feloszolhatnak úgy és akként, a mint nekik tetszik. Ezzel tehát azon gyanúsítás, mintha a kormány az egész szövetkezeti ügyet politikai vagy pártczélokra kívánja felhasználni, mint merő alaptalan, önmagától összedűl. Az államhatalom vagy a kormányhatalom ingerencziájáról legfeljebb csak a központi szövetkezetnél lehet szó. Itt pedig t. ház, ezen ingerenczia meggyőződésem szerint csakis odáig terjed, a meddig azt a közérdek okvetlenül megkívánja. Mert midőn a közvélemény sürgősen azt követeli, hogy az állam erkölcsi és anyagi eszközökkel támogassa a szövetkezeti ügyet; midőn a kormány a közóhajnak engedve, egy oly központi intézmény létesítését czélozza, melyet az állam maga nagy anyagi eszközökkel dotál ; midőn a kibocsátandó kötvényekkel egy egészen új, még pedig olyan tippel akar kilépni a pénzpiaezra, a mely hívatva lesz azon forrást képezni, mely a szövetkezeteket olcsó hitellel alimentái ni fogja, midőn tehát a központ sikeres működéséért legalább az erkölcsi felelősség a kormányra hárul, akkor, t ház, nemcsak joga, de egyenes kötelessége a kormánynak, hogy a központnál tág ellenőrzés és felügyelet alapjában azon befolyást biztosítsa magának, mely mellett ezen érintett erkölcsi felelősséget elviselni is képes. Ha ezt nem teszi, akkor őt méltán a könnyelműség és felületesség vádjával lehetne illetni. A mi különben, t. ház, az igazgatóságbani részvételt és a kinevezendő kormány biztos hatáskörét illeti, azt a kormány az igazságügyi bizottságban saját kezdeményezéséből resztingáíta, a mennyiben a miniszteri javaslatban kontemplált hat igazgatósági tagból kettőt elejtett, a kormány biztos hatáskörét pedig arra szorította, hogy csakis a törvény- vagy alapszabályellenes határozatok ellen emelhet óvást. A központi szövetkezet első alakítását illetőleg az igazságügyi bizottság nem zárkózott el azon tény elől, hogy a kormány nagy alapítói üzletrésze erejénél fogva esetleg maga fogja megválasztani az első igazgatóságot, azonban ezt a helyzet és a viszonyok alapos mérlegelése után csak az által tudta a jog és igazság flagrans sértése nélkül paralizálni, hogy ezen alakítást ideiglenesnek jelezte, vagyis hogy az első rendes közgyűlésre bízta a végleges és teljes igazgatóság megválasztását. A bizottság itt azon helyes érvelésből indult ki, hogy az első alakításnál illetéktelen