Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-304
238 804. országos ülés 1898. májas 23-án, hétfőn. iránti tisztel étnek mindig liíve volt. (Úgy van! Úgy van ! a jobb- és szélső baloldalán.) T v képviselőház! Sokszor megtörténik az, hogy a parlament küzdőterén az egyik párt a másikkal szemben áll. Nagyon sokszor megtörténik az, hogy éles vitatkozások folynak. Talán a szenvedély hevében egyik vagy másik tovább megyén a megengedhetőnél; de ;u soha sem lehet más, mint az el pékhez való ragaszkodás kifejezése. És ha valaki, mondom, elragadtatja magát arra, hogy oly kifejezést használ, a mely nem helyes, a legerősebb büntetés rendszerint az szokott lenni, hogy ő maga szégyenli meg azt először, A felszínen lévő politikusnak bírálata tehát jogosult bizonyos határig; de midőn kimagasló nagy alakjaink közül valaki elhalt, akkor mindent elfelejtünk, a mi történt, még a vita hevében is, és akkor az illetőnek sirja felett a nemzeti kegyelet őrködik. (Általános élénk helyeslés.) Ennek a századnak két kimagasló alakja volt: az egyik Kossuth Lajos, a másik Deák Ferencz. Én ée az a párt, a melyhez tartozom, azzal a törekvéssel, a melyet Deák Ferencz képviselt, ellentétes állást foglaltunk el. Itt a parlamentben és a közélet minden terén mindent megmozdítottunk, licgy azon törekvés ne valósulhasson. De midőn az élők sorából a mindenható elszólította, az a kegyelet, a mely őt a nemzet részéről érte, osztatlanná vált épúgy azon, mint ezen oldalon. Kossuth Lajos is addig, a meddig élt, egy iránynak volt a vezére; talán leginkább ez a párt mondhatná magáénak, de a midőn Kossuth Lajos elhalt, osztatlanul gyászolta őt kegyeletével az egész nemzet, mint nagyságot. (Igaz! Úgy van!) Ha akad ember e hazában, a ki akár Kossuth Lajos, akár Deák Ferencz emlékét meg akarná gyalázni, az a nemzet ellen bűnt követ el. (Igás! Ügy von! Élénk helyeslés.) Fájdalom, t. ház, akadt egy pár megbomlott agyú ember, . . . Olay Lajos: Megbotozni való gazemberek! (Mozgás. Zaj.) Komjáthy Béla: ... a ki még e térre is elragadtatta magát. Hazánk nagy, kimagasló alakja ellen a legdurvább támadásokkal léptek fel. Nem kellett védekezni e vádak ellen; hiszen e nemzetnek szeretete, e nemzetnek rajongása elég védelem az ilyen vádakkal, az ilyen gyanúsításokkal szemben. De mert ezen vádak és gyanúsítások a parlamenten kivüli emberektől eredtek, nem volt más feladatunk, mint hallgatni, mert ide azt nem lehetett bevonni. Tegnap azonban értesültünk, hogy — a mit szégyenlek kimondani (Igaz! Úgy van!) — akadt a magyar parlamentnek egy tagja, a ki magáévá tette ezeket a vádakat ... Pichler Győző; Gazember! Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy sértő közbeszólásoktól szigorúan tartózkodjanak. Komjáthy Béla: ... a ki hazánk nagy fiát meggyalázó, meggyanúsító könyvet akar a magyar nép közt terjeszteni. Olay Lajos: Nyolczvanezer példányban! Pichler Győző: Ingyen! Komjáthy Béla: Sőt azt hiszem, valótlant állított, a mikor azt mondta, hogy akadt Magyarországnak egy olyan főura, a ki ezt előmozdítani akarja . . . Pichler Győző: Hazudik! Komjáthy Béla: Sokkal többre becsülöm a magyar nemzetnek főurait; sokkal többre becsülöm a magyar nemzetet, sem hogy feltenném róla, hogy ilyen főurai vannak. A ki Magyarországnak annyi jóságát élvezi, a ki annak köszönheti vagyonát, családjának felvirágzását, a magyar nemzet kegyelete ellen így nem támad. (Úgy van! Úgy van!) T. képviselőház! Azzal szemben, a ki magát erre a térre rag-idta, talán indokolt volna az erős fellépés is, talán kötelezve volna e képviselőház arra, hogy vele szemben állást foglaljon . . . Pichler Győző: Megbotozza! Elnök: Pichler Győző képviselő urat most már rendreutasítom. Komjáthy Béla: De én azt mondom, t. képviselőház, ez felesleges. Elég, hogy itt az első ülésen valaki hangot adjon annak, hogy mint gondolkozik arról és azokról, a kik Kossuth Lajos emlékét megtámadni merték. (Helyeslés.) Én, t. képviselőház, itt határozatot provokálni nem akarok, azt nagyon helytelennek tartanám ; de tadom, hogy minden becsületes magyar embernek (Igaz! Úgy van!) pártkülönbség nélkül megvan a lelkében az, hogy mit gondol azokkal szemben> a kik erre a térre ragadtatták magukat. (Igaz ! ügy van !) Én, t. képviselőház, még a megérdemelt nevet sem mondom ki, épen azért, mert a parlamenti illem, a melynek mindig híve voltam, ezt nekem megtiltja; de gondolom, és azt hiszem, hogy önök is, pártkülönbség nélkül, azt gondolják, a mit én. (Élénk tetszés és helyeslés.) Elnök: A házszabályok értelmében az ekképen felvetett kérdés sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezheti. E szerint áttérünk a napirendre. Következik a szövetkezeti törvényjavaslat (írom. 879, 412) 75. §-ának folytatólagos tárgyalása. Kivan valaki szólani? Ha nem, a vitát bezárom. Kivan az előadó úr szólani ? Nem kivan. Következik a határozathozatal. A szakasz két utolsó sorához az igazságügyminiszter adott be módosítást. Kérdem a t. házat, vájjon a
