Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-303

303. országos ülés 1898. május '21-én, szombaton. 229 Erdély Sándor igazságügyminiszter: . . . és mielőtt még a szövetkezeti intézmény megalakult, megvolna a töméntelen költség, a mely nem eredményezne egyebet, mint az egész intézménynek bizonyos fokig való megbénítását. Azért tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot eredeti szövegében elfogadni. (Éíénk helyeslés joblfelöl.) Elnök I T. ház ! A kérdést akkép fogom feltenni : méltóztatnak-e a bizottság szövegét elfogadni, igen vagy nem. Ha az elfogadtatott, akkor a módosítás természetesen magától elesik ; és csak hogyha nem fogadtatnék el a bizottsági szöveg, akkor következnék a képviselő úr módosítványára a szavazás. Az első kérdés tehát az: méltóztatnak e a szakaszt a bizottság szövegezésében elfogadni, igejj vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Mégtörténik.) A ház többsége a szakaszt eredeti szövegében fogadta el; és e szerint Mülek képviselők úr módosítványa elesik. Következik a 68. §. Molnár Antal jegyző (olva-sa a 68 §-t). Nyegre László jegyző : Major Ferencz ! Major Ferencz: T. ház! Ezen szakasz ellen volna egy észrevételem. Azt mondja ugyanis a szakasz, hogy a kormánybiztost a pénzügyminiszter úr nevezi ki, továbbá hogy a pénzügyminiszter hatáskörébe -tartozik az is, hogy esetleg a fölött bíráskodjék, a mi felett az intézkedést a kormánybiztos egyelőre megtette. Én azt hiszem, igen helyes volna, ha a kormánybiztost nem a pénzügyminiszter, hanem a kormány nevezné ki, és lehetőleg kizáratnék, hogy pénzügyminiszteri tisztviselő ne lehessen kormánybiztos, mert akkor ugyanaz a szakminiszter intézi el a felebbezést is és mond vétót a szövetkezetre vonatkozó felfüggesztési végzésre, a mely minisztériumtól esetleg a kormánybiztos kinevezése is történt. Én tehát már czélszerüség szempontjából kívánnám, hogy ne a pénzügyminiszter, hanem a kormány nevezze ki a kormánybiztost, és hogy pénzügyminiszteri tisztviselő ne lehessen kormánybiztos. Ez a megjegyzésem erre a szakaszra. Elnök: Van-e még észrevétel a szakasz ellen? Ha nincs észrevétel, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Minthogy módosítvány nem adatott be, tulajdonképen csakis maga a 68. §. áll itt szavazás alatt. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e azt. a pénzügyi bizottság szövegezésében elfogadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a 68. §-t elfogadta. Következik a 69. §. Molnár Antal jegyző (olvassa a 69. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 70. §-t). Nyegre László jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! Elérkeztünk a javaslat egvik leglényegesebb részéhez. A szövetkezet élete kötvénykibocsátásra van bazirozva. A kormány abból indáit ki, hogy követte a záloglevelek analógiáját, csakhogy itt a bázis egészen más, mint a záloglevelek kibocsátásánál volt. Minthogy az általános vita alkalmával (Zaj. (Halljuk! Halljuk!) kifejezést adtam azon hitemnek és meggyőződésemnek, hogy kötvénykibocsátásra bazirozva a központi szövetkezet rendelkezésére ilykép előállítandó összeg talán nem lesz képes a felmerülendő hiteligényeket minden irányban és megnyugtatóhíg kielégíteni, mintegy kötelezve érzem magam most is, hogy ezen szakasznál akkor kifejtett nézeteimnek újra hangot adjak. Mint mondám, ezen kötvények kibocsátása egészen más bázisú lesz mint a zálogleveleknél. Mert míg ezek biztosítékát ingatlan képezi, a mely kétannyi értéket képvisel a törvény értelmében, addig az itt kibocsátandó kötvények csakis a személyi megbízhatóságon fognak alapulni. (Zaj. Elnök csenget) T. ház! Nagy kérdés az, hogy vájjon az állam pénzügyeinek szempontjából helyes dolog volt-e a kötvénykibocsátásnak ily terére lépni és a hiteligények kielégítésére szükséges összeget ily módon beszerezni ? Itt, t. ház, utalok csak a múlt évi 1897; XXXII. törvényezikkre, ahol szintén lejebb mentünk a biztosítékokra nézve, mert ott községi kötvényekről van szó, a melyek biztosítéka már nem oly bizonyos, mint a zálogleveleké, mert azok nincsenek ahhoz kötve, hogy esak félértékre adassanak, hanem tovább mehetnek a perczentben. De utalok az 1897 : XXXII. törvényezikk alapján kibocsátott többi czímletekre is, a melyek csak részben vannak birtokra lekötve és részben csak vasút; beruházások, és kérdezem a t. pénzügyminiszter urat vagy mostani megbízottját, miképen effektuálták ezt a törvényt, mert ilyen kötvényeket eddig nem igen láttunk a piaezon, ilyenek alig lettek kibocsátva. Sohasem lehet érdeke egy országnak, hogy akkor, a mikor papírokat bocsát ki, azoknak a bázisa ingatag legyen. És ha talán megengedheti ezt magának egyik vagy másik állam, legkevésbbé engedheti meg magának a mi szerencsétlen országunk, a mely még nagyon rá van szorulva a külföldiek jóakaratára és az általuk nyújtandó hitelre. Épen azért az ily papirosok kibocsátását hitelünk emelésére egyáltalában alkalmasnak nem tartom. Ez egészen olyan, mintha a gazda akként gazdálkodik, hogy először zálogjogokkal terhelteti meg ingatlanát, azután