Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-303
2|2 ®®» orszá g*> 8 üWs 1898. májas 21-én, szombaton. ság is foglalkozott a javaslattal és így az keresztülment minden retortán, a melyen keresztül mehetett. Az igazságügyi bizottság volt az, mely a dolog szerkezeti részével behatóbban foglalkozott. És már az általános vita alkalmával volt szerencsém rámutatni arra, hogy a pénzügyi bizottság tartott ugyan szükségesnek némi módosításokat, a melyek azonban legjobb meggyőződésem szerint csak a központi hitelszövetkezet intézményének diszkreditálására voltak alkalmasak. Többen nyilatkoztak a pénzügyi bizottságban ezen intézmény ellen és különösen oly körök részéről, melyeknek közügyekben ellentétes érdekeik vannak és így oly módosítások is történtek, a melyeket a pénzügyi bizottság elfogadott ugyan, de a kormány akarata ellenére jöttek be a törvényjavaslatba. Ezekre nézve lesz még alkalmam rátérni. Én magával a központi hitelszövetkezettel, mitit ilyennel, akarok foglalkozni. Köztudomású, hogy épen a szövetkezeti eszmének terjesztése teszi szükségessé azt, hogy azoknak vezetésében olyan férfiak vegyenek részt, a kik azon intézmény népszerűvé tételéhez minden qualifikáezióval el vannak látva. Lehetetlenség feltételezni — nem is hiszem, hogy a t. kormány akármelyik tagja az eddigi tapasztalatokból csak egy. adatra is tudna hivatkozni, mely az ellenkezőt igazolná — lehetetlen oly adatra hivatkozni, mely azt igazolná, hogy a központban egységes vezetés mellett azokat a qualifikácziókat mind meg lehet találni, a melyek ennek az eszmének az egész országban egységesen leendő elterjesztésére hivatvák. Én lehetetlennek tartom, t. ház, hogy ez a központi szövetkezeti igazgatóság úgy legyen megalakítható, hogy annak a szervezetében a vidék összes igényei kielégítést találjanak: vezetés, tanács, útmutatás és hiteligények megállapítása tekintetében. Lehetetlen olyan univerzális zseniket képzelni, a kik Magyarországnak heterogén elemekbői alakúit néprétegei közt mindenütt olyan tájékozottsággal bírnának, a mely szükséges arra, hogy a vezetésben az ellenőrzés, a vezetés beosztása, a hiteligények megállapítása mindig úgy történjék, hogy az az ottani vidék igényeinek megfeleljen. Erre vonatkozólag, t. ház, az egyedüli expediens lett volna az, a mit az igazságügyi bizottságban is kérelmeztünk, de hasztalan; tudom, hogy itt is úgy lesz, mert hisz a konzequencziákat előre ismerjük. Kérelmeztük ugyanis, hogy a czentralizáczió mellőzésével a deczentralizáczió álláspontjára helyezkedjék a t. kormány, iia valóban az a czélja, hogy a létesítendő központi szövetkezet a vidék összes igényeinek kielégítését tartsa szem előtt. Azt mondotta az igen tisztelt igazságügyminiszter úr az általános vita alkalmával mondott beszédében, hogy ez tetemesen megdrágítja azt a pénzt, a mely a vidéki szövetkezeteknek van szánva. Nem tudom a t. igazsägügyminiszter úr milyen kalkulus útján jutott erre a konklúzióra, de én erre a konklúzióra jutni nem tudok. Előttem áll az osztrák-magyar banknak, egyéb tekintetben ugyan nem nagyon követendő, de e tekintetben mint követendőül ideállítható példája, melynek vidéki képviseletei abszolúte semmibe sem kerülnek. Magyarország minden nevezetesebb góczpontján az osztrák-magyar bank az ott felmerülő szükséghez képest úgynevezett mellékhelyeket állít fel, a melyek megkapják azon vidék számára a szükséges dotácziót, ellenőrzik a hitel felhasználását, ellenőrzik a hitel megszabását, ellenőrzik az egész adminisztrácziót és különösen ellenőrzik az emberek hitelképességét és egyúttal legmegbízhatóbb informatív helyűi szolgálnak a központ számára a nélkül, hogy azok csak egy krajezárba is kerülnének. Nem az én feladatom, nincs is szándékom konkrét alakban formulázni és előterjeszteni annak a módját, bogy mikép lehet az osztrák-magyar bank mellékhelyeinek példájára a vidéki központokat szervezni, úgy, hogy az aiimentáczió a budapesti központból történjék és hogy maga a vidék központja autonóm szervezetével beilleáztessék ebbe a központi szervezetbe, de én nagyon kérem a t. kormányt, hogyha valódi czélja az, hogy ezt az intézményt népszerűvé tegye, ha czélja az, hogy a hiteligényeket minden vonalon az ott felmerülő specziális viszonyoknak megfelelő módon kielégítse: akkor méltóztassék elejteni azt a merev álláspontot, a mely eddig irányadó volt és ^méltóztassék a deczentralizácziót elvűi kitűzve a központi szervezetnek ezt a részét átdolgozni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezen első felszólalásom alkalmával, melylyel a részletes vita alkalmával alkalmatlankodom, röviden reflektáljak két megjegyzésre. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az igen tisztelt pénzügyminiszter úr azon megjegyzése, a melyet az általános vita alkalmával benyújtott határozati javaslatom kapcsán tenni méltóztatott, és a mely oda konkludált, hogy 4? 1 /2°/o titrek kibocsátása mellett az a pénz, a mely a vidéki szövetkezeti taghoz fog a központi szövetkezet útján eljutni, 6 —7°/o közt fog variálni. Ennek az illusztrálására a t. pénzügyminiszter úr egy számtani művelethez volt kénytelen fordulni, a melyet én a legenyhébb kifejezés szerint is kénytelen vagyok önkényesnek deklamálni, hozzátévén, hogyha annak a számtani műveletnek egyik koeffieziensét megváltoztatta volna a t. pénzügyminiszter úr, még előuyösebb eredményre juthatott volna. Tudniillik egészen önkényesnek kell tekintenem
