Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-302

302. országos ülés 1898. május 20-án, pénteken. 207 ha ők látják, hogy ilyen szép tőkére tehetnek szert, ez a tőke pedig nagy részben tőlük elvétetik, ez arra fogja őket bizonyos idő múlva vinni, hogy egyszer ugyan feláldozzák a tőkét, de azután nem szövetkezet alakjában, hanem részvénytársulat alakjában iparkodnak ugyanezeket a czélokat szolgálni, és a szövetkezetet feloszlatják. És abban nincs veszély, hogy a szövetkezet feloszlása esetére egyszerre egy nagy összeg áll rendelkezésre, s ez ingerül szolgál. Mert méltóztassék figyelembe venni, hogy ez nem készpénz, a mely ott várja a felosztást, hanem ez egy bizonyos összehalmozódott vagyon, a mely mélységesen belevájta magát a talajba és ott mélyen csörgedezik és rövid időre onnan elő nem szedhető. Azon esetre is, ha feloszlik a szövetkezet, in prasi a dolog úgy áll, hogy a régi ember újra részvényes lesz, és ennek az embernek lesz bizonyos betéte, bizonyos tőkéje ott a szövetkezetnél, s melyet azonban mobilizálni ugyan nem lehet, hosszú idő alatt sem lehet, mert egy kis faluban elhelyezett hitel csak nagyon hosszú idő múlva lehet onnan elvihető. Épen azért, mert félek a szövetkezetek megalakulásának nehézségeitől, nagyon kérem, hogy a szakasz, vagyis a 10°/o tartassék meg. (Helyeslések.) Elnök: Kivan valaki szólani? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter : T. képviselőház ! Én teljes mértékben osztozom azokban az aggályokban, a melyeket Kammerer Ernő t. képviselőtársam a szövetkezetek alakítási stádiumára nézve felhozott abban a tekintetben, hogy ezek a kisemberek, a kik a szövetkezetbe lépés által egyszersmind bizonyos vagyon megszerzésére, bizonyos megtakarításra törekszenek, ezáltal némi tekintetben elvesztik a kedvüket attól, hogy szövetkezetek alakításába belemenjenek, De én nem zárkózhatom el attól sem, s ez talán egy fontosabb momentum, — mert a midőn e kérdésben döntünk, e kettőt kell mérlegelnünk, — a mit gróf Tisza István képviselő úr felhozott a tekintetben, hogy azután évek hosszú során, ha nagy tartalékalap képződik egy ilyen szövetkezetnél, a szövetkezeti tagok nagy kísértésnek lesznek kitéve, hogy a szövetkezeti tőkét feloszszák, a pénzt elvigyék s azután egy újabb szövetkezetet alakítsanak, a mi pedig ismét sok tekintetben a szövetkezetek fejlődésének szolgálna hátrányára. A midőn tehát ezt a két momentumot a képviselőház elé oda állítottam, kijelentem, hogy az utóbbi érvnek némileg nagyobb súlyt tulajdonítok s azért kérem a t. házat, hogy Tisza István képviselő úr módosítváuyát méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Maga a 41. §. el van fogadva, fentartva a módosítást. Most kérem azokat, a kik a 10°/o helyett az 50°/o-ot akarják a szakaszba felvétetni, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség, ennélfogva a módosítást elfogadtatott. Következik a 42. §. Molnár Antal jegyző (olvassa a javaslat 42—45. §-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 4.6. §-t). Kossuth Ferencz: T. ház! Egy kísérletet teszek annak feltüntetésére, hogy mily ridegséggel ragaszkodik a t. kormány ahhoz, hogy az ellenzék módosítványait visszavesse. (Felkiáltások jobbfelől: Minden peresben elfogadja! Nem tetszett itt lenni!) Már a pénzügyi bizottságban bátor voltam azt javasolni, hogy e szakaszban e szót »hógy« így írjuk: »hogy«; s azért mégis úgy látom, hogy az új szövegezésben benmaradt ez a »hógy* szó. Javaslom tehát, hogy e szót »hogy«gyal cseréljük fel. (Derültség.) Elnök: Kivan még valaki szólani ? (Senkisem!) A vitát bezárom, és felteszem a kérdést, hogy elfogadja-e a ház a szöveget, természetesen ezen nyomtatási hiba, kijavításával? (Igen!) Kossuth Ferencz: Csodálom! Elnök: A 46. §. el van fogadva. Molnár Antal jegyző (olvassa a 47. §.-t). Meltzl Oszkár! Meltzl Oszkár: T. ház! A 47. §. igen nevezetes előnyökben részesíti azon szövetkezeteket, a melyek alapszabályaikat a jelen törvény értelmében átalakítják és a központi hitelszövetkezetek rendes tagjai közé belépnek. (Halljuk! Halljuk!) Ez ellen nekem nemcsak hogy semmi kifogásom nincs, sőt ellenkezőleg a legnagyobb örömmel üdvözlöm ezt az intézkedést, a mely nagyban elő fogja hazánkban mozdítani, a szövetkezetek terjedését és fejlődését. Nekem csak az ellen van, úgy hiszem, alapos kifogásom, hogy ezen jótétemény élvezetében csakis azon szövetkezetek fognak részesülni, a melyek a jelen törvény alapján alakultak és egyszersmind a központi szövetkezetbe beléptek. Ennélfogva mindazon szövetkezetek, melyek más ezen törvény életbeléptetése előtt alakultak, s a melyekre nézve viszonyaiknál fogva nem kívánatos, hogy alapszabályaikat megváltoztassák, vagy ha ezt meg is tennék, hogy a központi hitelszövetkezetekbe belépjenek, a törvény e jótéteményeiből ki lesznek zárva. Már az általár-os vita alkalmával is bátor voltam kiemelni, hogy ezt a törvényjavaslat legnagyobb hibái egyikének tartom, (Úgy van! balfelöl.) mert e szerint Magyarországon kétféle kategóriája lenne a szövetkezeteknek: olyanok, a melyek az állam által mindennemű előnyökben