Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-302

188 302. országos ülés 1898. május 20-án, pénteken. dítványának indokolása a 30 milliós póthitel tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz: T. ház! Köztudomású a 30 milliós póthitel Ugye, melyről a közös hadügy- és pénzügyminiszter urak a magyar delegáczió hadügyi albizottságának bizalmas felvilágosítást adtak. Az 1867 : XII. törvényezikk 41. § a szerint a közös költségvetésből Magyarországra eső összegeket e házban vita tárgyává tenni nem lehet. Nem is ez a szándékom, és a törvény tilalmához alkalmazkodom, hanem arra a felelősségre hivom fel a t. ház figyelmét, a melylyel a t. kormány és annak elnöke tartoznak azért, hogy a törvények által előírt alkotmányos formák szigorúan megtartassanak (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) és a törvény által megállapított közös ügyek elintézésében ezek a formák szigorúan alkalmaztassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áz 1867 : XII. törvényezikk 40. §a azt rendeli szó szerint, hogy a közös költségvetés megállapítása leend a delegacziók feladatának évenkint előforduló legfontosabb része. Midőn tehát a közös költségvetés megállapításánál és a törvény által legfontosabbnak megjelölt feladat teljesítésében sértetik meg a delegáczió törvényes joga: a magyar kormánynak első kötelessége lett volna ez ellen állást foglalni, nem pedig a sérelemhez hozzájárulni, mert a kormány első kötelessége a törvények szigorú megtartása felett őrködni (Úgy van! a szélső baloldalon.) és kizárólag az alkotmányosság keretén belül mozogni ; ha e kötelesség teljesítését elmulasztja a kormány, nagy felelősséget vállal el nemcsak e törvényhozási testülettel, de az egész nemzettel szemben is. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nincsen olyan államérdek, a mely azt azt igazolhatná, hogy Magyarországnak törvényei megsértessenek és azt, hogy Magyarország alkotmányán rés üttessék. Nincsen olyan államérdek, mely azt követelhetné, hogy kijátszassanak, vagy mellőztessenek azon formák, melyeket a törvény szigorúan előír. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A delegáczió mégis eltűrte, hogy jogait megnyirbálják; s ezzel új példáját adván annak, hogy ez az intézmény nincsen másra hivatva, mint arra, hogy egyszerűen szavazzon, mindent eltűrjön és hogy az alkotmányosságnak halvány lárváját viselje; az alkotmányosság látszatát adja a törvényellenes intézkedéseknek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen akkor, mikor a szegénység és inség legnagyobb volt a monarchia két államában, épen akkor tartotta helyesnek a hadügyi kormány 30 millió forintot elkölteni. Azóta már egyszer, múlt év novemberében, összeültek a delegacziók és a kormány nem tartotta a novemberi delegácziót érdemesnek arra, hogy az akkor már létesített költségekről értesítse és azokról beszámoljon. Csak most egyszerre, mint a tiszta égről lepottyant meteor, úgy pattant szét a meglepett nemzet felett a 30 milliós póthitel, melyről az egész országban senki sem tudott semmit, de nagyon is gyermekes dolog lenne azt hinni, hogy az idegen hatalmasságok szinte nem tudtak róla semmit akkor, mikor ezek a nagymérvű költekezések tényleg létrejöttek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És még ma is, a midőn mindenütt, közelünkben, béke van, midőn a királyi szó biztosított bennünket arról, hogy minden hatalommal a legnagyobb egyetértésben és jó barátságban vagyunk, titkolódzással adatnak elő azok a költekezések, a mely titkolódzással gyanút kell, hogy keltsenek a velünk békében és barátságban élő hatalmasságoknál. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha én egy országúton járok és felém valaki nyíltan közeledik, közeledése bennem gyanút nem kelt, de hogyha azt látom, hogy valaki bujkál, mellékatakon jár és titkolódzva közeledik hozzám, jogosult vele szemben a gyanúm. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a hasonlat tökétesen áll itt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérdem, t. ház, igaz-e vagy nem, hogy a törvények Magyarországon a uépfölkelést kontemplálják ? Ha ez igaz, a minthogy igaz, akkor kérdem, joga van-e a magyar államnak, a népfölkelőknek szükséges fegyvereket megszerezni? Kérdésemre nincs más lehető válasz, mint az, hogy igenis joga van. Ha tehát ezen világos jogot gyakorolja a közös kormány, akkor nincs ok titkolódzásra, hanem igen is van ok arra, hogy a nép elégületlen legyen és helytelenítse azon kormányok ténykedését, a melyek elmulasztották fokozatosan beszerezni a szükséges fegyvereket arra, hogy az ország egyik törvénye szükség esetén végrehajtassák, illetőleg hogy a nép fölkelés fegyverrel legyen ellátva. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem maga a tény ellen lehet tehát kifogásom, hanem az ellen, hogy a kormányok elmulasztották kellő időben teljesíteni kötelességüket, mint a hogyan kötelességük lett volna a népfölkelés számára beszerezni a szükséges fegyvereket. És ime most azért, hogy ezt a világos mulasztást pótolják, kényszerülve érzik magukat letérni az alkotmányos útról és eljárásukkal gyanút keltve fel, az állam érdekét a külhatalmasságokkal szemben koczkáztatni, mert a titkolódzás által a gyanút jogosulttá teszik, a gyanú pedig koczkáztatja a monarchia érdekét. Sokkal helyesebb lett volna külpolitikai szempontból is egészen nyíltan, rendesen és az állam érdekeinek megfelelően évek hosszú során át tenni meg azokat az intézkedéseket, melyeket