Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-301
178 ml- « r s z ág08 ülés 1898 részek egy magasabb mérték szerint nyernek megállapítást vagy még inkább akkor, mikor az alakulás nem üzletrészek szerint, hanem törzsbetétek mellett évtársulatonként történik, vagyis a midőn nagyobb, szélesebb körű alakulási cziklus vétetik fel, az üzletrész még azon esetben is, a midőn a törzsbetétek csak krajezárokból állanak, jelentős, igen szép összeget tehet ki. Mert az ilyen esetben az üzletrészek az alakulási cziklus összes éveinek befizetéséből állana, bár vannak szakemberek, a kik azt tartják, hegy ilyen esetekben az üzletrész az egyes évtársak befizetésének összegében áll. És minthogy nincs kizírva annak a lehetősége, hogy ezek az eltérő fogalmi meghatározások a jövőben az igazságszolgáltatás fórumai előtt is felmerülhetnek, nem tartanám egészen feleslegesnek, ha a t. igazságügj miniszter úr ezen kérdés tekintetében már előre már ez alkalommal quasi legális törvénymagyarázattal élne, hogy a jövőben felmerülhető kontroverziáknak eleje vétessék, mert nem lehet tagadni, hogy miután a törvény az évtársulatonként való alakulás lehetőségét sem zárja ki, efféle nézeteltérések természetszerűleg elő fognak állani, és most visszatérek tárgyamhoz, vagyis előttem szólt t. képviselőtársam indítványához. Ismétlem, a felelősség mértékének az üzletrészek tízszeres erejéig való megállapítása egyenesen a vagyonos elemek kiszolgáltatását eredményezhetni a kik ezt tudva, előrelátva, bizonyára minden vállalkozási és alapítási irányzattal szemben szenvedőlegesen viselkedne-, nek, mely úton tovább haladva, teljesen igazat kell adnom Polónyi Géza t. képviselőtársamnak, midőn azon nézetének ad kifejezést, hogy a legtökéletesebb alakulás volna melynél a felelősség mértéke az üzletrészek korlátai közé szoríttatnék. Ennek értékes voltát a gyakorlat is igazolja. Igazolja hogy az alakulásnak ez a módszere teljesen beválik, a mennyiben nálunk Magyarországon a hitelszövetkezetek túlnyomó részben ezen módszer szerint alakultak meg és állanak fenn és közkedveltségnek örvendenek. Hivatkozom a debreczeni hitelszövetkezetre, a mely alig másfél évtizede áll fenn és ez idő szerint már mintegy 1,500.000 forint törzsbetéttel rendelkezik ; de hivatkozhatom a nyíregyházi hitelszövetkezetre is, a mely alig hároméve áll fenn s mintegy 300.000 forint törzsbetéttel rendelkezik s l x /2 milliót forgatott meg. Ezen eredmények állításom mellett bizonyítanak. Ámde, t.ház, miután kétségtelen tény az, hogy a felelősség mértéke nagyban érinti a szövetkezet megbízhatóságát és hitelképességét, ennek következtében gondoskodni kell a korlátolt és korlátlan felelősség között egy középútrói, a melyet szerény felfogásom szerint a törvényjavaslat, habár kissé magas mértékkel is, de májns 18-án, szerdán. mégis eltalált akkor, a mikor a felelősség mértékét az üzletrész ötszörösében állapítja meg. Ennél azonban tovább az alapszabályokban sem mennék. Hiszen ba szabad kiterjeszkednem arra a nagy értékű és emelkedett hangú és hatalmas beszédre, a melyet imént szerencsések voltunk hallani gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam részérő], — a ki saját elvének érdekében hivatkozik magára dr. Schultze-ra is, — e tekintetben a dolog olyanformán áll, hogy igaz: Schultze maga 30 éven át tántoríthatlan híve volt a korlátlan felelősség elvének. És mi történt 30 év elteltével és 30 évi küzdelem után? Dr. Schultze okulva a gyakorlati élet tapasztalatain ezen elvét, mint mindenki tudja, feladta, (Egy hang a baloldalon: Eeiffeisen !) É két férfiú egészen más irányban működött és működésük természetes iránya nem is hasonlítható össze. Tehát egy nagy német ember Németországban volt kénytelen ezen elvét feladni, abban a Németországban, a hol a legfőbb nemzeti jellemvonások egyike a homogenitás, a hol tehát a testvériség mint a társulás legbiztosabb alapja, a Bund-szellem még ma is lángolva ég. Mennyivel inkább áll ez nálunk, a hol fájdalom, ellenkezőleg az egyik fő nemzeti jellemvonás a féktelen vetélkedési szellem és felűlkerekedési vágyban áll és pedig még azon osztályoknál is, a melyeknek tngjai egyébként születés, vagyon, foglalkozás és qualiíikáezió tekintetében homogén elemekként volnának tekinthetők. Mennyivel inkább van ez nálunk így, a hol a heterogenitás annyi különféle alapról s annyi különféle irányban ágazik szerte és a hol a testvériség eszméje, az egyesülésnek e legbiztosabb, legszilárdabb alapja, csak az idegen ajkú és pedig főleg a németajkú állampolgárok által lakott vidékeken virágzik. Igenis azt tapasztaljuk, hogy a szövetkezésnek eszméje e területeken sokkal inkább díszlik, mint a tőzsgyökeres magyarság által lakott vidékeken, a hol, ismétlem a féktelen vetélkedési szellem pusztítja az emberek kedélyvilágát és veri béklyókba az emberek életerejét. Mi sem bizonyosabb, mint hogy ezen az alapon a testvériségnek oltárt emelni s azon magasabb eszméknek áldozni bizony nem lehetséges. Nem czélszertí tehát szerény nézetem szerint a differáló helyzetek számát még törvényben is fokozni és szaporítani. Hiszen a ki egész vagyonával kivan a kenyérküzdelem terére lépni, annak módot és alkalmat nyújt a kereskedelmi törvény a betéti, illetőleg közkereseti társulatok intézményében. Ezen társulatoknál megvan a jogosultsága és józan értelme a korlátlan felelősség elvének, a mennyiben a közvetlen üzleti
