Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-301

301. országos ülés 1898. május 18-án, szerdán. 167 mint felolvastam, erre egyáltalában nem reflektál. Azt mondja : »vagy önálló keresettel biró olyan kiskorú, a ki vagyona felett szabadon rendelkezik*. Ebben a gondnokság alá helyezettek nem foglaltatnak benne, pedig azt hiszem, feltétlenül szükséges, hogy elmebetegek és pazarlók a szövetkezetek tagjai ne lehessenek. Ebből a módosításból nem tudná az ember tulajdonképen, hogy a képviselő úr

ff mit akar, beszédébői azonban sejteni lehet. Ö nem akar itt egyebet kimondani, mint azt, hogy a kiskorúak is tagjai lehessenek a szövetkezetnek, olyan kiskorúak, a kiknek önálló keresményük van és a kik ezzel a keresményükkel rendelkezhetnek. Ez tulaj donképen a képviselő úr czélja, azonban ez a módosítás ezt egyáltalában nem fejezi ki. Az a kérdés, hogy kiskorú hogyan lehessen tagja a szövetkezetnek, a mint azt már az általános vitában kifejtettem, ennek a törvényjavaslatnak a szövetkezetek természetéből merített egyik legSarkalatosabb alapgondolatával homlokegyenest ellentétben áll. Mert egy kereskedelmi társaságnak, a milyen a szövetkezet, a fennálló törvény szerint tagja, vagy csak önjogú személy, vagy pedig olyan kiskorú lehet, a kinek megengedi a törvény, hogy ilyen kereskedelmi társaságba belépjen, mert ezzel nemcsak a belépés jogát, nyeri, de igen lényeges kötelezettségeket is vállal, a melyek sokszor egész vagyonát is igénybe veszik, a mi pedig lehetetlen, hogy megengedtessék gyámhatósági jóváhagyás és a gyám hozzájárulása nélkül. Hogy pedig a belépést ki zárólag csak az ő keresményére korlátozzuk, az rendkívül határozatlan dolog volna. Az egyik nyolez éves korában keres már, a másik egész életén át, nyolez van éves korában sem keres semmit. Már most milyen tagokból áll egy ilyen szövetkezet és micsoda felelősségük lenne ezeknek ? Ki kellene mondani a törvényben, hogy a kiskorút csak úgy lehet bevenni, hogy felelőssége a keresményére korlátoltassék. Ez pedig olyan korlátozás volna, a milyet semmi törvényhozás seholsem ismer. Másfelől pedig, a mint azt általános vitában kifejtettem, a szövetkezetek alakulása gyámhatósági beavatkozás útján nehézkes, jogi bonyodalmakkal összekötött volna, és a nélkül, hogy kis szövetkezeteknél ne legyen jogi tanácsos, lehetetlen, hogy szabályszerűen és minden kifogás nélkül eljárhassanak és prosperálhassanak. Ha most még azt a korlátozást is bevennők, hogy csaka keresményére korlátolt fele lősséggel léphet be a kiskorú, ebből azután még nagyobb bonyodalom származnék, mert a legnehezebb eldöntesd pereskérdések azok, a mikor arról van szó, hogy mi az illetők keresménye, és mi az, a mi nem keresmény, a mivel a vállalt kötelezettségekért nem felelnek. Ugyanazért azt, hogy kiskorúak beléphessenek a szövetkezetbe, mint az általános vita folyamán is kifejtettem, kizártnak tekintem a szövetkezet természetéből kifolyólag és ezt el nem fogadhatom, Egészen más az, a mit a képviselő urak hangoztatnak, hogy a kiskorúaknak mód és alkalom nyújtassák filléreik megtakarítására. Erre más intézkedés szükséges, úgy mint Angolországban, a hol szintén nem szövetkezettel és nem kereskedelmi társasággal teszik ezt. A kiskorúaknak vagyonmegtakarítási intencziót, vagy azoknak a vagyonmegtakarításra való ösztönzését nem lehet kereskedelmi társaságokba beleszorítani, a melyek nagy felelősségű kötelezettségekkel vannak megterhelve. Másik része Polónyi Gréza képviselő úr indítványának az, hogy a szövetkezeti tagság, a melyet a javaslat a községben lakókra korlátoz, terjesztessék ki azokra is, a kik ott üzlettel vagy ingatlan vagyonnal birnak. Erre is, és fokozottabb mértékben, áll az, bogy ellenkezik a szövetkezetnek és szövetkezésnek a természetével. A szövetkezet elvéből folyik az, hogy a kik vagyoni érdekeik, hitelük emelése ezéljából egymással kölcsönös felelősség mellett szövetkeznek, egymást személyesen ismerjék; feltétlenül szükséges, hogy megismerjék egymás jellemét, életmódját, sőt még az egészségi állapotát is, mert. ez is befolyással lehet az elvállalt kötelezettségek teljesítésére. Ha már most olyan törvényt csinálunk, a mely szerint az ország különböző részeiből egymást sohasem ismerő, egymást soha nem látott emberek ilyen szövetkezetbe összehozassanak, ez az én nézetem szerint a szövetkezet keretébe szintén be nem szorítható. A személyes ismerés, a kölcsönös ellenőrzés feltétlenül szükséges ebben az egyesülésben. Már most valakinek van egy földje valamely községben; soha életében ott abban a községben nem volt, felé sem ment, az országnak más vidékén lakik ; hogy mi jogosultsága legyen annak azt követelni, hogy a község lakosai vele szövetkezzenek, azt én belátni nem tudom. (Ellenmondások, mozgás balfelöl.) Hát mit csinál a szövetkezeti tag? Ha azt akarjuk, hogy szövetkezeti tag legyen, be kell annak lépni a szövetkezetbe üzletrészszel. Azután nem tudom, mit ért a képviselő úr az alatt, hogy »üzlet«. Mert hiszen ha megbarátkozunk azzal a fogalommal, hogy mi az az üzlet, azt is fogjuk tudni, hogy ha valakinek üzlete van, ott van az üzletében, ott lakik; az ellen semmi akadály, hogy beléphessen. Polónyi Géza: Fióküzlet! Erdély Sándor igazságügy miniszter: Azt érti, hogy fióküzlet? Polónyi Géza: Megmondtam! Erdély Sándor igazságügyminiszter Itt az indítványban egy szó sincs erről. Azt