Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-300
148 300. oruáges ilés 1888. májns 16-án, hétfSn. kárt ne szenvedjen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És mi az a befolyás, a mit az állam magának a központi szervezetben fentart? A 15 igazgatósági tag közül kinevez a kormány négyet; szemben áll tehát 11 taggal. Ezt a 11 tagot választják a szövetkezeti tagok, részint az ala pítók, részint magok a szövetkezetek. Hát mi kell ahhoz, hogy az államnak állítólagos praeponderancziája és omnipotencziája ebben a szervezetben abszorbeáltassék? Áz államnak egész befolyása a többi szövetkezetek választására attól az egy millió korona alapítványi tőkétől függ; ez 500.000 forint. Ha tehát a társadalom ezt az ügyet felkarolja, mi az bejönni 500.000 forint jegyzésével, és mihelyt ez az 500.000 forint jegyezve van, az állam befolyása a többi igazgatósági tagok választása tekintetében equi parálva lesz. Ha az intézmény továbbfejlődik, ha csak 1000—2000 szövetkezetünk lesz, amely a központba bejön, ha szövetkezeti tagok csak millió koronát jegyeznek, hol van akkor az állami preponderanczia, hol van az államnak az a hatalma, a melylyel vasmarkát éreztetheti az ország minden szövetkezetére ? Hiszen ha azt akartuk volna, hogy ebbe az ügybe az állami omnipotencziát, a pártpolitikát belevigyük, akkor e czélra egészen más intézkedések lennének szükségesek. Mit ér az az omnipotenezia, mely egy millió korona aláírásától függ, oly egy milliótól, mely jól is jövedelmez. A mely állami omnipotenezia egy milliótól függ, az, bizony méltóztahsék elhinni, nem nagy értéket képvisel. Az ügyvezető igazgató megerősítésére is súlyt helyeznek hatalmi szempontból, és azt tartják, hogy e tekintetben is az állam azon a határon, a mely őt az ellenőrzés és felügyelet tekintetében megilleti, túlterjeszkedett. Ezt is csak tévedésnek mondhatom, mert ez a megerősítési jog nem azt jelenti, hogy azután az állam kinevezi azt az ügyvezető igazgatót, hanem ha azt találja, hogy nem alkalmas vagy bármi oka van a meg nem erősítésre, akkor az igazgatóság mást választ. Ezzel komédiát nem lehet űzni, mert ezt meg kell indokolni. A kormány meg nem indokolhatja a meg nem erősítést azzal, hogy az illető nem szabadéivíípárti. Hiszen hogyha ilynemű visszaélés fenforogna, a kormányt mindig felelősségre lehet vonni. Nem áll Barta Ödön t. képviselő árnak az az okoskodása, hogy sokkal jobban szerette volna, hogyha maga az állam közvetetlenűl intézkedik s nem a központ útján közvetve, mert akkor inkább felelősségre lehetett volna vonni. Hiszen a legszélesebb autonómiai hatáskörrel bíró testületek eljárása és cselekményei miatt nap-nap után felelősségre vonják itt a kormányt és felelősségre is vonhat)bk.^(Felkiáltás a szélső baloldalon: Mit használ?) Méltóztassék nekem meghinni, t. képviselőház, hogy akkor, a mikor ezt a törvényjavaslatot kontempláltuk, a legtávolróí sem volt eszünkben és szándékunkban az, hogy mi az államnak ezen az úton hatalmakat biztosítsunk. Sőt az volt a meggyőződésünk, hogy ennek a képviselőháznak nincsen egyetlen egy politikai pártja sem olyan, a mely ebbe a szövetkezeti ügybe politikát és különösen pártpolitikát akarna bevinni és ezáltal az egész ügyet disszolálni akarná. Tegyék fel a t. képviselő urak mi rólunk is ezt a jóhiszeműséget és különösen ezen ügynél legyenek szívesek a gyanúsítástól tartózkodni. (Helyeslés a jobboldalon.) De hát már régi idők óta állandóan meg kell küzdeni minden, csak egy kissé fontosabb, törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is az ellenzék részéről emelt azzal a szemrehányással, hogy törvényjavaslatainkkal a kormányhatalom omnipotencziájára törekszünk, hogy ezzel a javaslattal is a közszabadságot akarjuk megbénítani. Ezt a szemrehányást e javaslatnál is már nyolez nap óta állandóan halljuk, pedig ezen javaslatból matematicze ki lehet mutatni, hogy ennek a szemrehányásnak és vádnak épen semmi alapja sincsen. De hát nem volt ennek a vádnak más javaslatnál sem alapja soha. Méltóztassék megkülönböztetni az állami hatalmat a kormánytól, a mely az államhatalom kezelésére van hivatya. Az államhatalomnak nagynak s állandónak kell lenni. A kormányok pedig változnak, és az a kormány, a mely a rábízott államhatalommal visszaél, Magyarországon nem fogja magát tarthatni. Polónyi Géza: Látjuk! (Derültség a szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: A képviselő úr nem lát semmit. Hogy mi itt vagyunk, az Ősak annak a jele, hogy mi az államhatalommal vissza nem élünk. (Élénk helyeslés jobbfélől, zajos ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Szentiványi Árpád: Jászberényi választás! Eger! (Zaj. Elnök csenget.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Azt mondják a t. képviselő urak, hogy Magyarország közvéleménye lethargiában szenved; nincs érzéke az iránt, hogy egyik vagy másik kormány az államhatalommal visszaél és ez az oka, hogy ezzel szemben nem fejt ki semmi erélyt. Én, t. ház, nem az ország közvéleményét, nem az ország közhangalatát hiszem ennek okául lenni. Azt hiszem, hogy az ország közvéleménye, az ország közhangulata a közügyek szempontjából épen olyan erős, mint bármikor volt. De
