Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-300

}46 300, országos ülés 1898. május 16-án, hétfőn. most lenne az országban 60 vidéki közpout. Ez a 60 vidéki központ alakítaná meg az országos központot, a melynek ismét ez a 60 vidéki központ szövetkezeti tagja lenne. Ha ezer koronára szabjuk az üzleti részt, akkor 60.000 korona kerülne ki, mint üzleti tőke. Ha hozzászámítunk ugyanannyi alapítványi tőkét, működnék az országos központ 120.000 korona forgalmi tőkével, a mi ezekből a szövetkezetekbői hozzá befolyna. Ma az a forgalmi összeg csak a szövetkezetektől az országos központban 1,200.000 koronát képvisel, hogy ha 6000 szövetkezetről beszélünk. Már magában véve ez a nagy pénzügyi különbség mutatja, hogy az a vidéki központi rendszer pénzügyi szempontból sem felel meg teljesen a kívánalmaknak. De már most nézzük az ügy menetét. Az országos központ volna hivatva arra, hogy a maga forrásaiból a pénzt beszerezze és bocsássa a vidéki központ rendelkezésére, a vidéki központ adná azután a vidéki szövetkezeteknek és a vidéki szövetkezet a maga tagjainak. Egy fórummal több és egy vagy másfél százalékkal, ha nem kettővel ez a kiszolgáltatandó pénzt minden tekintetben drágábbá tenné minden ilyen szövetkezetnek. (Ügy van! jobbfelől.J Biró Lajos: Egy negyed perczenttel! A gyakorlat mutatja! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ma rendszeres vidéki központ nem exisztál. Az ivolna az első következmény, hogy megdrágítaná a pénzt. (Mozgás és ellenmondás balfelöl.) Azzal andokolják a t. képviselő urak a vidéki közdonti rendszer helyességét, hogy ez könnyebben ellenőrzi a kis szövetkezeteket és ismervén a helyi viszonyokat, a szövetkezeti tagokat jobban kielégítené. Igen, de az országos központnak meg kellene adni azt, ha vidéki központok is vannak, hogy a községi szövetkezetekre felügyeleti jogot gyakorolna és épűgy kellene neki felügyelni, mint a központosított rendszer mellett, mert az ő pénze van ott, neki arra vigyáznia kellene, tehát az országos központnak tulajdonképen nem kevesbednék a munkája, hanem ezzel a 60 központi szövetkezetekre való felügyelettel szaporíttatnék. E tekintetben sem felel meg tehát a czélnak, mit proponálni méltóztatnak. De már most nézzük, hogy a javaslat azt a felügyeletet, mely a központi rendszerrel behozatik, mily módon fogja elérni, mert hiszen ezt is kontemplálja. Az országos központ, a mennyi ben a vidéki szövetkezetek szaporodni fognak, a javaslat szerint képviselőségeket fog felállítani. Midőn a javaslatot előkészítettük, figyelembe vettük azt, hogy van ma az országban 5—6 ilyen vidéki központ; nem tudom bizonyosan. Ezek a mostani központok nem rendszeres központok. Mert mindeniknek azonfelül, hogy szövetkezetek a tagjai, egyes személyek is tagok Ez nem rendszer. Az átmenet akként történik, hogy a vidéki központok a maguk szövetkezeteit át fogják engedni az országos központnak. Ez minden rázkódás nélkül meg fog történhetik és azután a személyi tagjai maguk szövetkezetté alakulván, mint ilyenek belépnek a központba. Ezek a ma fennálló vidéki központok rendszerint egy nagyobb forgalmú székhelylyel bírnak, és onnan ügyelnek fel a maguk vidéki szövetkezeteire. Az ilyen központoknak nagyobb értelmiséggel ellátott s minden igényt kielégítő tagokból álló szövetkezet alakúi, semmi akadálya sincs annak, hogy az országos központ a nagyobb szövetkezeteket, melyek az ő érdekét, a felügyelet érdekét ki tudják elégíteni, a képviselősséggel megbízza, úgy hogy a ma fennálló központok ugyanabban a körben, mint eddig, tovább is működhetnek. Természetesen a maguk tőkéjét be kell hozniok a központba, ott alapítóként belépniök és így a központban a kormánynak hangoztatott omnipotencziáját könnyen paralizálhatják. De vannak oly vidékek, hol egy nagyobb szabású és alkalmas egyénekből álló szövetkezetet alakítani nem lehet. Magyarország északkeleti és délkeleti részét tartom itt szem előtt. Itt a központ, ha szüksége mutatkozik, kénytelen lesz képviselőségeket felállítani. De ezt se méltóztassék úgy képzelni, hogy a központ küld ki innen oly embert, ki a helyi viszonyokkal nem ismerős és ott mozogni nem tud. A központi szövetkezetnek érdekében van, hogy a mennyiben azon vidéken oly népszerű, tekintélyes férfiúra talál, a ki e kötelezettséget elvállalja, azt fogja ez ügyekkel megbízni s ez ugyanazt a feladatot fogja végezni, mintha ott vidéki központ állíttatott volna fel. Ez sokkal kevesebbe kerül, mert ha a központ vidéki központot, vagy vidéki szövetkezetet bíz meg képviseletével, igen csekély összeggel hozzá kell járulnia ennek üzleti költségéhez. Míg a hol képviselőséget kell felállítani, egy-két tag erre elegendő, a mi kevés költséggel vihető végbe. Ezek a szempontok birtak arra, hogy ne a vidéki központi rendszert, hanem az összpontosított rendszert fogadjam el. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) A legsúlyosabb kifogások és vádak emeltetnek a javaslat második ezímének azon szakasza ellen, melyben az országos központnak igazgatósága szervezve van. Ez az a szervezet, melyet ellenzéki részről leginkább támadtak, ebben látták a sokat hangoztatott állami omnipotenczia alapját. Hát foglalkozzuzk kissé e kérdés megvilágításával. Azt mondják képviselő urak, hogy igen csekély az a segély, a melylyel az állam a szövetkezetek hóna alá nyúl, 8 ennek fejében