Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-300
140 8 00 ' országos ülés 1898. május 16-áű, hétfőn. kifogásokat két csoportra oszthatom, E csoportok egyikéhez tartoznak azon kifogások, melyek a javaslat rendelkezései ellen, részben a létező állapotok védelmében mondattak el; a másik csoportba tartoznak azok, melyek kiválóan politikai jelleggel, még pedig pártpolitikai jelleggel bírnak. Ezekkel, a mennyiben általánosabb jelentőségűek, foglalkozni fogok. Mielőtt azonban reájok térnék, meg kell emlékeznem még egy harmadik csoportról ÍB. (Halljuk! Halljuk!) Ezalatt értem a kétkedők csoportját, a kik azt mondják, hogy elfogadják ugyan a törvényjavaslatot általánosságban, nagyrészben részleteiben is, azonban a nézetük az, hogy ez a javaslat sikerre vezetni nem fog, és hogy azt a czélt, a mit ezáltal elérni akarunk, meg nem valósíthatjuk. Jól tudom, t. ház, hogy minden fontosabb reformalkotás alkalmával megvannak az ilyen kétkedő csoportok, ezek azonban rendszerint nem ártanak. Ebben az esetben kivételt kell éenni. Azt, hogy valamely törvény a gyakorlati Hétben miként fog beválni, hogy azokat a czétokat, melyeket a törvényhozó maga elé tűzött, meg fogja-e valósíthatni: előre teljes biztossággal megmondani, megállapítani nem lehet, mert hiányzanak a gyakorlati tények; bizonyítékul pedig csak ezek szolgálhatnak, (tlgy van! jobbfelöl.) E tekintetben tehát vitába nem bocsátkozom; de kötelességem kijelenteni azt azt a határozott meggyőződésemet, hogy ha ezt a törvényt az ország nagyközönsége, az ország társadalma szeretettel fogadja, és ha annak végrehajtásában, a hazának a műveltebb néposztályboz tartozó minden fia lelkesedéssel vesz részt: akkor ez a törvényjavaslat jól fog sikerülni (Úgy van!jóbbfelöí.) és azok a nagy eredmények, melyeket a törvényhozó ez alkotásához fűz, meg fognak valósulni az ország javára. Ebből kifolyólag kérésem a kétkedőkhöz az, hogy ha megtették az első lépést és kételyeik legyőzésével a javaslatot általánosságban elfogadták, tegyék meg az ügy érdekében a másodikat, fojtsák el kételyeiket álljanak az ügy élére, segítsenek a végrehajtásban és mindenesetre be fog következni az aredmóny, melyben most kétkednek. A javaslatnak két főezélja van. Az egyik az, hogy azokat az elemeket, melyek ma a modern hitel köréből ki vannak zárva, személyes hitelük megteremtése és emelése alapján a modern hitel körébe bevonjuk, és hogy ez úton lehetséges legyen, hogy azok gazdasági és ipari érdekeiket kielégíthessék, iparuk intenzivebb és jövedelmezőbb folytathatását a lehető legkönynyebben hozzáférhető és legolcsóbb hitel útján« biztosíthassák. A másik főczél, hogy megterem> tessék egy oly pont, melyen az ország értelmisége, a művelt társadalom az alsóbb néposztályokkal közvetlenül érintkezhessek, bajait tanulmányozhassa, istápolója, tanácsadója lehessen és megteremtse bennük az együvé tartozandóság érzetét. Hogy e czélok leginkább a szövetkezés keretében általában, különösen pedig a kereskedelmi törvénybe foglalt szövetkezetek útján valósíthatók meg, mindnyájan tudjuk. Itt a házban többen kifejtették. E kérdés bővebb tárgyalásával tehát nem foglalkozom. Csak azt jelzem, hogy a kormány már igen hosszá idő óta foglalkozok e kérdés megoldásával. Csaknem tiz éve, mióta a munka folyik. Szaktanáeskozmányok tartattak, a különböző minisztériumokban törvénytervezetek is készültek. E kérdések nehéz megoldása az oka annak, hogy eddig konkrét alakban ez ügy a törvényhozás elé nem került. Ebből szemrehányást kovácsolni a kormány ellen, annak mulasztást vetni a szemére, rekriminálni nem igazságos és nem is szükséges. Hiszen ha most sikerűi e kérdést uteumque jólmegoldani, az ezzel elérhető nagy eredményekhez képest az, hogy a törvény pár évvel előbb, vagy utóbb lépett-e érvénybe, nem tesz különbséget. A javaslat abból indul ki, hogy a szövetkezeti kérdés megoldására két erő, két tényező áll rendelkezésre. Áz egyik a társadalom, a másik az állam. És a társadalom áll elsősorban, mert az volna ez ideális állapot, ha ezt a kérdést maga a társadalom önerejéből megoldani képes lenne. A gyakorlati élet tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy sem egymagában az állam, sem egymagában a társadalom ezt a kérdést sikerrel megoldani képes nem volt. Én e törvényjavaslat szerkesztésénél külföldi sablonokat nem követtem, mert meggyőződésem : hogy ha volt, vagy van törvény, úgy ez az, a melynek közvetlenül a magyar földből kell kinőnie, a melynek minden rendelkezésében a magyar nép szokásaihoz, műveltségi fokához és szükségleteihez kell szorosan alkalmazkodnia. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Csak annak az állításomnak illusztrálása végett hivatkozom Németország példájára, hogy sem az állam, sem a társadalom egymagában e kérdés megoldására nem képes. Jól tudjuk, t. ház, és többen elmondották már azt itt a házban is, hogy Németország az az állam, a melyben a társadalom a szövetkezeti ügynek legjobban segítségére sietett. Németországban csaknem csodákat művelt a társadalom ezen a téren. És mégis azt tapasztaljuk, hogy a szövetkezeti ügynek végkifejlődésében az államnak segítenie kell a szövetkezeti ügyet. Tudjuk, hogy az • utóbbi időben nagy összegekkel — legutóbb ötven millió márkával — jött az állam a szövetkezetek segítségére, kiindulva, azon gyakorlati tapaszta-
