Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-299

134 299. országos ülés 1898. május 14-én, szombaton. részesült beszédje ellenzéki oldalról, talán kötelességem volna hosszasabban foglalkozni vele, mégis csak röviden foglalkozom. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőtársam reám azt a hatást tette, hogy a t. képviselő úr ezt a szövetkezeti ügyet egy nagy szivacsnak tekinti, a mely képes arra, hogy minden reményt, minden üdvösséget ennek alapintézkedéseiből magába szívjon, hogy azután adott alkalommal egyet csavarítva rajta, abból csupa boldogság csuroghasson és sugározhasson ki. Mikor azután ezzel az expoziczióval készen volt, akkor ezt a szivacsot meghánytorgatta izzó gyűlöletének egész lávájával és epéjével, bemártotta eczetbe és olajba és szinte vártam, hogy lándzsára tűzve megkínálja vele Neumann Ármin előadó urat. (Derültség balfelöl.) Azonban t, képviselőtársam oly szíves és előzékeny volt iránta, hogy ezt az ilyen módon eczetbe és epébe mártott szivacsot maga nyelte le és meg is ette. (Élénk derültség balfelöl.) T. ház! A t. képviselő ár tegnapi beszédje, a mely 50°/o-on túl elitélte ezt a törvényjavaslatot, egy somogyi anekdotát juttat eszembe, s ezzel eléggé jellemezni fogom azt, hogy milyen impressziót tett az ő beszéde reám. Egyszer egy zsidó polgártársunk elment egy grófhoz árendáért. á gróf azt mondja: »Jól van Ábrahám, odaadom kendnek a birtokomat árendábfí, de csak egy feltétel alatt, ha hinni fogja Krisztus urunk csodatételeit.* »Tudja mit méltóságos uram, — azt mondja erre a zsidó — alkudjunk meg 50°/o-ra. Én is engedek 50°/o-ot az én hitemből, maga is engedjen 50°/o-ot a maga hitéből. Hogy Krisztus tudott két kenyérrel és öt hallal megvendégelni ötezer embert, azt elhiszem; de, hogy azok jól is laktak volna, azt higyje el a gróf úr.« (Derültség.) Az én t. képviselőtársam is így volt az ő beszédjével. 50°/o-ra egyezkedett a kormánynyal, dicsérte is a javaslatot, simfelt is reá, a vége mégis csak az volt, hogy mint a mókus az ő motollájában, a mely azzal a szándékkal indult meg a taposó keréken, hogy ő most kifut, mégis kénytelen volt észrevenni, hogy kaliczkában van, ő is azzal zárta beszédjét, hogy mint htí kormánypárti és mint kereskedő sem tehet másképen, mint hogy elfogadja a javaslatot. Hát, t. ház, ilyen vigasztalólag az ő bölcsesége rám nem hatott és én inkább hallottam volna tőle azt az argumentácziót, hogy a t. képviselő úr a liit és erkölcs nevében azok után, a miket két órai keserves kínlódás után a javaslatról elmondott, levonja mint helyes konzequencziát azt, hogy elveti a törvényjavaslatot. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Másként áll a dolog gróf Apponyi Albert t. képviselőtársammal. O a reményt képviseli. Azt mondja, hogy ő látja a kény szerzubbonyt, a nyaktilót, de ő neki megvan a reménysége, hogy ezen a dolgon a részletes vita alkalmával majd változtatni fognak. Hát, t. ház, eszembe jut egy rövid vers, a reményről szól: »Kéklő lepelben messze jár előtted a remény. Magához int, de meg nem vár, tovább-tovább repül, s míg lepkeszárnyát kergeted, lassan lezajlik életed s állasz pályád szélén.« Nem tudom, nem a t. grófra irta-e a költő ezt a verset; de azt tudom, hogy a politikusnak a remény mint kenyér nagyon kemény és t. képviselőház, azt gróf Apponyi Albert tudhatná legjobban, a kinek egy pár metsző foga már ebben a kenyérben benne maradt. (Derültség a szélső baloldalon.) De, t. ház, ám legyen. Én nem reménykedem, de ha teljesülne a reménysége, mint a hogy látom megcsillanni v. reménysugarakat a töldmívelésügyi miniszter tegnapi beszédében, mikor azt mondja, hogy a kormány majd nem zárkózik el bizonyos módosítások elől: mit jelent ez? Legelőször az igazságügyminiszter úr gratulált neki tegnap mintegy örvendve, hogy a miniszter úr majd megjavítja az ő rossz javaslatát. Ez azt jelenti, hogy talán majd az alakuló gyűlés után fogunk hallani egy perczentuácziót a részletes tárgyalásnál, a melyről azt fogják mondani, hogy a létezett szövetkezetek bizonyos százalékarány szerint az igazgatóságban is részesítendők és hogy a másodszori alakulás már a szövetkezetek bizonyos részvételétől tétessék függővé. Nagyrabecsült t. barátom Blaskovics Ferencz bizonyára megérdemli, sőt remélem és kívánom is, hogy az igazgatóságnak tagja legyen. Gnllner Gyula t. barátom azonban ép oly tiszteletre méltó alakja e parlament azon oldalának (a baloldalra mutat). De mit fog az változtatni a javaslat eredeti tendeneziáján, a kormány hatalmi befolyásán, ha a Károlyi-féle szövetkezetnek három direktora oda prositzer gyanánt bevétetik? Ez nem lehet ok arra, hogy ama kardinális elvek sérelmével oly javaslatot elfogadjunk. (Tetszés a szélső baloldalon.) Rátérek végűi a függetlenségi és 48-as pártra. E párt csodálatos módon nemcsak felismerte a javaslat veszélyes voltát, de Kossuth Ferencz t. képviselőtársam hozzáillő lelkesedéssel fejtegette azt is, hogy a magyar alkotmány szabadsági garancziái immár oda lyukadtak ki, hogy egy aggastyán uralkodó életéhez van fűzve minden személy- és jogbiztonság. így van, igaza van. S ha, t. ház, a polgári szabadságoknak és intézvényes jogoknak utolsó maradékait van hivatva egy törvényjavaslat elsöpörni, a mely felismerhetőleg oda tendál, hogy az uralkodó felséges kegyeiben való bizakodás legyen egy alkotmány utolsó garancziája; hát vájjon akkor ennek konzequencziája az-e, hogy magam is általánosságban hozzájáruljak ily törvényhozási intézkedésekhez? És vájjon miért? A