Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-299

299,országos ülés 1898. májas 14-én, sionib&tou. jg| sék, — elérni nem fogjuk. Hogy e czél elérhető legyen, a magam részéről mindent megszavaznék, azonban a törvényjavaslat a mellett, hogy a zálogelsőbbségi, végrehajtási jogot nem kellőkép védi meg, ezen zálogjog révén elkövet egy más, minden hiteltörvénybe és elvbe ütköző brutalitást, tudniillik megcsinálja a hitelnek nyilvánosságát. A ki valaha hitelkérdésekkel foglalkozott, annak ezt nem kell bővebben fejtegetnem; hiszen a negyvenes évekből származó kereskedelmi törvényeink is tiltó intézkedést tartalmaznak arra nézve, hogy a könyvekből valakinek felvilágosítást adni másnak hitelviszonyai felől; azért a zálogért megadni a Shylokoknak, Harpagonoknak azt a jogot és pedig tömegesen, hogy napról-; apra végigkutassák a szövetkezet könyveit és puhatolják, hogy ki mily mértékben vette igénybe hitelét, erre semmi szükség sincs és pedig azért, mert nézetem szerint igaz az, a mit Pap Géza t. barátom mondott, hogy az a hitelszövetkezet ki fogja meríteni annak az embernek hitelképessége mérveit és pedig a míg az a hitel tisztességesen beruházásokra fordítható, nincs szükség törvényhozási úton elősegíteni azt, hogy az könnyelműen ne beruházásokra, hanem azon mértéken túl hitelezzen magának mástól, esetleg kézizálog vagy más feltételek mellett. T. ház! Ha a közvélemény tudatára ébred annak, hogy a betéti könyvecskék rendelkezésére állanak az adófelügyelőnek, az adóvégrehajtónak és a mellett hitellapjai rendelkezésre állanak minden konkurrensének és hitelezőnek, akkor a betevő és az adós egyaránt mint a tüzet fogják kerülni ez intézményt és nem fognak kérni belőle, mert ellenkeznék a hitel és a törvény minden elvével. T. képviselőház! Az igazgatóságra vonatkozó 30. §-nál már megemlékeztem arról, hogy nem tartom helyesnek, hogy az igazgatóság nem köttetik a szövetkezeti tagsághoz. Itt egy pontra hivom fel különösen ellenzéki t. barátaim figyelmét. (Halljuk! Halljuk.') Ez a helyi szövetkezetekre vonatkozó pont azt mondja (olvassa): »Az igazgatóság tagjai csak olyan magyar honpolgárok lehetnek, a kik irni tudnak, és kik erkölcsi és vagyoni tekintetben kifogás alá nem esnek.« Ez az ismert Erdély-féle stilus. Olyan, mint a »súlyos erkölcsi vótség« ! Aztán ott van megint egy másik, a » fontos okból«. Mi már ismerjük ezt, kik régóta a bizottság tagjai voltunk, hogy ha a t. miniszter úr nem tud valamit kodifikálni, akkor kikodifikál magának ilyen kifejezéseket: »erkölcsi és fontos okok«. Azt mondja az indokolás, hogy a fölött, hogy valaki erkölcsös ember-e vagy sem, miután most már tudjuk, hogy a papoknál kik fognak bíráskodni, ezentúl nem is az elöljáróság, nem is a büntetőbíróság, nem is a rendőrség, hanem a czégbejegyzési hivatal fog bíráskodni és így megtörténhetik velem, hogy én egy szövetkezetnek az élére állok és engem a czéghivatal a nélkül, hogy meghallgatott volna, mint erkölcstelen, hitvány embert kizár a szövetkezeti igazgatóságból. Micsoda fogalom az ilyen: »erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esik«. Hát nincsenek nekünk törvényeink, a melyekkel meg tudjuk azt állapítani: a ki nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt elítéltetik. Miért van ez így ? Azért, mert az az ember, a kit a választásnál a jegyző leitatott és a ki megígérte, hogy kormánypárti jelöltre fog szavazni és arra nem szavazott: az részeges, erkölcstelen és huuczut gazember lesz; ellenben maga Brutus, a jegyző, a ki leitatta és megvesztegette őt, az talpig becsületes, derék ember. (Derültség a baloldalon.) Á 41. §-ra nézve csak azt jegyzem meg, hogy a szövetkezetek egyik rendeltetése, hogy tartalékalapjaikat növeljék, és hogy a feloszlás ingere ne tápláltassék. Ennélfogva helytelen dolog, hogy csak 10°/o ot rendelnek feloszlás esetén községi jótékony czélokra. Feltétlenül szükséges volna ennek a százaléknak felemelése és pedig kiegészítve azzal, hogy hazafias közművelődési czélokra fordítandó bizonyos százaléka ennek a tartalékalapnak. Beszéltem már a korlátlan és korlátolt felelősségről. Ha valamely törvényjavaslat a közt választ, hogy a korlátlan vagy a korlátolt felelősséget fogadja-e el: azt értem, de ez a törvényjavaslat mit csinál? Ez a törvényjavaslat sem a korlátolt, sem a korlátlan felelősséget nem állapítja meg, hanem (Halljuk! Halljuk!) egy szerinte középútnak nevezett abrakadabra mond ki, a mely szerint az ötszörös felelősség elve áll fenn. Ámde igaz-e ez? Nem, mert nincs ennek a javaslatuak egyetlen egy elve, egyetlen egy sora sem, a melyben önönmagát ne kompromittálná. Igaz-e az, hogy a javaslat szerint ötszörös, vagy tízszeres a felelősség? Merőben nem. Itt van az az eset, hol alapszabályszerű intézkedés folytán, ha az üzletrészek fele elveszett, az üzletrészek még egyszeres befizetését lehet a 14. § alapján követelni. Ez az üzletrész nem számíttatik be a 15. §-ban levő ötszörös, esetleg tízszeres felelősségbe. Tehát nem igaz, hogy ötszörös, hanem hatszoros, illetve tizenegyszeres felelősség van, csakhogy nincs itt kimondva. De ez sincs következetsen keresztűlvive. Itt van a 46. §., mely megengedi a régi szövetkezeteknek, hogy belépjenek az újba, csak alapszabályaikat kell megváltoztatni ok; de a felelősségre vonatkozó alapszabályi rendelkezést fentarthatják. Tehát azok a szövetkezetek, melyek eddig egy üzletrészre korlátolt felelősséggel birtak, beléphetnek a szövetkezetbe. Az