Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-299

299. országos illés 1898. május 14-én, szombaton. 123 a kiskereskedők hiteligényét, miben találom azt? Téved, a ki elméleti alapon azt hiszi, hogy az egyes nagykereskedőnél reális alapja van annak a hitelnek, a melyet a nagygyáros a kiskereskedőnek nyújt. Részben reális alapja is van, de ez nem a lényege annak. Nem reális hitel, hanem a személyi készfizetési pontosság és becsületesség, ez, a mit a törvényjavaslat nem érint s a mi megmarad a hiteligénynek szövetkezeti úton való kielégítése mellett is. Tehát ezen 23. §. nem veszélyezteti* a kisiparosnak ezt a jogos hiteligényét, a mely a hitelfentartás képességét ma is megadja, sőt erősbíti, a mennyiben két felé nyit neki forrást, és ez a becsületességben és készfizetési képességben és akaratban való bizalom, mely ép úgy megmarad a kiskereskedőnél ezentúl is, mint a milyeü alapon állt az eddig a nagykereskedővel szemben. (Ellenmondások balfelóí.) Ha a képviselő urak nincsenek velem egy nézetben, méltóztassanak eugem az életből megczáfolni. Ez az én véleményem, de ezt csak közbevetőleg akartam elmondani, mint oly körülményt, a melyet én, nem ismerve ugyan a legkisebb részleteiben a kisipar helyzetét, de mint az életből ellesett megfigyelést bátorkodom a t. ház figyelmébe ajánlani. Felszólalásom tulajdonképeai czélja azonban nem ez lett volna, hanem a törvényjavaslat egy másik intézkedése. (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyi miniszter úr által benyújtott eredeti törvényjavaslatnak 70. §-a ugyanis azt állapítja meg, hogy »a központi hitelszövetkezet által kibocsátott kötvények névértékének összege a kötelékébe tartozó szövetkezetek által átruházott kölcsönkövetelések tőkeösszegét meg nem haladhatja*. Ez volt a benyújtott eredeti törvényjavaslat intencziója. Ez sokaknál, és megvallom, kezdetben nálam is, némi kétkedésre adott okot és gondolkodóba ejtett, vájjon ez az egész névértékösszeg erejéig való kibocsátás helyes dolog-e és az intézménynek előnyére szolgál-e. Első pillanatra, ha az ember kis összegeket vesz szemügyre, arra a következtetésre jut, hogy ez nem nagy differenczia, mert minden 100 után csak 20 forint. De ha tekintjük, hogy a kötvények milliókról és milliókról fognak szólani, úgy ez a 20°/o igen jelentékeny különbség. És ha tekintjük, hogy a javaslat mentül több hitelforrást akar nyitni ennek az intézménynek, akkor el kell ismernünk, hogy az eredeti szöveg helyesebb volt. Polónyi Géza: Jó lesz a forrást is megmondani, a honnan ezt a meggyőződést merítette. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Pap Géza í Mint igazságos ember, szívesen eleget teszek Polónyi Géza t. képviselő úr óhajtásának. Három nap előtt vele beszéltem és akkor azon az állásponton voltam, hogy a teljes névérték erejéig való kötvénykibocsátás nem oly helyes, mint hogyha csak 80°/o erejéig bocsáttatnak ki a kötvények. 0 az ellenkező nézeten volt, de ebből nem következik, hogy ezt az eszmét ő fedezte fel, mert hisz benne volt a törvényjavaslatban is. A 69. és 76. §-okra nézve az indokolás elmondja azon pénzforrásokat is, a melyek rendelkezésre fognak állani. így megemlíti a visszleszámitolást és betéti üzletet, de igen helyesen említi, hogy ezen kivűl még kelleti egy új pénzforrásról is gondoskodni és ezért állíttatott be a javaslatba az általam előbb jelzett paragrafus. Azt hiszem, hogy ma, midőn ezek a hitelszövetkezetek egy életfeladatot képeznek a kisgazdákra és kisiparosokra, a kiknek érdekeit nemcsak az ellenzéki urak, hanem mi is első sorban leikünkön viseljük, akkor minden kis momentumot meg kell ragadni annak életképessége érdekében. Azt hiszem, hogy az eredeti szöveg sokkal inkább megfelelt a jelzett álláspontnak és czélnak és én azon kérelemmel fordulok a t. igazságügyi miniszter úrhoz, ne méltóztassék elzárkózni az elől, hogy erre a szakaszra nézve a javaslatnak eredeti szövege fogadtassák el. Különben a javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Molnár Antal jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Valóban lehetetlen, hogy minden rendszer és beosztás nélkül ne azzal kezdjem, hogy köszönettel honorálom Pap Géza t. képviselőtársamnak eszmém lanszirozását, mert így legalább reményem van, hogy ennek az igazságnak felismerésénél annak elfogadását nem fogja az az ódium kisérni, hogy innen tétetett meg . . . Olay Lajos: Azért tette meg Pap Géza! (Derültség a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Én sohase szoktam büszke lenni arra, hogy egyik-másik eszmét én találta3i-e fel vagy nem, arra azonban büszke vagyok, t. képviselőtársam, hogy ha az az ember, a ki három nappal ezelőtt velem szemben a bizottsági törvényjavaslat szövegezését védelmezte, most az én álláspontomból indítványt tesz a képviselőház előtt, legalább értse meg, hogy miért kell ezt így csinálni .... Pap Géza: Elmondtam! (Zaj.) Polónyi Géza: .... Mert, t. képviselőtársam, azt, hogy miért kell ezt így csinálni, volt szíves meg nem érteni, legalább azt el nem mondta. Majd én az illető résznél ki fogom fejteni és bevezetésül odatartozólag felemlítem, hogy igenis, t. képviselőház, és mélyen tisztelt képviselőtársam, nekem meggyőződésem és be fogom fényesen bizonyítani, hogy settenkedő 16*