Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-293

393. országos ülés 1898. májas 4-én, szerdán. értesülve, hogy ő nevetéssel kisérte azt, a mi itt történt. Ebből méltóztatnak látni, hogy mindaz, a mi történt, igen szelid választási csatározás volt és semmi olyan támpont és olyan adat a vizsgálat folyamán fel nem merült és kideríthető nem volt, a mi további eljárás megtételét szükségessé, vagy indokolttá tette volna; ennek folytán ebben az ügyben nem intézkedtem, sőt nem is szándékozom intézkedni. Kérem a t. házat, méltóztassék ezekben megadott válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Zmeskál Zoltán: T. ház! Nagyon rövid leszek. (Közbeszólás a jobboldalon: Lehetetlen!) Nem reflektáltam volna az igazságügyi és vallásügyi miniszter urak válaszaira, mert az túlhaladott álláspont; de mivel a belügyminiszter úr bevezető beszédében az ő válaszaikra is hivatkozott, legyen nekem is szabad esak egy pár szóval a két miniszter válaszát érinteni. A mi az igen tisztelt vallásügyi miniszter úr válaszát illeti, azt, ha a házban jelen lettem volna, egyszerűen tudomásul vettem volna, mert én egyebet interpelláedómban nem kívántam, mint azt, hogy az igen tisztelt miniszter úr nyilatkozzék az iránt, vájjon megbízta-e Ruffy Pál képviselő urat, hogy annak idején a választási mozgalmakban infulákat Ígérgessen; és mivel az igen tisztelt miniszter úr erre nézve engem megnyugtatott és kijelentette — nekem pedig szavaiban kételkednem nem szabad, tehát szívesen elhiszem — hogy Ruffy Pál képviselő urnak ilyen megbízást nem adott, én a választ, ha itt lettem volna, szívesen vettem volna tudomásul, az ügyet magát a miniszter úrra és Ruffy Pál képviselő úrra bízva: intézzék el egymás közt, mert a dolog köztem és a miniszter úr között rendbe jött. A mi az igen tisztelt igazságügyminiszter úr válaszát illeti, azt, ha jelen lettem volna az ülésben, szintén szívesen vettem volna tudomásul, mert én egyebet nem kívántam az igen tisztelt igazságügyminiszter úrtól, mint egyszerűen azt, hogy nyomozza ki, hogy vájjon igaz-e, hogy a zsolnai kir. járásbíróság egyik végrehajtója korteskedett, törvénytelenül járt-e el, igen vagy nem? Az igazságügymiuiszter úr rám nézve legalább egészen megnyugtatóan válaszolt, mert konstatálta, hogy az illető végrehajtó csakugyan korteskedett és ő e miatt ellene a fegyelmi eljárást meg is indította. A választ nagyon szívesen vettem volna tudomásul, s a kérdés most csak az, vájjon a fegyelmi eljárás az illető végrehajtónak, a kiről a miniszter úr maga is konstatálta, hogy korteskedett, megbüntetésével és minő megbüntetésével fog végződni; mert ha csak pénzbüntetésre Ítéltetnék, azt nagyon sajnálnám. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, már túlment a válaszok érintésén, (Derültség.) azokra nem lehet többé észrevételeket tenni. Méltóztassék a mostanira válaszolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Zmeskál Zoltán: Az igen tisztelt belügyminiszter úr válaszát, kijelentem, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy tudomásul vehessem. Az igen tisztelt belügyminiszter úr felszólalásának végén úgy mondotta, — nem tudom, minő forrásból merítette, — hogy én annak idején, mikor az asszonynyal az a nádpálczahistória történt és egyebek is történtek, (Derültség.) Kiszuezaújhelyen lettem volna , . . Perczel Dezső belügyminiszteri Azt nem mondtam, csak az ügyvéd históriájánál. (Zaj.) Zmeskál Zoltán: Elhiszem, hogy a legjobb lelkiismerettel mondta, s meg is van győződve róla, hogy ott voltam; kijelentem, hogy én Kiszuezaújhelyen jelen nem voltam és én magam személyes meggyőződést nem szereztem, hanem engem csak úgy informáltak. Úgy látszik, az igen tisztelt miniszter úr rám akarná azt kenni, hogy én festem az ördögöt a falra. Eszem ágában sincsen Hanem igenis azok után, a miket az igen tisztelt miniszter úr válaszában szives volt elmondani, határozottan ki kell jelentenem, hogy ő festi az ördögöt a falra, de olyan ördögöt, a melyet felismerni egyáltalán nem is lehet, (Derültség a baloldal hátsó padjaiban.) mert, t. képviselőház, mindabban, a mit az igen tisztelt miniszter úr az imént válaszában felhozott, én a magam részéről, s azt hiszem, az egész ház nem láthat semmi ördögöt, de láthat benne tracscsokat, pletykákat, a melyek lehet, hogy alaptalan informáczióból mentett dolgok, a melyekről a t. miniszter úr maga meg nem győződött. Mondotta az igen tisztelt miniszter úr, hogy midőn avval a nádpálczával az az asszony — nem mondotta, hogy hol —- érintetett vagy megüttetett, (Derültség. Egy hang balfelöl: Hol?) arra nem vagyok kíváncsi, — a miniszter úr tudja, — hogy ez oly csekélység a melyet utóvégre a helyzet tett szükségessé, ezt nagyba nem kell venni. Jó; hajlandó vagyok a t. miniszter úr állítását elfogadni; de legyen szabad nekem egy példára hivatkozni azokból, a mik az árvái választások alkalmából történtek. Egy árvamegyei községben, Lehotán, egészen hasonló eset történt ahhoz, a melyet a t. miniszter úr Kisuczaujhelyen megtörténtnek mond. luzultáltatott ott nem a kormánypárt, de a néppárt, épen ilyen formában, csak avval a különbséggel, hogy az a legyintés nem asszonyoktól, de férfiaktól eredt, és így kissé érzékenyebben ütött ki. Mi