Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-298

106 2Í»8. országos Illés 1898. május 13-án, pénteken. Pedig ott én szívesen engednék több helyet, vagy a tagok felét, esetleg még többet. Mert ha ezen intézmény a törvény, az alapszabályok és a czélnak megfelelően fognak eljárni, akkor én a felügyelő bizottságtól nem félek, ha az mindjárt a kormány kezében lesz is. Csakhogy a kormány nem a felügyeletet és az ellenőrzést akarja magának biztosítani, hanem az intézkedés, a vezetés hatáskörét, a kölcsönök megszavazását, vagy megtagadását, a vidéki szövetkezetek felvételét vagy kizárását gtb. Hát, t. ház, a kormány terjeszti fel az elnököt királyi kinevezésre. Legyen szabad ne kem erre nézve azt megjegyeznem, hogy meg vagyok ugyan győződve arról, hogy a t. kormány a legjobb indulattal, mint mondja, hogy ezen intézeteknek nagyobb tekintélyt kölcsönözzön, akarja ezen királyi kinevezést eszközölni. Én nekem az a véleményem, hogy ott a hol az állam ily aránylag nem nagy mértékben járul valamely pénzintézethez, ott ezen pénzintézetet királyi kinevezés által mintegy állami banknak feltüntetni nem helyes. És ezenkívül azt mondhatom, hogy a társadalmi tevékenység és törekvés nem nagyon szereti az ilyen mesterséges tekintélyt, hanem annak életelemét és életerejét képezi az egyéni tekintély és bizalom, az egyéni lelkesedés és szorgalom. De hiszen mondom, jól van, az elnököt a kormány nevezteti ki; még azt is értem, hogy miután a vezérgigazgatónak szerepe rendkívül fontos ilyen pénzintézetnél, annak a megerősítését is a kormány magának tartja fenn; de már azt épeneéggel nem tudom megérteni, hogy minek szükséges azonkívül még a két alelnököt és még egy igazgatósági tagot is kineveznie, hogyha az állam tényleg csak a felügyeletet és ellenőrzést, nem pedig hatalmi befolyását akarja biztosítani a szövetkezeteknél? De hiszen, t. ház, ha a kormány ezzel legalább beérné és azt mondaná, hogy miután én a befolyásomat kinevezés útján biztosítom, azért én a többi igazgatósági tagnak választását teljesen a szövetkezeti tagokra bizom és az én ezer szavazatommal abba befolyni nem kivánok. De az sines szabályozva, a szavazati jog gyakorlása tisztán az alapszabályoknak van fentartva, a melyeknek mikénti megalkotása teljesen magától a kormánytól függ. Tehát ezen alapszabályok megalkotásával biztosíthatja magának mindenkorra a fölénynek minden módját a központi szövetkezetnél. Így, mig az indokolásban a t. miniszter ár azt mondja, hogy a kormány nem tartotta czélszerünek porosz mintára állami központi intézetet létesíteni, mert »a mi szövetkezeteink sokkal gyengébb elemekből állanak, semhogy ily intézetek önálló működés mellett fejlődhetnének«, ennek daczára oly központi intézetet állít fel, a mely az '6 korlátlan befolyásánál fogva tényleg teljesen állami intézet jellegével bir, a mely azonban annál rosszabb, mert az autonomikus szervezet alatt a kormány biztosítja magának a lehetőséget: a kérdőre vonatás, a felelősség alól kibújni. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) De azt mondja a t. kormány, hogy erre a központi szövetkezetre szükséges volt nagyobb befolyást biztosítani a kibocsátandó kötvények érdekében, melyeknek jelentőségére nézve — miként már jeleztem — nagyon divergálnak a felfogások. De azt mondja: annál nagyobb szabadságot engedtem a társadalmi működésnek a vidéki szövetkezeteknél. T. ház ! A ki átnézi a törvényjavaslat azon szakaszait, melyek ezen vidéki szövetkezeteket a központtal egybekapcsolják, látja, hogy itt a befolyásnak oly korlátlan neme van megállapítva, hogy a központi szövetkezet teljesen kényekedve szerint fogadhat be kebelébe, vagy zárhat ki kebeléből vidéki szövetkezeteket, kénye-kedve szerint határozhatja meg, hogy egyik-másik vehet-e másutt igénybe és mekkora összegig hitelt, vagy pedig nem, megtagadhatja maga neki a hitelt; szóval olyan vaslánczolat van itten, hogy a ki magát a központi szövetkezetet dominálja, a mint a kormány kétségtelenül dominálja, annak teljesen kezében vannak egyúttal a vidéki szövetkezetek is. Olyan vaslánczolat ez, a mely a vidéki szövetkezet önállóságát teljesen kiszolgáltatja a központi szövetkezetnek, a mit pedig megindokolni, csak félig-meddig is érthetővé tenni nem lehetne máskép, mint azzal, hogyha legalább teljes garancziát nyújtunk arra nézve, hogy ama központi intézet legalább minden egyoldalú befolyástól menten, feltétlenül tárgyilagosan, igazságosan és minden pártra való tekintet, nélkül fog eljárni. Az egyik nincs meg, a másik pedig, tudniillik a függés, megvan, s ez magában véve elegendő arra, hogy az egész intézményből minden önállóság, minden függetlenség hiányozzék. De, t. ház, vájjon ettől egészen eltekintve, van-e a törvényjavaslatban a vidéki szövetkezetek keletkezésére nézve némi önállóság, függetlenség biztosítva? Távolról sincsen! Ellenkezőleg, miként már pártvezérem és képviselőtársam jelezte, a 2. §. ezekre a szövetkezetekre mindjárt megalakulásuk alkalmával a hivatalos állami befolyás bélyegét nyomja. Hiszen a szakasz valóságos monopóliumává teszi az illető vidéki hatóságnak, hogy a szövetkezet létesüljön-e^ vagy sem. A központi hitelszövetkezet nem küldhet 100—200 emisszáriust az ország minden részébe, hogy az ilyen szövetkezeteket megalkothassák, a gazdasági egyesületek nagy része sem olyan, hogy nagyon gyorsan megalkothatná ezeket a