Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-298
104 298. országos ttlés 1898. május 18-án, pénteken. ben, hogy ezen kötvények bonitása ellen tulajdonképeni alapos kifogás nem forog fenn. Ezen kötvények 10°/o erejéig biztosítva vannak a biztosítási alapban; mellettük van úgy a központi hitelintézetnek, mind az összes vidéki intézeteknek az üzleti tőkéje, ez utóbbi pláne ötszörös szavatossággal. A mellett vannak mindazok a biztosítékok magában a törvényjavaslatban, a melyek a követeléseknek az adóstól való könnyű behajtását biztosítják. Tehát hacsak valamennyire tisztességes és korrekt kezelés van a szövetkezeteknél a vidéken, ezen kötvények bonitása iránt nekem kétségem nincsen. De ép oly biztos az is, hogy a külföldi pénzpiaezokon ezen kötvények hátrányosabb helyzetben lesznek,mint a záloglevelek, hogy a külföldi tőkepénzes mégis csak nagyobb garaneziát lát az ingatlan biztosítékban, mikor tudja, hogy Magyarországnak termékeny földje a viszonyok fejlődésével, a népesség szaporodásával értékben csak emelkedik, tehát követelésére fokozatosan nagyobb biztosítékot nyújt. S ezért természetes, hogy az ezen kötvények útján beszerzendő pénz épen olcsó nem lesz. Nekem is az a véleményem, hogy 4 1 /2°/o-os kötvényeknél olcsóbbat ki nem bocsáthatunk, és azoknál is 97-es kurzusra kell számítanunk; de még ezekkel is kénytelenek leszünk a pénzpiaez kedvező helyzetét megvárni. Tehát fiz árfolyam különbözetét véve tekintetbe, ez a pénz körülbelül 4 3 /4°/o-ba fog kerülni. T. ház! Azt hiszem, hogy a kölcsönt kérő a vidéken ezen szövetkezetek útján tényleg olcsóbban fog pénzhez jutni, mint addig. Azt hiszem én is, hogy körülbelül 6 — 7°/o-os kölcsönhöz fog jutni. De ez nem ezen kötvények érdeme, mert ezen első pénzforrás aránylag nagyon is drága, hanem egyrészt azon különböző adó- és illeték-kedvezményeknek tulajdonítom, melyek e törvényjavaslatban foglaltatnak ; másodszor azon önmérsékletnek a tagok részéről, mely szerint a központi hitelszövetkezeteknél levő üzleti tőke után 4°/o-kal a vidéken 5°/o-kal beérik. Ez a kötvénykibocsátás tehát nem olyan jelentékeny segítség, tehát, mely a kormány részéről indo kolttá tenné, hogy magának ilyen nagy befolyást biztosítson. Ezt csak azzal lehetne némileg indokolni, ha az állam egyenesen a saját betétét bocsájtaná a szövetkezetek rendelkezésére; de még akkor sem helyeselném. De igenis meg tudnám érteni és becsülni a segítséget akkor, ha az állam a már létező társadalmi tevékenységet, a hol az e téren már áldásosán működik, meghagyná függetlenségében, s ezt a segítséget, mint az öntevékenységnek jutalmát és nagyobb tevékenységre való buzdítást adná. Itt van szerintem az a jelentékeny kérdés, a mely a törvényjavaslat jó vagy rossz volta fölött dönt. Fontos ugyan a pénzforrások szerzése is. A Károlyi-féle szövetkezetekben az utóbbi években felmerült panaszok kétségtelenné teszik ezt. Végtelenül fontosabb és egyúttal végtelenül helyesebb a szunnyadó társadalmi erők felébresztése. És azért, t. ház, ha bármely tárgyilagosan, elfogulatlanul gondolkozó ember előtt az a feladat állott volna: az országban a kis erőket összesíteni, a kis exisztencziák helyzetének javítása czéljából a szövetkezeti eszmét felkarolni és minél szélesebb körben, minél egészségesebb módon terjeszteni, és az maga előtt lát egy kész, erős, hatalmas szevezetet, a milyet a Károlyi-féle szövetkezetek képeznek, a mely tényleg ki van próbálva, mely működik, melynek férfiai tapasztalatok felett rendelkeznek és a mai önző korban az önzetlenség azon nemes tulajdonával, melylyel olyéritkán találkozunk, a felebaráti szeretet, a hazaszeretet azon nemes érzelmével, mely mindinkább csak szóban és mindkevésbbé tettekben nyilvánul: vájjon lehetett volna-e egyszerűbb és természesebb gondolata, mint az, hogy felkarolom ezt a kész szervezetet, úgy a mint van, ez legyen magja az új intézménynek, ezt ruházom fel a kötvénykibocsátással, ennek adom meg az állam egyéb kedvezményeit, hogy működését szélesebb körben kifejthesse, és a szövetkezeti eszmét az ország minden vidékén terjeszsze. (Helyeslés a baloldalon.) Az önzetlen, az igazi, társadalmi öntevékenységnek ily elismerése és honorálása az államhatalom részéről jótékony befolyással lett volna az egész nemzetre abból a szempontból, hogy nemcsak ezen a téren hanem a fogyasztási, az értékesítésére és más szövetkezeti téren, valamint a társadalmi, a gazdasági, a kulturális ezernyi feladatok tág mezején szintén tettre ébredjen, önerejét latba vesse abban a tudatban, hogy ott, hol saját erőmből kifogyok s előbbre nem mehetek, biztosan számíthatok az állam önzetlen támogatására és elismerésére. (Helyeslés a baloldalon.) E helyett a kormány — miként azt már gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam és vezérem mondotta, — úgy járt el, mintha tabula rasa állott volna előtte; semmibe sem vette a máilétező hatalmas szervezetet azon férfiak örzetlen munkáját és ezernyi gondját, a mit ennek létesítésére annyi éven át fordítottak azok, kik maguk gond és fáradság nélkül élhettek volna, de a kiket felebaráti szeretet nemes érzése ösztökélt, kiket a hazaszeretetük nehézségek közt is kitartókká tett, hogy felemeljék a népet a közönyből, felébreszszék benne az önsegély nemes ösztönét, megértessék vele az egyesülésben rejlő erőt, az öntevékenységből, szorgalomból, takarékosságból fakadó áldást. Félrelöki ezt a kormány egyszerűen és a hatalmi gyámkodás és befolyásolás ezernyi szálaibél készít
