Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-280
280. országos ülés 1898. április 18-áu, hétfőn. oS 1848-iki nagy alkotások lelkének hatása lenne ez a kérdés rendezve. Azonban ez a törvényjavaslat ezt nem ezélozza, hanem a protestáns papoknak és a román papságnak akar segélyt nyújtani, hogy exisztálhasson, és a mint a t. miniszter úr kifejezte magát, az állam honorálni akarja azon nagy szolgálatokat, a melyeket a magyar papság — már itt, Magyarországról lévén szó, a román papságot is ide kell értenem — méltán igényelhet az államtól azon nagy kulturális és eszményi feladatok és hivatásnak teljesítésért, a melyet a magyar papság végez. En e törvényjavaslatnál csak egyen ütközöm meg: azon, hogy Tisza Kálmán t. képviselő úr, mint a magyar protestáns világ egyik legelőkelőbb tagja, ezt a törvényjavaslatot nem mint törvényhozó elsősorban, hanem mint protestáns ember meri védelme alá venni. (Helyeslés halfelöl.) A legnagyobb merénylet mindazon politikai merészségek között, a melyeket Tisza Kálmán saját legszentebb politikai meggyőződése ellenére egész élete folyamán elkövetett, az, a mit ezen törvényjavaslat tárgyalásánál jelentett ki. Mert szombati beszédében, a mikor ezen törvényjavaslat elfogadását ajánlotta, különösen hangsúlyozta, hogy ezen javaslat a protestáns egyházak érdekeit fogja szolgálni és azon sok és nagy panaszoknak elnémítására szolgál, a melyek a protestáns egyházak kebelében a papok anyagi helyzete miatt ismeretesek s a melyekről mindnyájan tudjuk, hogy tényleg alaposak. De ha kerülnek is a papok a protestáns egyház kebelében, — a mint kerülnek, mert a megélhetésnek kérdése hózzákényszeríti az embert a legilletéktelenebb forrásokhoz is — a kik ezt az állami ellátmányt szívesen és örömmel veszik, azok pusztán csak a saját érdeküket tekintik, de nem egyúttal a protestáns egyháznak hagyományosan nevezetes nagy érdekeit. Arra eddig a legnagyobb klaszszikns tanú egész Magyarországon maga Tisza Kálmán, hogy a protestáns egyházak voltak a/.ok, a melyek a nagy elnyomatások idejében saját autonomikus határaik között élő tiltakozást képeztek, minden hatalmi beavatkozással szemben. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: Hát Sczitovszky? (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Sima Ferencz: Rá fogok erre is térni, t. ház. Nem azt mondom, hogy a katholikus egyháznak nagyjai akkor, a mikor arra szükség volt, nem teljesítették volna hazafias kötelességüket, de míg azokhoz hozzáférhetett a hatalom, már egyházi szervezetüknél fogva is, a protestáns egyházak külön-külön képeztek egy-egy várat, a melynek sánczain a hatalom át nem gázolhatott. Ezt nem érdeméül rovom fel én a protestáns egyházaknak, mert a hazafiság és honszeretet nem khet érdem, az szent kötelessége mindenkinek, hanem az ő kivételes és zárt autonomikus életüknek természetes következménye és törvénye volt az, hogy hozzájuk a hatalom nem fért oly könnyen, mint a katholikus egyházakhoz. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ha e törvényjavaslat el lesz fogadva, akkor a kálvinista papság legnagyobb része teljesen ki lesz szolgáltatva az államhatalomnak. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) E törvényjavaslat életbeléptével a kormány egyszerű hivatalnokává lesz a protestáns pap, mert a mint e törvényjavaslat több rendelkezése mutatja, a kormány azon javadalmazás fejében, a melyet a protestáns egyháznak, illetve a papoknak nyújt, oly jogokat tart fenn a maga számára, a melyeknek alkalmazása és gyakorlása egyáltalában megfosztja mindazon református papokat a teljes függetlenség és önállóságtól, a kik ezen állami kedvezményben részesülnek. Tisza Kálmán t. képviselő úr hivatkozott arra és szinte hivalgással emelte ki, hogy neki van meggyőződése és gúnyosan kaczagott, mikor ezen meggyőződésre való hivatkozására itt ez oldalról mosolylyal válaszoltak. Hát hogy igenis van még a meggyőződésnek is embere Magyarországon, . . . Pap Géza: Hogyne volna?! Sima Ferencz: . . . azt megengedem, hanem hogy a meggyőződésre hivatkozzék ebben a parlamentben valaki, és az épen Tisza Kálmán t. képviselő úr legyen itt a meggyőződés következetességének mintaképviselője, no, t. képviselőház, ez már a politikai botrányoknak igazán egyik kiemelkedő pontját képezi. (Ellenmondások a jobboldalon. Helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István : Csak a beszédeit olvassák el! Sima Ferencz : Önöknek nem tetszik, a mit én mondok, hogy Tisza Kálmán úr volt az, a ki az úgynevezett bihari pontoknak képviselője volt Magyarországon ; azok az úgynevezett bihari pontok pedig majdnem kivétel nélkül ugyanazon elvi álláspontokat képviselték a kiegyezéssel szemben, mint a 48-as párt programmja, pusztán csak egy-két kérdésben volt eltérés. Tehát tulajdonképen Tisza Kálmán t. képviselő úr volt Magyarországon a 48-as eszméknek egyik ve/.érférfia. Hogy aztán szent meggyőződése szerint mit tartott fenn a mai idők részére ebből a politikai álláspontból, arra nem kíváncsi Magyarországon senkisem, mert azt tudják, hogy nem volt Magyarországon államférfi, a ki az általa képviselt nagy elveket és eszméket úgy hagyta volna sorra és rendre cserben és meggyőződésén minden erőszak nélkül 8*
