Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-279

50 279. országos ülés 1898. április 16-án, szombaton. akkor visszautasítottak, most bizalommal kérheti és méltósággal el is fogadhatja. A magyar állam érdeke, hogy a protestánB egyházak szabadsága ne lazuljon. A magyar állam érdeke, hogy azok függetlensége sértetlenül íennáljon, (Élénk helyeslés.) annál inkább, mert hagyományaikhoz hűen soha egy esetben sem jöhetnek ellentétbe sem az állam, sem a magyar nemzet érdekeivel. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés jőbbfelől.) Elnök: Az idő előrehaladása miatt azt hiszem, méltóztatik helyeselni, ha a javaslat további tárgyalásától most eltekintünk és rátérünk az interpelláeziókra. Előbb azonban állapítsuk meg a legközelebbi ülés napirendjét. Az ülés hétfőn a szokott időben fog megtartatni; napirendjén a ma tárgyalt javaslat folytatólagos tárgyalása lesz. Hozzájárul a t. ház? (Helyeslés.) Ezt tehát határozatkép kimondom. Következnek az interpellácziók. Molnár Antal jegyző:Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! A legközelebbi napokban teljesen megbízható kezekből olyan értesülések érkeztek hozzám, melyek valóságáról jótállhatok, s ép ezért interpellálni vagyok kénytelen az egyik ezredévi emlékmű, illetőleg azon hely ügyében, a hová az elhelyeztetett. Értem az ország északkeleti kapujánál lévő s a munkácsi vár ormán elhelyezett milléniumi emléket. Értesüléseim szerint a munkácsi várban, a mely tudvalevőleg évtizedek óta mint fegyház használtatott, de egészségtelen viszonyai miatt ezen czélra sem Jevén alkalmas, mint ilyen is felhagyatott, s egyéb kulturális, jótékonysági, vagy ipari telep czéljaira tartatván fenn, egyelőre üresen állott. Mikor a milléniumi emlék felállíttatott, ennek leleplezésénél Erdély Sándor t. igazságiigyminiszter úr képviselte a kormányt és életében legszebb beszédét tartotta ottan. Es azon a helyen, a hol ezt a szép beszédét tartotta, most fekete-sárga zászló lobog, s nem vagyok biztos, hogy a millenáris emléket nem festették-e vagy nem festik-e majd be feketesárgára. (Derültség.) Tudniillik azon a szent helyen, a Rákóczyak családi várában, Zrínyi Ilona terrasszán, a hol az emlék áll, jelenleg »hapták« kommandótól és puskatus döngésétől hangzik a föld. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Független Magyarország!) Hogy megértsen a t. ház, szükséges egy pár dolgot előrebocsátani, hogyan következhetett be ez a helyzet. A munkácsi vár, mikor a fejedelmi Rákóczy-ház kihalt, a magyar kincstárra szállt és csakis arra szállhatott közjogunk értelmében a család kihalta után, mert csak a fiágat illető jószág volt, az Aspremont-ivadékot nem illette. A magyar államkincstár a hozzá tartozó dukatust, herczegséget, uradalmat a gróf Schönborn-családnak eladta, magát a várat, mely akkor elsőrangú erősség volt, az alatta lévő úgynevezett Vár-Palánka községével s a hozzá tartozó földekkel az uradalomból kihasítva, magának tartotta és őrséggel látta el. Tudjuk, hogy 1848-ban, a szabadságharcz három utolsó várának egyike volt Munkács; Pétervárad, Komárom és Munkács voltak azok a várak, melyek a világosi kapituláczió után jóval később tárták ki a kapuikat az oroszok előtt, Munkácsot a honvédőrség, mikor mindennek vége volt, átadta s azután az oroszok átadták a császáriaknak és császári vár volt 1855. Julius 1-jéig, midőn ő Felsége Laxenburgban kelt pátensével Munkácsnak várjellegét — helyesen — megszüntetni méltóztatott, a mennyiben a mai stratégiai viszonyok mellett a messzehordó ágyúk következtében mint vár többé nem felelt meg. Akkor Munkács átadatott annak, a kié volt, tudniillik a magyar kincstárnak tényleges birtokul és egyszersmind az igazságügyi táreza körébe jutva, előbb az abszolút kormány kezelése alá, később a magyar igazságügyi táreza körébe keríílt és fegyházul használtatott 1896-ig. Azonban a magyar kormányok végtelen nagy mulasztást követtek el, — a mint utóbb kiderült — ezen ügynél. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Mint mindenben!) Méltóztatnak tudni, hogy a Bach-szisztéma alatt 1851. idején kerültek a telekkönyvek, akkor császári helyőrség lévén Munkács várában, volt eszük és Munkács várát beiktatták a császáíi és királyi, vagyis akkor a császári királyi katonai kincstár tulajdonául. A magyar kormány 1867-ben átvette, de azt sem tartotta érdemesnek, hogy a telekkönyvnek utána nézzen. Minhenki azt hitte, ltogy az a magyar állami kinestár birtoka, a mint hogy nem is lehetett másé közjogunk értelmében, mert ezen magyar kihalt nemesi család után csak a magyar fiskus örökölhetett, nem pedig az osztrák császári királyi katonai kincstár. Ebben voltam én is megnyugodva természetesen akkor, mikor az ezredéves emlékeket terveztük és a t. törvényhozás megbízásából volt szerencsém kijelölni azt a helyet, a hol a millenáris emlék felépült. Most a várhoz tartozó némely területek a vár alatt eladás alá kerülvén, azok az illetők a megvett parczellákat a maguk részére akarták telekkönyveztetni és akkor sült ki, hogy a telekkönyv ma is a császári és királyi katonai kincstárra van irva és Munkács város tartozékai most is még a hadügyminisztérium nevén vannak. De hogy ehhez joga volna, tagadnom kell, mert eltekintve még attól a nagy mulasztástól is, a melyet a kormányok elkövettek, hogy soha nem nézettek meg a telekkönyvet, maga a több mint negyven évi birtoklás következtében elavul annak a birtoklónak a