Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-279

279. országos ülés 1898. április 16-án, szombaton. a 9 nem. Először is nekünk minden törvényhozásunkban, egyházi, iskolai, sőt legtöbb esetben polgári téren is az volt a nézetünk, hogy ha valaki az eddig fennállott törvények szerint jogosultan jutott valamely helyzetbe, azt abban zavarni, attól megfosztani nem akarjuk. Ez volt törvényhozásunk rendes menete. Igaz, hogy bekövetkezik az is, a mit gróf Apponyi Albert mondott. Bekövetkezhelik más is. Bekövetkezketik, hogy épen azon felekezet lelkésze fog segélyt kapni, ii mely felekezetnél legszámosabban fordul elő az az eset, a mint itt sokszor felhozatott, hogy a lelkész nem is magyar és melyre nézve felhozatott azon szempont is — igaz, csak közbekiáltásképen hozatott fel — hogy minek neki adni, mikor még nem is magyar. Igen, de ez szerintem egy okkal több arra, hogy igazságnak megfelelően kisebb mértékben ugyan, de azok is részesüljenek az állam jótékonyságában, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy ne lehessen — bár nem igazság szerint de ez igazságot jól nem ismerő előtt annak okvetlen látszatával — azt mondaniok, hogy ime, mert nem vagyunk magyarok, még segélyt sem kapunk, mikor más kap és másfelől, hogy azáltal, hogy a segélyezésbe bevonatnak, adassék meg az államnak a mód, belátni az ő ügyeikbe, és a hol szükséges, azokkal, a kik ellenségei az államnak, éreztetni az állam megtorló hatalmát. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) T. ház! Gióf Bethlen András, a ki igen sajnálom, de el kell ismernem, elsőnek vitte bele az élesebb hangot ebbe a vitába, azt mondja: megdöbbent a 9. §-tól és élénk, fiatal fantáziájában megjelenni látja a szolgabírót, kinek egy lelkész nem köszönt illendően és ezért elveszti a segélyt. Én nem tudom miután ezen törvényjavaslat mindenütt, hol államellenes bűnökről és azok fenyítéséről van szó, az 1893 : XXVI. törvényczikk 13. §-ára hivatkozik, — hol fedezte föl az én igen tisztelt képviselőtársán) azt a kellő köszöntésben nem részesülő szolgabírót, mert ott ugyan igen komoly állami vétségekről, de ilyen nevetséges dolgokról szó sincs. (Igazi Úgy van! a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: A rend szerben ! De különben gróf Zichy is megtámadja ezt, és pedig az autonómia szempontjából. De hát mit mond a törvényjavaslat 9. §-a? Először azt mondja : ilyen esetekben az a miniszter jogosítva van felszólítani az illető egyházi főhatóságot a fegyelmi eljárásnak az egyház saját törvénye szerinti megindítására. Hogyha a felekezeti hatóság megtagadja a fegyelmi eljárás megindítását, vagy ha megindítja ugyan, de a törvény értelmében nem jár el, akkor a miniszter megvonhatja a segélyt, de azért a fegyelmi bíróság egyéb eljárása érvényes, illetőleg, ha tetszik j annak az egyháznak, felekezetnek az a lelkész, ha esetleg a büntetőbíróság nem szól bele, hivatalban marad és még a segély megvonásánál is meg van adva a jog harmincz nap alatt a közigazgatási bírósághoz folyamodni, a mely azután véglegesen dönt. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Nohát, uraim, hogy ebben hol van az állami omnipotenczia, azt én nem tudom. A felekezetek kezébe van letéve a dolog; ha valamelyik hibásan jár el, a segélymegvonási jog a minis déré, de még ez sem végleg, mert a közigazgatási bíróság ha helytelennek találja az eljárást, igazat adhat az illető felekezetnek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) T. ház! Én — megvallom — ezen szakaszban sem a kormány omnipoteneziájának magvát, sem az autonómia sérelmét nem látom. Épen azért én ezen szakaszt úgy is, mint magyar ember, úgy is mint protestáns ember elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon) Elfogadom, mint magyar ember, mert akarom, hogy az országnak minden fia érezze azt, hogy a mely perezben a haza ellen vét, az államtól többé semminemű segélyre nem számíthat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elfogadom pedig annál könnyebben mint protestáns ember, (Zaj bal felöl. Halljuk.' Halljuk!) mert meg vagyok róla győződve, hogy oly eset, midőn ezt az én felekezeteimhez tartozók ellen kelljen alkalmazni, nem fog bekövetkezni; (Helyeslés a jobboldalon.) a hol pedig bekövetkezik, következzék be, mert ott a bűnöst fogja sújtani, nem pedig ;iz ártatlant. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Gróf Zichy János a 17. §. ellen is felszólalt. Ezen szakasznak más alakban való szövegezését indítványozza gróf Apponyi Albert határozati javaslata is. Nevezetesen ez az a szakasz, a mely arról szól, hogy a kormány az egyes felekezetekkel egyezséget köthet az iránt, hogy a felekezetnek ndja az összeget kiosztás végett, számadás és bejelentés feltéte'kötelezettsége metlett és azután ha valahol azt tapasztalja, hogy valamely felekezet nem felel meg a hazafias, vagy egyházi kötelezettségeknek, akkor álljon elő az az eset, midőn egyes lelkészektől megvonja a kiegészítési összeget. Ez volt, gondolom az értelme gróf Apponyi Albert javaslatának épen Úgy, mint megfordítva ez az értelme a törvény 17. §-ának; mert ez nem kerülő úton megy, hanem egyszerűen megmondja, hogy a miniszter köthet és tartozik kötni egyezséget a felekezetekkel, de ösak arra nézve, hogy további eljárás végett az összeget hozzájuk tegye át. Ha azonban valamely felekezettel ilyen egyezséget kötni nem sikerül, vagy az a felekezet a föltételeket meg nem tartotta, akkor megvan a kormánynak a joga ahhoz, a mihez kerülő úton a gróf Apponyi Albert javaslata által ér. Azt hiszem, hogy ez az egyenes út sokkal czélravezetőbb lesz. De azt kérdi gróf Zichy János, hogy hát