Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-279
279. országos nlf ! s 1898. április ltS-.in, szombaton. 35 közoktatási miniszter úrnak következő kijelentése : »A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény tárgyalása alkalmával jeleztem, hogy a történelmi egyházak közjogi állását fentnrtjuk, nem akarjuk azon történelmi fejlődést lezárni, sőt ellenkezőleg tovább kívánjuk azt fejleszteni és pedig oly irányban, hogy a tárgyi hatáskörök szétválasztásának elvét szem előtt tartva, az állam a történelmi egyházakkal, a törvényesen bevett vallásfelekezetekkel karöltve és egymást támogatva, minél sikeresebben működhessék az állampolgárok szellemi és anyagi művelődésének előmozdítására.« íme tehát maga a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr azon indokolásában a történelmi egyházakai és a törvényesen bevett vallásfelekezeteket nyíltan és határozottan megkülönböztette. Ez volt az indoka, t. ház, hogy én a közoktatási bizottságban mindjárt az 1. §-hoz azon módosítást nyújtottam be, hogy az következőleg sző végeztessék (olvassa): »A latin, görög és örmény szertartású katholikus lelkészek jövedelmének — kongruájának— kiegészítése jelenleg rendezés alatt lévén, míg ezen rendezés be nem következik, ezen lelkészek közül a legszűkebb anyagi viszonyok között levők jövedelmének ideiglenes kiegészítésére a törvényhozás az államköltségvetébben megfelelő külön összeget fog felvenni*, a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeire nézve ezen törvényben megállapított elvek szeiint.« Javaslatom, illetőleg módosítványom a bizottságban leszavaztatott; de elismerem, hogy a leszavaztalás daczára azon módosítás végrehajtatott nemcsak az által, hogy a 2. §-ban ezen jelző szó »többi« a szövegben előbb helyeztetett, hanem főleg azáltal, hogy az 1. és 2. §-ok nemcsak az előbb jelzett 7. §-nál, hanem a 6., 7., 8. és 9. §-nál is zárjelben idézteitek, és az 1. és 2. §-ok. ezen idézése által a 6., 7., 8. és 9. § ok intézkedései az 1. §-bau felsorolt és segélyben részesülő lelkészekre is kötelezővé tétettek. Ez volt azon elvi jelentőségű nagy változtatás, a mely nekem, a ki az 1848 : XX. törvényezikknek főleg 2. §-ához ragaszkodom, lehetővé tette, hogy a második és megjavított törvényjavaslatok azon módosításoknak megfelelően bíráljam. Itt ki kell emelnem azon egyéni meggyőződésemet, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő úr határozati javaslatának azon pontjaival, a mely pontoknak megvalósítását mi is őszintén óhajtjuk, a mi állásfoglalásunk semmi összeütközésben nincs. Házszabályaink szerint ugyanis mint halasztási indítvány először is a gróf Apponyi Albert úr javaslata fog szavazás alá bocsáttatni, ha ez el nem fogadtatik, akkor nemesak jogunk, de kötelességünk is lesz, hogy a párthatározatunkban már kijelölt szakaszokhoz a megfelelő módosítványokat benyújtsuk, azok elfogadásáért odaadóan küzdjünk. Ha pedig azon módosítások el nem fogadtatnának, azon esetben meggyőződésünk mellett megmaradunk és megállunk továbbra is. Ez azonban az én egyéni nézetem. De az én meggyőződésem szerint ezen kérdést a pártkérdések szíík keretébe beleerőszakclni nem is lehet; az ily eljárást sem helyesnek, sem czélhoz vezetőnek nem tartanám, mert ezt a nagy kérdést lehető közakarattal, és a mi fő, lehető közmegnyngvásra kell megoldani. Ezen az úton haladt a függetlenségi és 48-as párt, midőn határozatát meghozta, mely határozatot a párttól nyert megbízatásom szerint a következőkben vagyok bátor teljes tisztelettel bejelenteni (olvassa): »A függetlenségi és 48-as párt a javaslatot nem tekinti ugyan olyannak, mely az 1848 : XX. törvényezikknek megfelelne s azon törvénynek akárcsak részleges, végrehajtását képezhetné, mindamellett ismerve az illető lelkészek és egyházak helyzetét és tekintve a bizottságok ülésein történt módosításokat, fentartva továbbá a még szükséges módosítások előterjesztését, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja.« Most, t. ház, egy rövid kijelentéssel bezárni vagyok kénytelen beszédemet. Legyenek meggyőződve úgy a t, előadó, mint a t, vallás- és közoktatásügyi miniszter urak, hogy tévedtek tegnapi beszedőkben tett azon kijelentésökben, hogy mi ezen törvényjavaslatban az 1848 : XX. törvényezikknek, különösens pedig e törvény 3. §-ának végrehajtását keretük, reméltük vagy vártuk. Mi, ezen függetlenségi és negyvennyolezas párt tagj-íi, az 1848 : XX. törvényezikknek végrehajtását a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban se nem vártuk, se nem reméltük, se nem kerestük. Mi, e párt tagjai, igen jól tudjuk, hogy az 1848-iki törvényekben lefektetett nagy elvek nagy időknek és nagy embereknek az alkotásai; (Úgy van! a szélső baloldalon,) mi a jelenlegi többségtől és a jelen viszonyok közt, mikor nemzetünk, fájdalom, a közönyösség álmát aluszsza, az 1848 : XX tcz. 2. és 3. §-ának végrehajtását sem nem vártuk, sem nem reméltük, sem azt azon törvényjavaslatban nem kerestük, tehát meg sem csalódtunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De meg vagyunk győződve, hogy eljő még az idő, mert annak jönni kell, mikor ez a magyar nemzet a közönyösség álmából fel fog ébredni, (Úgy van! a szélső bahidalon.) és ha ez a magyar nemzet itt Európa keletén nagy hivatását teljesíteni akarja, el kell 5*
