Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-279

J 279. országos tttéa 1898. április 16-án, szombaton. vénybe iktatása alkalmából üdvözli a képviselőLázat. Tudomásul vétetik. Bemutatom Barbacs, Sormás és Becsehely községek lakosainak Lepsényi Miklós, valamint Nagyberény község lakosainak Ágoston József képviselők által beadott kérvényeit, a földadó leszállítása s a tőzsdeadó behozatala iránt. Fodor Pál jászjákóhalmi lakosnak Hentaller Lajos képviselő által beadott kérvényét, melyben peres ügyéből kifolyólag törényhozási intézkedést kér. Kiadatik a kérvényi bizottságnak, Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Nyegre László jegyző: Benke Gyula, a zárszámadási bizottság előadója! Benke Gyula előadó: T. báz! A zárszámadási bizottság nevében van szerencsém bemuiatni annak jelentését (Irományok 383) az állami számvevőszék jelentése tárgyában, a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben az 1897-iki zárszámadási év negyedik negyedében előfordult túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és hitel-átruliázásokról. Kérem a jelentést kinyomatni, szétosztatni és napirendre tűzése iránt intézkedni. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Következik az indítvány- és ; z interpellácziós könyv felolvasása. Nyegre László jegyző: Tisztelettel jelen lem, liogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Az interpellácziós könyvben a következő interpellácziók vannak bejegyezve: Április 15-éröl, Thaly Kálmán; a munkácsi várépületnek a császári és királyi közös hadsereg csapatai részéről történt megszállása ügyében, tekintettel az ott álló ezredévi emlékoszlopra, az igazságügyi és pénzügyi miniszterekhez. Április 16-áról, Molnár János: Pósch Jenő tanár ügyében a kultuszminiszterhez. Ugyancsak április 16-áról, Molnár János: a gutái óvoda ügyében, a kultusz- és a belügyi miniszterekhez. Elnök: Az interpellácziók az ülés végén fognak előterjesztetni Következik a napirend: a lelkészi jövedelmek kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 338, 373) folytatólagos tárgyalása. Hock János jegyző: Kiss Albert! Kiss Albert: T. ház! Igen sajnálom, hogy e következményeiben szerintem is igen nagyfontosságú törvényjavaslat tárgyalása alkalmából csak igen röviden szólhatok. Ez indokból először is a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által tegnap hangoztatott és erősen kidomborított alapelvek bírálatára és azt követve, e törvényjavaslatot illetőleg ezen függetlenségi és 1848-as párt által elfoglalt álláspontnak indokolására vagyok kénytelen szorítkozni. Engedje meg a mélyen tisztelt ház, hogy miniszter úr által tegnap kifejtett alapelveknek általam említett bírálatánál, hogy egészen tárgyilagos lehessek, felolvashassam a ház naplójából a miniszter úrnak idevonatkozó szavait (olvassa) : »A mai államban a támogatás, a rendezés módjára nézve többféle rendszert követhetünk. Hogy minél tisztábban és átlátszóbban állítsam a t. ház elé a kérdést, én valamennyi rendszert két alapelvre vezetnek vissza és azt mondom, hogy a mai államban követhető rendszerek két alapelvnek folyományai Az egyik alapelv az, a midőn az állami támogatás valóságos fizetés, azaz az állam nyújtja a lelkésznek az egész ellátást, például lehet hivatkozni itt Francziaországra vagy Belgiumra. A másik rendszer az, a mikor a lelkészi jövedelem föalkatrészét az egyház, illetőleg a hivek nyújtják s az állam aztán kisegítőleg és támogatókig lép közbe ott, a hol az egyház, illetőleg a hivek a kellő jövedelmi forrással nem rendelkeznek és túlterheltetés nélkül ezt fedezni nem is lennének képesek.« És erre vonatkozólag később az 1848: XX. törvényczikk 3. §-át szószerint idézve, a következőket mondja (olvassa): »A most felolvasott 1848: XX. törvényczikk 3. § ának betűszerinti végrehajtása teljes állami lelkészi fizetés volna. Azt mondja ugyanis, hogy az összes állami és iskolai szükségleteket az álladalomnak kell fedeznie. Ez nemesik a* állam pénzügyi erejét múlná felül, de oly végzetes küzdelembe sodorná az országot, hogy minden, hazájához és egyházához hű fia ennek az országnak megkímélve akarja látni hazájátéscgybázátazoktól a konvulzíóktól, a melyekkel ez járna. Egyébiránt ne méltóztassanak a legcsekélyebb csalódásban sem lenni abban a tekintetben, hogy ennek betűszerinti végrehajtása esetében a harcz romjai közt kiaszva, megbénulva ott feküdnék az autonómia is.« T. ház! Az én meggyőződésem szerint a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak kiindulási pontja, alapelve az általam felolvasott kijelentésben foglaltatik. Ezen kijelentés szerint a miniszter úr a lelkészi fizetések kiegészítésének és a szűkölködő egyházak segélyezésének: csakis két rendszerét ismeri el. Azon kétrendszerrőlemlékezik meg,azok alap elveit fejtegeti, daczára annak, hogy úgy az előadó úr, mint a t. miniszter úr beszédeik közben a történelmi fejlődésre hivatkoztak. Épen a történeti fejlődés bizonyítja, hogy vau egy harmadik rendszer is. Köztudomású,