Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-278

20 278. országos ülés 1898. a nélkül, hogy az által a vallásfelekezetek autonóm hatáskörébe avatkoznék. A közoktatásügyi bizottság pedig azt állítja jelentésében : Nem sérti, sőt érintetlenül hagyja a javaslat az egyes vallásfelekezetek autonóm jogkörét. Ezek szép szavak és ha megfelelnének a javaslat tartalmának, akkor én szívesen el is fogadnám a javaslatot; de 8 szavak hallatára eszembe jut »Fauszt«-nak azon mondása: »Die Botscliaft hör ich, doch mir fehlt der Glaube.« ÉH ezen kétely jogosult és indokolt is a törvényjavaslat többi intézkedései folytán. Magyarország az egyházi autonómia hazája. Sehol a világon nem létezik ilyen törvényen alapuló instituczió. Nálunk pedig az egyházi autonómia ős otthona Erdély. Ott keletkezett, ott fejlődött legelőször és ott maradt a mai napig virágzásban ezen intézmény. Az egyházi autonómia a lelkiismereti és a vallásszabadságnak szüleménye. Tudjuk, hogy Erdélyben már 1557 ben és 1563-ban tartott negyedes országgyűléseken kimondták az országos rendek azt az irányadó elvet, hogy »ez országban mindenki követheti azt a, hitvallást, a melyet legjobbnak tart«. Két századdal később, csak II. Frigyes porosz király ily szellemben nyilatkozott az ismert kijelentésében : »In meinem Lande kann jeder naeh seíner Facon Seelig werden.« Míg más országokban, tulajdonképeni Magyarországon is, iszonyú vallásháborúk dúltak és az országnak lakosai eltérő hitvallásai miatt a legnagyobb üldözéseknek voltak kitéve, addig Erdély regényes bérczei közt a különböző egyházak hívei békességben éltek egymással a törvényes szabadság oltalma alatt és önállólag rendezték, igazgatták és vezették egyházi és iskolai ügyeiket. Csak ennek köszönhető, hogy daczára a sok politikai bel viszály kodásnak és a pusztító török-tatárjárásoknak, a szellemi és erkölcsi művelődés fenmaradt, sőt továbbfejlődött és az autonómia »a három nemzet és négy vallás országában« mindegyik egyháznak és nemzetnek őre, védője és ápolója volt. Innen magyarázható ama hü és kegyeletes ragaszkodás ezen intézmény irányában, melyet drága kincsnek néztek és kitartóan őrizték és védelmezték, mint a szemük fényét, Innen magyarázható tovább az is, hogy Erdély autonóm egyházai századokon át arra törekedtek, hogy ez az autonómia úgy országos szerződések, mint törvények által újra meg újra biztosíttassák egészen a jelenkorig, a mikor az 1868 : XLIII. tör vény czikk 14. §-ában azt határozza : »Erdély mindazon törvényei, melyek az erdélyi területen és korábbi úgynevezett magyarországi részekben a bevett vallásfelekezetek, egyáprllis lS-éii, pénteken. házak és egyházi hatóságok vallásgyakorlási és önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymás közötti viszonyait s illetőleg hatáskörét biztosítják, nemcsak sértetlenül fentartatnak, hanem egyszersmind a görög és örmény-katholikus és a keleti görög szertartású egyházakra is kiterjesztetnek. A tulajdonképeni Magyarországon azonban ez autonómikus intézmény kétszázados heves és véres küzdelmek vívmánya; de szintén mondhatjuk, hogy itt is egyik főtényezője volt a szellemi és erkölcsi életnek, általában a kulturális fejlődésnek vallás, a tudomány, az irodalom és a művészet terén. Ezt az autonómiát a javaslat igen nevezetes pontokban nemcsak hogy érinti, de meg is sérti, még pedig mindjárt azáltal, hogy kellőleg nem respektálja ennek az intézménynek autonóm individualitását, intézményszerű önállóságát, mert bizonyos körülmények közt, a melyeknek létrehozatala nagyobbrészt a miniszter akarata és elhatározásától függ, lehetségessé válik, hogy a miniszter az egyházi főhatóságok mellőzésével a segélyezés ügyében direkt érintkezésbe, léphet a segélyezendő lelkészekkel, miből sok félreértés, viszálykodás és jogsértés támadhat és a szükséges fegyelem, úgymint a főhatóság tekintélye fentartása igen nagy nehézséggel járna. Továbbá azt látjuk, hogy a javaslat szövege a miniszter számára azt a jogot szabja meg, hogy a lelkészkedő papságnak hivatásszerű qualifikácziójára és approbáeziójára nevezetes befolyást nyerjen, épígy meghatározza a miniszter a lelkészek jövedelmi minimumát; továbbá a javaslat igényel a miniszter számára beavatkozási jogot az új lelkészi állomások felállításánál, a mi a törvény határozott intézkedései Szerint »a vallásfelekezetek kizárólagos jogai« közé tartozik. De a legsúlyosabb beavatkozás az autonóm jogkörbe az volna, ha törvénynyé válik a javaslat azon intézkedése, hogy a miniszternek joga legyen az egyes lelkészek ellen az illető egyházi főhatóságoknál nemcsak fegyelmi eljárást követelni, hanem a fegyelmi bíróság Ítéletét felül is vizsgálni, esetleg meg is semmisíteni és saját Ítélethozatala által pótolni. Ha ez így lesz, akkor csakugyan a fegyelemnek fentartása az egyes egyházakban különösen nehéz lesz; megzavarja az egyház belrendjét és lázíthatja a fegyelmet, mi sem az egyház, sem az államra nézve üdvös hatással nem lehet. Magyarországnak közszabadságának a múltban két erős bástyája volt. Az egyik volta municzipális, a másik az egyházi autonómia. Az első mai nap már legnagyobb részben leromboltatott. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A másikon most akarják az első rést ütni. Csoda e, ha az autó-