Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-278
20 278. országos ülés 1898. április 18-én, pénteken. illik a 800 forintos kongrua el lesz érve — hogy, mondom, míg 2,200.000 evangélikus református hivőnek 438.000 forint fog nyújtatni, 1,500.000 görögkeleti román hivőnek 911.000 forint íog jutni; míg 1,200.000 ágostai hitvallású hivőnek 71.000 forint segély jut, addig 700.000 izraelitának 91.000 forint és ismételt összehasonlítás czéljábói 1,500.000 görögkeleti románnak 911.000 forint. Ezek, t. ház, olyan vastag egyenlőtlenségek, a melyeket figyelmen kivtíl hagyni lehetetlen, hogyha az állami segélyezés terére lépünk. Thaly Kálmán: Ügy van! Gr. Apponyi Albert: Azt mondja a t. miniszter úr és azt mondja a miniszteri és a bizottsági indokolás, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalán nem tűzte ki magának czélúl azt, hogy az egyházi adózások aránytalanságait rendezze és orvosolja, hanem kizárólag azt, hogy a létező állapotokból kiindulva, a lelkészeknek a megélhetési minimumot biztosítsa. Bocsánatot kérek, akár akarja a törvényjavaslat, illetőleg akár akarják a törvényjavaslat szerzői, akár nem, a törvényjavaslat intézkedései érintik az egyházi adózás terét. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Természetes, hogy érintik! Gr. Apponyi Albert: Mert az teljes lehetetlenség, hogy azoknak az aránytalanságoknak az észlelése az autonóm egyházak kebelében forrongást ne idézzen elő. Azok a református községek, a kik között — miként értesültem — vannak, a melyek az állami adó 400°/o-át fizetik egyházi adók ezímén — ámbár ez csak kivételes eset •— lehetetlen, hogy megnyugodjanak abban az állapotban, hogy ezt a terhet tovább viseljék, míg más felekezetek majdnem semmi egyházi adót nem fizetnek s a mellett bő állami segélyben részesülnek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tehát a forrongás az egyházi adózás szabályozása, az exorbitánsan magas egyházi adók leszállítása tekintetében e törvényjavaslat következtében okvetlenül meg fog indulni. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mit fog akkor az állam csinálni ? Az állam nem akadályozhatja meg, hogy az egyházak adózó hiveik méltányos és jogos követeléseinek eleget ne tegyenek; az állam nem kényszerítheti az autonóm egyházak tagjait, hogy azokat a túlságosan magas adókat föntartsák, tehát azok íe fognak szállíttatni és egyszerre csak a nyújtott segélyösszeg nem lesz elegendő a megállapított és biztosított minimum elérésére. Mit fog ekkor tenni az állam? Utána fog szaladni a szubvenczióval az egyházi adó minden leszállításának ? Akkor v megmérhetetlen pénzügyi következmények állanak elő; vagy nem fogja követni az állam az egyházi adó minden hullámzását, s akkor nem fogja elérni a czélját, még megközelítőleg sem, hogy tudniillik a lelkészeknek a törvényben megállapított minimumot biztosítsa. Azért tehát azt hiszem, hogy a legnagyobb méltánytalanság az állami segély megállapításánál tekintetbe nem venni azokat az aránytalanságokat és egyenlőtlenségeket, a melyek az egyházi öntevékenység és önmegadóztatás terén előfordulnak a különböző felekezetek között, sőt ugyanazon felekezetek különböző vidékei és részei közt. A legnagyobb hiba, ha az állami segélyt erre az igazságtalan bázisra alapújuk, megnehezítvén az egyházakra nézve azt, hogy a saját körükben a különböző vidékek közt létező adóztatási arán * talanságokat kiegészítsék. Ez a maga eredményében máshová nem vezethet, minthogy kénytelenek leszünk ezen javaslatoknak novelláris úton való kikorrigálásával folyton foglalkozni és ezáltal azt a megnyugvást, a melyet előidézni akarunk, kro nikus nyugtalansággá átváltoztatni. Azért én, t. ház, ezen a téren másképen járnék el. Az én eszmém ezen viszásságnak elkerülésére egyszerííen az volna, hogy állapíttassák meg egy^etértoleg a különböző felekezeti hatóságokkal egy átlagos egyházi önmegadóztatás, in idea, nem azzal a czélzattal, hogy az állam az autonomikus felekezetekre rákényszerítse ezt vagy amazt a megadóztatást, hanem akkép, hogy a lelkészi jövedelemnek a megállapításánál, annál a pontnál, a hol a hívek teljesítményeiről van szó, egy, a létező viszonyoknak és a méltányosságnak megfelelő, minden felekezetre nézve — ha úgy tetszik: külön-külön, de mindenik felekezetre nézve valamely összegben, valamely mennyiségben megállapítandó átlagniegadóztatás vétessék kiindulási pontúi és erre az átlag-megadóztatási összegre szabassék rá az állami szubvenczió, és adassék minden felekezetnek annyi támogatás, a mennyi szükséges, hogy ezt az önmegadóztatási mértéket feltételezve, az összes lelkészi fizetések 800 forintra felemeltessenek. De ezt azután, hogy az egyes felekezet hogyan teszi, az az ő dolga. Lehetetlen, hogy az állam az egyes felekezeteket minden egyes lelkészség viszonyainak hullámzását segélyezésnek akcziójával kövesse. Ekként, t. ház, a segély megosztása a különböző felekezetek közt meg fog felelni a méltányosságnak és az igazságosságnak, holott azon az alapon, melyet a kormány javaslata kontemplál,— csak a lutheránus egyháznak 71.000 forintját méltóztassék a görög-keleti román egyház 900.000 forintja mellé állítani — a segélyezés módja az igazságosságtól olyannyira elüt, hogy én az ily módon való segélyezés megosztásához semmiképen hozzá nem járulok. (Helyeslés balfelöl.J
