Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-284

284. orscágoi ülés 1898 viselő úr interpellácziójának támogatására egyetlen konkrét esetet felhozott volna! De nem tette és így nekem roppant megnehezítette azt, hogy azon esetről, a mely valószínűleg szeme előtt lebegett akkor, midőn interpelláczióját megtette, valami véleményt alkothassak magamnak. Ha bizonyos szabálytalanságok előfordulása miatt panaszok merültek fel, azok legtöbbnyire oda vezethetők vissza, hogy azon szabálytalanságoknak nem a kalauzok rosszhiszeműsége, sem a társulat által kibocsátott rendeleteknek törvénytelensége az oka, — hiszen a kalauzoknak nem is áll érdekében szabálytalanságot elkövetni, mert ily esetben rendesen az a büntetésök, hogy fegyelmi úton a szolgálatból elbocsáttatnak — hanem a mennyiben ilj en látszólagos szabálytalanságok előfordulnak, azok legnagyobb része arra vezethető vissza, hogy a publikum nem jár el kellően az illető jegyek vásárlásánál, és hogy az átszállásra alkalmas jegyek vásárlására nézve bizonyos tévedésben vannak. A publikum nem tudja érdekeit kihasználni, és ebből származnak az olyan esetek, a melyek alkalmasint az interpelláló képviselő úr szeme előtt is lebegtek. Ezen szabálytalanságoknak elháríthatása elsősorban attól függ a jövőben is, hogy a publikum miképen fog eljárni a jegyek megváltásánál. Maga a társaság tökéletesen korrekté járt el a jegyek kibocsátásában és az utasításokban,, hogy miképeu kezeljék a kalauzok ezeket a jegyeket, s azt gondolom, hogy ha a kalauzok részéről történik valami hiba, az orvoslás jobban meg lehet találni az illető társulat igazgatósága előtt, semmint azzal, hogy ily ügyet idehoznak a képviselőház elé. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezekben kívántam az interpelláló úrnak a választ megadni, kérvén a t. házat, hogy ezt tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobb' oldalon.) Olay Lajos: T. ház! Az igen tisztelt miniszter úr saját equipázsán jár. Örülök rajta, hogy vagyoni viszonyainál fogva teheti, de nekem, mint szegényebb embernek, őszintén bevallom, az ekvipázsom legjobb esetben a villamos vasút, tehát előttem nem lehet közömbös naponta látnom, mint váltatják meg jogtalanul másodszor is a jegyet a szegény napszámos munkás-emberrel. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Nap-nap után tapasztaltam, hogy ez minden kocsin 4—5, sőt 10 emberrel is megesett. Ne vegye rossznéven a t. miaisiter úr, de úgy látszik, hogy nem vizsgálta meg alaposan a kezelést. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azóta csakugyan javult a kezelés. Kétféle 10 krajczáros jegyeket adnak ki, az egyiket a direkt kocsikon s van azután 10 krajczáros átszállójegy. Ezt megváltja az utas április 22-én, pénteken. j^g például a nyugati pályaudvarníl s azt mondja: a Kerepesi-útra akarok menni. Négyszögletes 10 krajczáros jegyet adnak neki. Véletlenül fölszáll aztán olyan kocsira, a mely csak a Károly-kaszárnyáig megy s ott megint olyanra, a mely csak a Kerepesi-út elejéig visz, tehát ott át akar szállani, hogy tovább menjen, mert joga van a váltott jegygyei egészen a városligetig menni. Most tehát újra jegyet váltatnak vele, mert már kétszer használta az előbbit, holott joga volna az egész útra használni a jegyet. (Úgy van! balfelöl.) így áll a dolog, szavamat adom rá, magam tapasztaltam sok esetben. De mióta interpellácziómat megtettem, mondhatom, alig fordulnak elő ilyen esetek. Engedjen meg tehát a miniszter úr, de én azt hiszem, hogy interpelláczióm következtében van ez, nem pedig a t. miniszter úrnak s nézetem szerint nagyon kedvezően megejtett vizsgálata okozta, hogy a visszaélések megszűntek. Nem közömbös, hogy a szegény munkásnéppel a váltott 10 krajczáros jegyek után még másik 6 krajczáros jegyet váltatnak, ez világos megkárosítása az utasoknak, mert joguk van arra az egész útra használni a jegyet, a melyre megváltották, 8 ahhoz semmi köze az utasnak, hogy a személyzet hogyan lyukasztja ki a jegyeket és hogy a vasúttársaság hogyan gyakokorolja az ellenőrzést. Legyen szíves a t. miniszter úr olyan emberekkel megvizsgáltatni a kezelést, a kik nem kocsin járnak, hanem maguk is szegények és villamoson járnak, s akkor meg fog arról győződni, hogy így állanak a dolgok. Épen azért, mert én ezt komoly kérdésnek tartom, a t. miniszter úr vizsgálatát pedig nem tartom komolynak, a választ nem veszem tudomásul. B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Csak röviden akarok felelni azokra, a miket az interpelláló képviselő úr felhozott. Igen, vaunak egyenes útra és átszállásra szóló jegyek, természetes tehát, hogy ha valaki egyenes útra szóló jegyet vált és át akar vele szállani, akkor új jegyet kell fizetnie. Ha úgy kérte volna a jegyet, hogy át akar vele szállani, akkor ez a szabálytalanság nem fordulna elő. Olay Lajos: Az a napszámos ezt nem tudja! A kezelő személyzetnek kell őt figyelmeztetnie! Különben én nem is erről beszéltem! B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : Azokban a rendeletekben és utasításokban, a melyeket a vasúttársaság kiadott, nincs szabálytalanság.