Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-284
|g4 - 28 *« oM«ágo» ülés 1898. április 23-én, pénteken. azt feleli : Egye meg a ki főzte, nem kell nekem, sem testemnek, sem lelkemnek ; vigyék el innét, mert mindjárt kilököm. Erre azt mondja a házigazda : ez aztán az igazi kálvinista ember. (Általános derültség.) T. ház! Ezt a javaslatra vonatkozó álláspontomnak a kedvéért hoztam fel, de nemcsak a magam kedvéért, mert Játom, hogy ma már a kálvinisták közt vannak olyanok is, a kik azt mondják, hogy nem szeretem, de megeszem ; (Derültség.) sőt vannak olyanok is, a kik azt mondják: szeretem is, nem is; én pedig azok közé tartozom, a kik azt mondják : egye meg, a ki főzte, nem kell sem testemnek, sem lelkemnek, vigyék el innét, mert mindjárt kidobom! (Zajos derültség.) T. képviselőház ! Nincsen meg a savaborsa, hanem ellenkezőleg nagyon veszedelmes garnirungot látok rajta. Elsősorban is nem felel meg a vallásegyenlőség isteni eszméjének, mert különbséget tesz még most is vallás és vallás közt; mert külön akarja tárgyalni, kezelni és rendezni a katholikus kongruát; a hazafiságáról, hűséges szolgálatáról hires protestáns papokat pedig odaállítja az ostoba pópák és a talmudista liturgikák sorába, a kiknek papi qualifikácziójuk sincsen. Azt érdemli tehát a magyar protestáns papság, hogy ilyen sérelem és ilyen sértés ejtessék meg rajta? (Egy hang jöbbfelóí: Szegények!) Igenis szegények; csakhogy ezt nemcsak úgy gúnyos felsóhajtással kellene kifejezni, hanem jóakarattal a szegénységük gyógyítására kellene sietni! Ez volna az igazi, férfias és hazafias eljárás. Ez a javaslat ellenkezik az 1848 : XX. törvényczikk 3. §-ában kifejezett elvekkel; ezeknek árnyéka sincs benne, és mégis azt mondják, hogy ez a javaslat ama törvény szellemében részleges végrehajtási intézkedést tartalmaz. T. ház! Ennél sokkal jobban intézkedett az 1848 : XX. törvényczikk szellemében az 1868 : LIII. törvényczikk, mert ez legalább kimondta, hogy addig is, mig a vallásegyenlőségi törvény megvalósulhat, intézkedik a vallási viszonosságról. Most már a vallási viszonosságról és jogegyenlőségről való intézkedés még az ígéretből, is kitöröltetett. T. ház ! Az állami eredetű egyházjavakról még csak meg sem emlékszik, a protestánsok szerzet jogait még csak fel sem említi a javaslat. Mellőzve van ebben a javaslatban a magyar protestáns egyházak autonómiája iránt való kellő figyelem és tisztelet ÍB. A t. miniszter úr ugyan említette, hogy 8 respektálja az autonómiát. Nem tudom, hogy a javaslat melyik czikkében van ez a respektálás, de azt hiszem, nem igen respektálja, mikor fentartja magának a jogot arra, hogy 8 fogja megállapítani azután, hogy lehet-e valamely filiából anynegyházat, rendes lelkészi állást szervezni, és hogy magának tartja fenn a csalhatatlanság jogát azáltal, hogy megvonhatja a kongruát, ha az egyházi hatóságok nem hoznak az ő szája íze szerint való ítéletet. És avatatlan kezekkel meg van sértve az autonómia azáltal is, hogy az egyházi főhatóságokat meg nem kérdezték. Itt kifogást emelek az egyházi ,fő hatóságok intézkedései ellen is, mert azok is behunyt szemmel nézik az ilyen manipulácziót, sőt talán az egyházi főhatóságoknak Tisza Kálmán-féle tagjai m iguk sugalmazták, hogy ilyen és ne másforma legyen a javaslat. Ha figyelemmel lettek volna autonómiánk iránt, úgy a javaslat megalkotása előtt meg kellett volna kérdezni az egyházi hatóságokat. Nem szűnöm meg ezt hangoztatni, daczára annak, hogy majdnem minden szónok hangoztatta, mert ez olyan sérelem, sőt egyenes törvénysértés, a melyet minden nap fel kell emlegetni. Nagy tévedés, t. ház, hogy az egyházakon, az egyházközségi híveken nem segít a törvényes intézkedés. Nem kívánunk mi kálvinista papok s általában a protestáns papság nem kivan a miniszter kezéből borravalót, egy lenyugözésre alkalmatos csörgő lánczot, hanem csak a maga egyházi hatóságától fogad el segélyt és annak útján is kellett volna a segélyt kiosztani és olyfor.mán segítettek volna híveken, hogy aztán azok a hívek is segítettek volna az 8 kedvelt lelkipásztorukon. T. ház! A mint e!8bb Páder Rezső t. képviselő úr mondta, ezzel csak a viszálykodás és egyenetlenség magva lesz elhintve, mert azon eklezsiák tagjai, a melyek nem kapnak államsegélyt, midőn látják, hogy a szomszéd községet az állam segíti, azt mondják: milyen bolondság volt a papnak ilyen nagy fizetést adni, ha nem adtuk volna, most államsegélyt kapnánk és a közönséges ember észjárása szerint megeshetik az is, hogy: vonjuk meg azt is és ne adjuk meg ezt se, azt se és ez által 8k is törvénytelenséget követnek el, mert hiszen mindig igaz a bibliai szó, hogy jaj a megbotránkozónak, de százszor jajabb a megbotránkoztatnak. A ki ezt a népet megbotránkoztatta, annak szálljon a fejére annak minden gyűlöletes következménye. T. képviselőház! A mint mondottam, a törvény sem nem tisztességes, sem nem igazságos; nem tisztességes, mert ha megkapja az a szegény református pap azt a dotácziót, az csak arravaló lesz, hogy télen ne járjon szalmakalapban, a kánikulában pedig ne járjon a téli gúnyájában; de nem is igazságos, mert nemcsak a fizetési minimumot kellett volna megállapítani, hanem a teljes igazság szerint a most meglevő' papi fizetést legalább biztosítani; már pedig kétségtelen
