Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-284

284. országos ülés 1S9S. április 22-én, pénteken. 161 vetni a szóban forgó törvényjavaslatra. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom azt, a mit itt már mások is hangoztattak, hogy a vallás az állam fentartó alapja. A vallás ápolója a tiszta erkölcsiségnek, a nemes erénynek, fentartója az igazi becsületességnek, terjesztője és biztosítója az emberek tiszta jellemének, a vallás ápolója az emberek lelkében a törvény és a fennálló jogrend iránt való tiszteletnek, a felsőbbség iránt való kötelességszerű engedelmességnek. És hogyha a vallás a maga teljes erejében és értékében érvényesülhet és a vallásnak ápoló dajkája, az egyház, jogviszonyaiban és egyszersmind anyagi helyzetében is szilárd alapon áll; hogyha a vallásnak szolgái és az egyház hivatalos rendje, a papság, a tanítóság, anyagi gondoktól menten végezheti nagyfontosságú feladatát, magasztos hivatását, kötelességeit, akkor a vallás, az egyház virulván, vele virul a haza és vele él, boldogul a nemzet is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különösen áll ez, t. ház, a magyar protestáns egyházra és a magyar nemzeti államra vonatkoztatva. Mert a történeti igazság és a tapasztalás bizonyítja azt, hogy mikor a magyar protestáns egyház virult, előrehaladt, erejében szilárdult, vele virult, szilárdult, vele boldogult a magyar nemzeti állam is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor pedig valamely vihar megrázkódtatta a magyar protestáns egyházat, ugyanakkor ingadozott és megrázkódott vele együtt a magyar nemzeti állam épülete is A magyar protestánsok, úgy a lelkészek, mint a világiak, mindenkor tudták azt, hogy mikor ők a lelkiismereti szabadság megszilárdításáért harczolva egyházukat erősítették, ugyanakkor a magyar nemzeti állam épületére is hatalmas védbástyát emeltek, és a magyar protestáns egyháznak és a magyar protestáns közönségnek ezt a szolgálatát az idők folyamán az elfogulatlan emberek valláskülönbség nélkül mindig elismerték. Az 1832-től 1848-ig tartott országgyűléseken kiválókép a katholikus nagy politikusok, államférfiak hangoztatták azt, hogy igenis eljött már az ideje a magyar protestánsok hűséges nagy szolgálatai megjutalmazásának, és ezt a megjntalmazást azáltal akarták, hogy nyomasztó anyagi terhetkeu segítve, az egyház fentartását, a vallás felvirágoztatását anyagi segítséggel, az igazság, egyöntetűség alapján ráj'uk nézve is, kik eddig mellőztettek, könnyebbé tegyék. Ily eszmék, ily gondolatok hozták létre az 1848 ; XX. törvényezikket. Legalább ily mellékes gondolatok is járultak ahhoz; mert voltaképen megszülték azon nagy időknek az egyenlőség levegőjétől oly nagy mértékben telített embereit és azoknak egyenes és igazságos gondolkozásmódját. Hogy azonban az 1848 : XX. törvényczikk KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XY. KÖTET. még mindeddig nem termetté meg a maga gyümölcsét, annak a bekövetkező szomorú idők, azután pedig a következett kormányoknak gyöngesége és az azóta uralkodott kormányoknak közönyössége, gyámoltalansága az oka. Most előáll ez a kormány egy javaslattal. Ez ismét csak azt bizonyítja, hogy gyönge az a kéz, a melynek e tekintetben erősnek kellene lennie és hogy közönyös az iránt a papi testület és az iránt az egyház iránt, a melynek régóta nagy kötelezettségekkel tartozik. A protestáns papság ebben a törvényjavaslatban nagyon kevés figyelemben részesül; pedig megérdemelné ám a figyelmet. Mert hasonlítsuk össze akár képzettség, akár az általa végzett munka, akár pedig a minden irányú társadalmi, tevékenység szempontjából a protestáns papságot az álladalom más hivatalos rendjeivel, bizton állíthatom, hogy a protestáns papság minden tekintetben kiállja a versenyt bármely társadalmi osztálylyal. A protestáns pap, t. ház, épúgy, mint a más felekezeti! papság is, 19 vagy 17 iskolai előképzés után a gyakorlati élet képző terére, a segédlelkészi szolgálat útjára lép és 17 évi iskolai előképzés után képezi magát a gyakorlati lelkészet terén, hogy igaz, hű és jó sáfár lehessen, képezi magát 2—4—6—8, némelyik 10 évig is, elkáplánkodott a régebbi időkben 40—60—80, ma pedig teszi ezt 100 forint évi fizetés mellett s mikor ily fizetés mellett annyi esztendőn át képezi magát arra a a nemes hivatásra, mely rá vár, eléri a 34—35 ik évet s ily korban hozzájut egy 3—-4—5—6—8 száz, legfelebb 1000—1500 forintot jövedelmező lelkészi álláshoz. A tiszántúli egyházkerületben, mely egy millió lelket számlál s a legvagyonosabb egyházkerületekhez tartozik, még mindig 305 olyan egyházközség van, mely 800 forinton alul fizet papjának, 210 lelkészi állás jövedelme pedig a 600 forintot sem éri el. De van olyan állás is elég nagy számmal, melynek jövedelme a 200 forintot sem haladja meg. Ily fizetésből kell a református, s általában a protestáns papnak tisztességesen öltözködnie, családot tartani, gyermeket nevelni, a társadalomban állást foglalni; ily fizetésből kell könyvtárt szereznie, napi lapot járatnia, hogy el ne maradjon a világtól, hogy tudja mi történik az egyházban, a világban. Mert ha nem teszi, azt is rákiáltják; elparlagiasodott az elméje, elmaradt a világtól és hívatlan, avatatlan papja az intelligencziának (Úgy van ! a szélsőbalon.) Pedig csak nézzük, mily munkát végez a magyar protestáns lelkész ? A szorosan vett papi funkcziók mellett a maga kis községének felekezeti különbség nélkül tanácsadója szokott lenni a közdolgokban, sőt a magánügyekben is. Mert a szegény embernek nincs abban módja, hogy sí