Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-278

278. országos ülés 1898. április 15-én, pénteken. « Bausznern Guidó előadó: T. képviselőház! A számvizsgáló bizottságnak a múlt félévi számadásokra vonatkozó jelentése indokolásra nem szorulván, kérem azt tudomásul venni és a képviselőház pénz-tárnokának és ellenőrének a felmentvényt megadni. Elnök: Kivan valaki szólani? Ha senkisem kivan, felteszem a kérdést: elfogadja a ház a bizottság jelentését. (Igen!) A ház elfogadta. Következik harmadszori olvasása a konzuli illetékek szabályozásáról szóló törvényjavaslatnak (írom. 270, 283). Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Elfogadja a ház harmadszori felolvasásában a törvényjavaslatot? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Átküldetik a főrendekhez tárgyalás és hozzájárulás végett. Következik az 1895 : XLVIII. törvényczikk egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 302, 374) harmadszori felolvasása. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Elfogadja a ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban? (Igen!) Elfogadtatott. Átküldetik a főrendekhez tárgyalás és hozzájárulás végett. Következik a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 338, 373) tárgyalása. (Halljuk! Halljuk!) Tuba János, a közoktatási ós a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A jelen törvényjavaslat beterjesztésével a kormány ismét programmjának egyik jelentékeny pontját váltotta be. Kötelezte őt erre nemcsak a'jelen országgyűlést megnyitó trónbeszédben is kifejezést nyert ünnepélyes igéret, hanem azon valóban égető szükség is, mely nem most kopogtat kielégítésért először a törvényhozás ajtaján. A csekély javadalmazással ellátott lelkészek fizetésének kiegészítése czímén ugyanis az állami költségvetésben már 1895. év óta lett felvéve kisebb-nagyobb államsegély, a melynek összege azonban míg egyrészről a mutatkozó minimális szükségletet sem elégítette ki, addig másrészről annak kiszolgáltatása, az összegnek nagysága a változó viszonyok esélyeitől függvén, az érdekelt vallásfelekezetek részéről többszörösen felhangzatt az az óhajtás, hogy az egyházak anyagi erejének elégtelensége következtében rosszul dotált és a megélhetés súlyos gondjaival küzdő lelkészi kar helyzetének javítását az állam a maga részéről állandóan kielégítően és intézményszerűen biztosítsa. Ezt ezélozza a jelen törvényjavaslat, melyet ép azért, mert közszükséget elégít ki és közóhajnak felel meg, mint a kongruarendezés terén történt első határozott lépést I örömmel fogadott az elfogulatlan közvélemény, | KÉPVH.NAPÜÓ. 1896—1901. XV. KÖTET. ' folytatásátlátván abban ama hagyományos magyar egyházpolitikának, mely a történelmi fejlődés konzeqencziáival számolva, czélját és feladatát sohsem az állam és egyház merev elkülönítésében, hanem abban kereste és találta, hogy jóakaratú érdeklődéssel kisérve az állam társadalmával történelmileg is egybeforrt egyház ik működését, azoknak a körülményekhez képest mindig készséggel sietett anyagi támogatására is. A magyar egyházpolitikának e bölcs és egyfelől a múlt tanulságain nyugvó, másfelől a tapasztalat által is helyesnek bizonyított irányzatát a törvényhozási és kormányzati intézkedések egész sora igazolja. Azok lánezolatában egyik lánczszem a jelen javaslat is, mely-ép azon a ponton nyújtja ki segítő kezét az egyházak felé, bol a szükség a legégetőbb. Mert ha már az állam nem zárkózhatik el azon feladat elől — és nem is akar elzárkózni — hogy az egyházakat működésükben tőle telhetőleg támogassa : legkevésbbé hunyhat szemet azon nyomasztó helyzet előtt, mely a lelkészi kar jelentékeny részének szomorú osztályrészéül jutott és a melynek látása valósággal visszariasztja az ifjúságot a lelkészi pályára való lépéstől, úgy hogy egyes felekezeteknél a lelkészhiány miatti aggodalom, sőt már a lelkészhiány komoly veszélye kisért. E valóban szégyenletes állapotokat az állam tovább nem nézheti tétlenül. Mert ha nem közömbös rá nézve az egyházaknak állami czélokat Is szolgáló sikeres működése: nem lehet közömbös azok sorsa sem, kiknek buzgóságától e működés síkere elsősorban függ, nem lehet közömbös a magyar lelkészi kar ezreinek nyomasztó helyzete sem, kiket mindennapi kenyérgondja elvon attól, hogy kiváló hivatásuknak egész odaadással élhessenek. Annál kevésbbé lehet ez előtte közönbös, mert hisz a lelkészek nemcsak akkor teljesítenek az állam részére hasznos szolgálatokat, midőn a nép lelkében a vallásos érzést ápolják, hanem ott is sikerrel apellál az állam az ő közreműködésükre, a hol a szocziális bajok orvoslása forog szóban. Az állam tehát nemcsak a felekezetek méltányos igényét elégíti ki legalább némileg, hanem saját czéljait tekintve is helyesen cselekszik, midőn az eddig követett nyomon haladva, ajjlelkészek megélhetésének minimumát nemcsak megállapítja, hanem biztosítja is. Ez állami támogatás mértéke és iránya azon határok közt mozoghat, melyeket egyfelől az állam és egyház közt történelmileg kifejlett viszony, az állam részéről az egyházakkal szemben eddig követett eljárás, másfelől az egyházak autonomikus szervezete és az állam pénzügyi viszonyai megvonnak. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat eszempontok gondos mérlegelésével iparkodik megoldani e valóban nehéz feladatot. Lényegesen ä