Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-283

140 283. országos illés 1898. április 21-én, csütörtökön. Mikor ily nagy jelentőségű politikai helyzet előtt állunk, mint jelenleg, akkor minden kormánynak érdekében van az, hogy a képviselőház minden tagja pártkülönbség nélkül meggyőződjék e törvényjavaslatokban foglalt intézkedések mivoltáról. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha akármilyen javaslat az osztályok mellőzésével a bizottsághoz utasíttatik, annak lehet menthető oka, de mikor az ország szívéről, létérdekéről van szó, adjanak módot arra, hogy mindenki felvilágosítást nyerhessen és véleményét megalkothassa. Engem, és azt hiszem, minden társamat ezen az oldalon csak a jóakarat vezet, mi elveink érvényesítése mellett az ország érdekeit akarjuk megóvni és e működéshez a legrészletesebb felvilágosítást óhajtunk nyerni, ezért akarjuk, hogy a javaslatok az osztályokhoz utasíttassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Teljes erővel ki kell lépni a síkra a képviselőház minden tagjának, mikor szemben talál magával oly képviselőházat, mely ugyanezen javaslatokat tárgyalja és míg minálunk a többség jóakarata minden felet szemet huny, odaát Osztrákországban az egész képviselőház egyetért a magyar érdekek lábbal tiporásábau, a magyar becsület folytonos megmételyezésében. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, e képviselőház minden tagjának érdekében áll a magyar becsület megóvása miatt ezen törvényjavaslatokat tárgyalni, hogy mindenki tisztán lásson, mert oly képviselőházzal tárgyalunk, melyben felkel egy képviselő, kinek neve Dasyn*zki és egyszerűen kijelenti a jelenlegi magyar kormányra, hogy az tolvaj, rablóbanda s ugyanabban a képviselőházban másnap megnyilatkozik az elnök, hogy nem a régi beszédmodorbau, nem rendszeres rendreutasítással; hanem egyszerű formulával, hogy ^sajnálattal kényszerülve vagyok rendreutasítani*, kapta meg a magyar kormány az elégtételt. Bármilyen legyen is a magyar kormány, annak ily durva megsértésével szemben minden igaz magyar embernek okvetlenül fel kell háborodni. Mikor oly képviselőházzal van dolgunk, a hol nemcsak az egyes kormányokat, hanem az egyes képviselőket és az egyes politikai nézeteket is a legaljasabb rágalmakkal illetik és e felett az elnök kényszerűivé sajnálkozik ; mikor ilyen képviselőházzal kell a kiegyezési javaslatokat és egyebeket tárgyalni, akkor nemcsak a többségnek de a kisebbségnek is legfőbb érdeke, hogy annak minden egyes részletét teljesen és tisztán lássa. Kérem a javaslatot az osztályokhoz utalni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani ? Polónyi Géza: T. ház! Én csak néhányrövid szóval kívánok a kérdéshez hozzászólani, még pedig azért, mert e kérdés megítélése tekintetében előttem szólott t. képviselőtársamtól eltérő nézetben vagyok. Én tisztán látom azt, hogy azon tradicziónál fogva, a melyet az osztályokhoz való utasítás kérdésében a képviselőház évek óta folytat, a házszabályoknak ide való rendelkezése úgy, mint annyiszor másszor, most is írott malaszt fog maradni és e szerint én nem reménykedem abban, hogy ezen törvényjavaslatok az osztályokhoz fognak utasíttatni. Azt a kérelmet pedig, hogy e törvényjavaslatok egyúttal az igazságügyi bizottsághoz is utasíttassanak, legmélyebb sajnálatomra — bocsánatot kérek, hogy eltérő nézetemnek kifejezést adok — ez alkalommal nem támogathatom. Hisz az kétségen kivtíl álló dolog, hogy alig tudnék magamnak olyan törvényjavaslatot képzelni, a melynek jogi vagy közjogi diszpozicziói nem lennének és így, ha ez vezetne bennünket, alig volnának oly törvényjavaslatok, melyeket nem kellene az igazságügyi bizottsághoz utasítani. A kiegyezési javaslatok az ő jogi és parlamenti természetüknél fogva és a trádicziónál fogva is, melyet a ház e tekintetben követett, nem olyanok, a melyek az igazságügyi bizottsághoz volnának utasítandők ; de eltekintve attól, hogy én e tekintetben tisztelem a más véleményűek nézetét is, a miért én ezeket a törvényjavaslatokat az igazságügyi bizottsághoz utasíttatni nem kívánom, az egy sokkal fontosabb érv; és ha nem forogna fenn az az indok, nem is alkalmatlankodtam volna, hogy e néhány szóval is igénybe vegyem a t. ház türelmét. Engem az a meggyőződés vezérel, — a mint azt előttem szólott t. képviselőtársam is érintette, — hogy ezen törvényjavaslatok az adott politikai helyzetben aligha vannak azzal a történeti misszióval szankcziónálva, hogy ezekből törvény legyen. Én attól tartok, hogy ez leplezett módja egy új provizóriumnak, a mely tudva azt, hogy ezekből a javaslatokból törvény nem lesz, provizóriumot akar újból a retorták mellett létesíteni és a bizottsági tárgyalások útján lehetővé akarja tenni azt, hogy a parlament ezen életbevágó fontos kérdésekkel talán csak az őszön, vagy esetleg sohase foglalkozzék, mert az is lehetséges, hogy ezen törvényjavaslatokat a politikai helyzet súlyánál fogva vissza fogják vonni és helyüket egy másik törvényjavaslat fogja majd betölteni. A magyar parlamentben teljesen felmentve érzem magamat annak a bővebb indokolásától, hogy Magyarország ezen borzasztóan súlyos és kritikus helyzet miatt az egész vonalon, kereske-