Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-282

j 3Q 282. országos ülés 1898. április 20-án, szerdán. (Szünet után.) Elnök (csenget): Az ülést megnyitom. A törvényjavaslat feletti tanácskozás a holnap ÍO órakor kezdődő ülésre hilasztatik, a melynek napirendjére nézve a következő indítványt teszem. (Halljuk!) Először megejtetik Olay Lajos képviselő úr kétrendbeli indítványa felett a szavazás, azután következik a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat. Elfogadja a ház e javaslatomat? (Helyeslés.) A holnapi ülés napirendje tehát meg van állapítva. Következik Rohonczy Gedeon képviselő úr interpellácziója. (Halljuk! Halljuk!) Rohonczy Gedeon T. képviselőház! Én mint gazda a saját érdekeim szempontjából, de főleg gazdatársaimnak, a magyar földbirtok-ososztály érdekében szükségesnek tartom, hogy interpellácziót intézzek az igen tisztelt föld mivel ésügyi miniszter úrhoz. (Halljuk!) Interpelláczióm indoka és tárgya tulajdon képen a mai lapokban megjelent időleges gazdasági értesítés a leendő termés kilátásairól. De mielőtt magára az interpeíláczióra áttérnék, süzkségesnek tartom ez alkalommal egy visszapillantást vetni az elmúlt gazdasági évre. Hogy az agrár szoczializmus, — nem fogok vele foglalkozni, csak szükségesnek tartom felemlíteni, — tényleg már az idén annyira előrehaladt és annyira felütötte a fejét, főokáúl annak tulajdonítom — azon sok aprólékos mellékes okok mellett, — hogy az elmúlt évtizedben a gabonaárak olyan alacsonyan állottak, hogy a gazdaközönség a legnagyobb igyekezete és szorgalma daczára is, habár nem voltak is ínséges esztendők, kivéve a tavalyit, ha nem is mind, de a legnagyobb része eladósodott. Természetes dolog, hogy a kisbirtokos osztály bajához, a melynek különben egyéb bajai is vannak, a melyek anyagi létüket kedvezőtlenné tették, mindenesetre a legnagyobb mértékben az járult, hogy az elmúlt évtizedben a gabonaárak mellett nem hogy vagyonát szaporította volna, hanem inkább vagyona csökkent. Egy kiviteli államban, ha a gabona árai állandóan alacsony nivó» vannak, előidézhet ez gyakran, a mint elő is idézett a múltban forradalmakat is. A múlt esztendő hozzájárult ahhoz, hogy azon különben is eladósodott, főleg kisbirtokos osztály utalva volt arra, hogy termését, még mielőtt learatta volna, kora tavaszszal árúba bocsássa. A tavalyi gabonaárak tavaszszal 6 forint 80 krajczár ár körííl fluktuáltak. Azonban az a kis gazda, a ki meg szorulva, daczára ezen áraknak B forintért is eladta a búzáját. És itt már tényleg jelentkezik is az uzsora. Ezzel azonban nem akarom azt állítani, hogy azon nagykereskedők, a kik búzavételleí, búzakereskedéssel uzsorát űztek volna, a mennyiben búzát előre vásároltak, az aznapi árakon. Az uzsora az egyes helyeken előfordulhatott, de azt a bíróságoknak kötelessége megállapítani, hogy valaki tényleg uzsorát űzött e, midőn öt forintot fizetett a búzáért, akkor, a mikor a búza piaczi ára legalább hat forint volt. Tény az, hogy nemcsak a kisbirtokos osztály, de magam is az elmúlt esztendőben termésemnek egy részét előre eladtam hét forintért, mert a kilátások gyönyörűek voltak. Tessék elővenni a földmívelésügyi minisztériumnak tavalyról a gazdasági időleges kimatatását. Az állott egész április és május hóban, hogy a legjobb termésre van kilátás, és igaza is volt, mert tavaly ilyenkor a kilátások csakugyan igen jók voltak. Arról, hogy később a folytonos esőzés rozsdát támasztott, nem tehettek, azt előre nem tudhatlak, hogy olyan esős idők fognak bekövetkezni. Tény, hogy a túlsók eső a múlt évben a szép kilátásokkal kecsegtető termés megromlott. És különös, hogy már májusban észrevette minden gazda, hogy a búzanövény levele már májusban rozsdát kapott, majd lemosta a sok eső, és nem látszott a rozsda, a levél pedig elfonnyadt. Én képviselőgazdatársaim közül legalább húszat kérdeztem, — emlékezhetnek rá, valamennyi kitűnő gazda volt — vájjon az a búza, melynek levele leszáradt, mielőtt a szem tejbe indult volna, jó lehet-e még, de nem találtam Magyarországon embert, egyetlen egy szakértőt, a ki arra határozott választ adhatott volna. Teljes tájékozatlanság volt ebben az irányban. Én magam is bíztam a természetben, és velem együtt az egész ország csalódott. Ennek az volt a következménye, hogy a kisgazdák előre eladván búzájukat, tudniillik annyit, a mennyire legalább is számítottak, hogy lesz, az aratás utolsó napjaiban a termés teljesen megromlott, úgy hogy szemetetarattak, mondom, akisgazdák például hat forintjával eladták a szolid kereskedőknek, a kik hat forinton adták el a búzát, azután nem birták azt a mennyiséget szállítani, a mit eladtak és a mire joggal számítottak, hogy teremni fog. Miután pedig az egész világon átlagos nem jó termés volt, az árak kezdtek emelkedni, és mi ezzel átmentünk a kiviteli állam áraiból az importra szoruló állam árúira, a mi 4—5 forint különbséget tesz ki. Németországban, Francziaországban vagy más olyan államokban, melyek importra szorulnak, egy esetleges kedvezőtlen év a gabonaárakban okozhat fluktuácziót, nem tudom bizton, de 1—2 forint áremelkedésnél többet alig okoz, nálunk azonban ez az átmenet 4—5 forintot tesz ki. De mi, kiviteli állam, egészen más belyzetkeii