Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-281

94 281. országos Ülés 1898. április lfl-én, kedden. ittlétekkel való tárgyalások milyen időt vesznek igénybe, az igazat fog nekem adni. Azután hogy azt a tetszetős czéit érje el, iiogy az egész összeg a felekezetek rendelkezésére bocsáttassák, azt ajánjla a képviselő úr, hogy a lelkészi jövedelmet kiegészítő összeg alapja külön kezeltessék, de a kormány ügyeljen fel arra, hogy arra a czélra vétetik-e igénybe, vagy nem. Az én javaslatom szerint ez a czél elérhető; elérhető a 17. §-szal, úgy, hogy tudniillik, lelkészségekhez való kiutalványozás helyett, a lelkészségek számára az egész összeg rendelkezésére bocsáttatik az illető egyházi főhatóságnak. Csakhogy az a különbség a dologban, hogy míg mi a lelkészségekhez kötjük a jövedelemkiegészítést, tehát a parochiákhoz, addig gróf Apponyi Albert javaslata szerint, a ki az átlagösszeget kiszolgáltatja és azt mondja, a felekezetek végezzék úgy, a hogy óhajtják, ez személyekhez van csatolva. Már most gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam javaslata szerint elvonható az alapkezelés; hatörvényellenes az eljárás. Ekkor visszaesik az a kormány kezébe. A kiegészítés azonban személyekhez levén kötve, konstatálom, hogy sokkal nagyobb tér nyiKk a sokszor emlegetett kormány beavatkozás nak mint a mi javaslatunk szerint, a mely a lelkészségekhez, a parochiákhoz köti a kiegészítést és kötelezi a kormányt a kiegészítési összeg utalványozására. így részletekre bontva gróf Apponyi Albert határozati javaslatának minden egyes tételét, összegezem még, hogy miért nem fogadom el. Nem fogadom el azért, mert oly feltételekhez köti a megoldást, a melyek messze elodázzák a kongrixarendezést és — itt van a punctum saliens — még sem teremtenek úgynevezett definitivumot, a mire ő nagy súlyt helyezett beszédében, mert azt mondja, hogy a mi javaslatunk rendszere folytonos korrektivumokra szorul. Az ő rendszere nem teremtene úgynevezett definitivumot azért, mert sebtében, átlag, in idea egy adóátlagot—ha egyáltalában sikerülne az a míveiét — megszabnának ugyan, de meg fogna e felelni az ideális, sebtében megszabott átlag annak a valóságos eredménynek, a mi azokból a munkálatokból fog előállani, melyeket csak most kezdeményeztek a teherviselési képesség megállapíthatása szempontjából a hitfelekezetek ? Én azt hiszem, hogy az in idea megállapított átlag azokkal az eredményekkel homlokegyenest ellenkezésbe jönne, tehát mégis csak ott lennénk, hogy kénytelen lenne az ő rendszere mellett is az állam leszámolni a mai folyamatba tett teherviselési tnnúlmányok eredményeivel és gróf Apponyi Albert t. képviselő úr határozati javaslatának elfogadásával csak azt érnők el, hogy messze elodáznánk még a nem definitív rendezést is és újra kellene kezdeni a reális teherviselési képezés alapján az új rendezést. Én tehát csak hátrányt látok, de nem előnyt gróf Apponyi Albert határozati javaslatában és ezen okokból, a melyeket azt hiszem eléggé tárgyilagosan adtam elő, nem fogadom gróf Apponyi Albert t. képviselő úr határozati javaslatát. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj és ellentmondások a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! Áttérek gróf Bethlen András t. képviselő úr beszédére, és én is kénytelen vagyok konstatálni azt, hogy valóban ő volt az első, a ki szubjektív hangot vitt bele ebbe a vitába, mert azt teljes tisztelettel kell a ház előtt kifejeznem, hogy igazán objektív és magas szárnyalású volt a vita és annak megítélését a t. képviselő úrra bízom, hogy valami nagyon objektív magatartás e az Ezsau lencsés tálával kapcsolatba hozni a protestantizmust? Ez bizony nem sokkal gyengédebb kifejezés, mint Polónyi Géza képviselotársamuak úgynevezett »ecclesia speculans« kifejezése . . . Olay Lajos: De igaz! (Úgy van! a szélső baldalon.) Wlassics Gyula vallás és közoktásÜgyi miniszter: A t. képviselő úr megdöbbent azon, hogy a 9. §-ban mi van? Hát én meg azon döbbentem meg t. képviselő úr, hogy a ki oly erős kritikát gyakorol, nem olvasta el még a törvényjavaslat 7. §-át se, mert akkor megtudta volna, mi az az államellenes; mert ott idézve van az 1893: XXVI. törvényczikk, és akkor nem tetszett volna azt mondani, hogy egyáltalában nem lehet tudni, mi az az államellenes, és hogy erről törvény nem intézkedik. Azt gondolom, hogy egy dologban mégis félreértettük a képviselő urat, a mikor azt mondotta, hogy a ki a szolgabírónak nem köszön, az is államellenesnek fog vétetni. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Remélem, t. képviselő úr, hogy félreértettük, mert csak nem gondolta, hogy akadjon oly együgyű miniszter; (Mozgás és zaj a bal és szélső baloldalon.) akadjon oly együgyű közigazgatási bíróság, a mely a szolgabírónak való nem köszönést államellenesnek veszi; ő valószínűleg azt csak gondolta, hogy lehet esetleg olyan közeg is, mely így gondolkozik az államellenesség fogalmáról. De fel nem tehetem a képviselő úrról, hogy ezt tenné fel egy miniszterről vagy a közigazgatási bíróságról, (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Horánszky Nándor : Gróf Bethlen Andrásnak teljesen igaza volt! (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter: És az Ézsau lencséjének briginalitását is kénytelen vagyok elvonni. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ez az igazi!