Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-261
76 261. országos ülés 1S98J márczius 14-én, hétfőn. a mdy a nép akarata által szentesíthetett, ellentétbe hozni engedjem azon küzdelmekkel, melyeket Kossuth Lajos éveken át folytatott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Asbóth János: Csak röviden kívánom jelezni, hogy Eötvös Károly képviselő úr azon módosítványát, a mely vonatkozik arra, hogy a 48 iki törvényalkotások újabb biztosítékokkal vették körül a magyar államiságot, azzal az almódosítással, a melyet gróf Apponyi Albert képviselőtársunk beadott, mi is elfogadjuk, (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Kivan még valaki az első szakaszhoz hozzászólani? (Nem!) Szólni senkisem kívánván, az első szakasz felett a vitát bezárom. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: igen röviden szükségesnek látom még nyilatkozni arra vonatkozólag, hogy nem látom szükségét a gróf Apponyi Albert képviselő úr módosítása elfogadásának sem. (Mozgás balfelöl.) Nem mintha kifogásom volna . . . Polónyi Géza: Magyar miniszter! B. Bánffy Dezső miniszterelnök% Addig kénytelen vagyok miniszter lenni, a míg Polónyi képviselő úr fog helyettesíteni. (Derültség jobbfelől.) Polónyi Géza: Remélem, nemsokára meglesz! (Derültség.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök s Mindaddig azonban védem a törvényjavaslatot, mert védeni látom szükségesnek. Nem az a kifogásom gróf Apponyi Albert t. képviselő úr almódosítása ellen, hogy abban valami közjogi, vagy olyan tendencziát látnék, a melyet én magamévá nem tehetek; hanem abból hidaltam ki, hogy ezen törvényjavaslatban az, a mi az 1848-iki alkotásokra vonatkozik, Deák Ferencz beszédéből szószerint idéztettek. Ennek folytán nem látom szükségét annak, hogy ezen idézet toldással egészíttessék ki, a mely nem abból a beszédből van. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben a mi magát a dolog érdemét illeti, az nem is feltétlenül szükséges, mert mikor gróf Apponyi t. képviselő úr azt mondja, hogy »az institucziókkal biztosíttatott« 5 az már kifejezést talál a törvényjavaslatban akkor, midőn az van mondva, hogy a népképviseleti alapon nyugvó felelős kormányrendszer behozatott. Ilyen körülmények között kérnem kell, — ragaszkodva előbbi felszólalásaimhoz — mél tóztassék úgy az Eötvös Károly, mint gróf Apponyi Albert képviselő urak inódosítváuyait mellőzve, a törvényjavaslatnak 1. § át abban a szövegben fogadni el, a mint a bizottság a t. ház elé terjesztette. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Elnök: Kivan a bizottsági előadó úr nyilatkozni ? (Nem!) Eötvös Károly képviselő úr kíván a zárszó jogával élni. Eötvös Károly: Sietek kijelenteni, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam módosítványát ugyanazon indokokból, a melyeket ő kifejtett, és ugyanazon értelemben, a melyben ő kifejtette, én a magam részéről is Szívesen elfogadom és ahhoz hozzájárulok. (Helyeslés balfelől.) A mi a t. miniszterelnök úrnak azt az érvét illeti, hogy ő a törvényjavaslat szövegében ragaszkodni kivan ahhoz, a miként Deák Ferencz egykor valamikor e tárgyban nyilatkozott, erre nézve tisztelettel megjegyzem, hogy Deák Ferencz nyilatkozatát a t. miniszterelnök úr itt nem olvasta fel, valamennyien pedig nem lehetünk abban a helyzetben, én sem vagyok abban a helyzetben, hogy Deák Ferencz minden beszédének, a mely ez ügyre vonatkozik, a részleteit így, pusztán memóriából ismerhetnők. Én azt hiszem, czélszertí leit volna, ha a miniszterelnök úr felolvassa azt a beszédet, már csak azért is, hogy megértsük, hogy annak a beszédnek az illető része egészben olyan-e, mint a törvényjavaslat szövege, és alkalmat nyújtott volna neküuk arra, hogy Deák Ferencznek esetleg más beszédeire is hivatkozhassunk, mert ha elfogadja irányadóul a miniszterelnök úr Deák Ferencznek ezt a beszédét, akkor más beszédét is fogadja el. (Helyeslés balfelöl.) De elvégre itt a törvényhozást egyedül az a körülmény, hogy Deák Ferencz e tárgyban más czélból és más alkalommal és nem is egy törvényjavaslat szövegének ünnepélyes megállapítása czéljából mit mondott, nem indíthatja arra, hogy mi ezt csupán csak azért fogadjuk el irányadóul arra nézve, hogy miként hozzuk meg a törvényt. Az régen, más alkalommal, s más czélzatból volt és ha Deák Ferencz azt sejthette volna, hogy valamikor akad kormány, mely az ő beszédeinek egyes részeit törvényszövegbe akarja alkalmazni, bizonyára máskép, talán bővebben, talán a szavak jobb megválogatásával tartotta volna azt a beszédjét. De tény az, hogy ő arra bizonyára nem gondolhatott, hogy a t. miniszterelnök úr egykor a nemzetnek, vagy legalább az ellenzéknek ilyen óhaját Deák Ferencz beszédével akarja ellensúlyozni (Úgy van! balfelöl.) és sohasem gondolt arra, hogy valamikor az ő beszédje felhasználtassék arra nézve, hogy nemzeti történetünk legfényesebb korszakának egyik legfontosabb részét mi itt agyonhallgassuk. (Igás! Úgy van/ a szélső baloldalon.) De tovább megyek, ha gondolt volna is rá, ha tett volna is, az mi ránk nézve irány-
