Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-260

260. országos fllés 1898. m&rcztns 12«én, szombaton. 47 szólani, őt megszakítani nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Méltóztassék meggondolni ennek a konzequencziáját; ha ezt lehetővé teszszük, akkor a legérdekesebb beszéd közepén a hatás teljesen lehetetlenné lesz téve, ha valaki a napirendhez kivan szólani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ne méltóztassék ezen inczideiisbő] egy olyan állapotot teremteni akarni, a mely valósággal nevetségessé teszi a szónoklatnak még sikerét is. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Még tovább megyek; tény, hogy ezen nyomtatott napirend sorrendje nem felel meg a jegyzőkönyv sorrendjének, czélzatosság a dologban nem volt, a mint nem is lehetett, s akkor a házszabályokon nem eshetett sérelem. A képviselő uraknak, mikor a jegyzőkönyv hitelesíttetett, módjukban lelieteit volna konstatálni, hogy a jegyzőkönyv felolvasott pontja nem felel meg ezen sorrendnek. (Zaj a szélső baloldalon.) Akkor, ha méltóztattak volna jelezni, hogy a sorrend nem felel meg, biztosíthatom, hogy sem a ház t. elnöke, sem a kormány részéről semmi nehézség nem tétetett volna, hogy esetleg meg is változtattassék; de végigtárgyalni egy ülésnek több, mint felét, s mikor végig van tárgyalva, akkor venni észre, hogy a sorrend a képviselő uraknak nem tetszik, a nyugodt tanácskozások érdekében nincs. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Senkisem vitatja a házszabály rendelkezésének jogos voltát, senki sem vitatja azi, hogy a házszabályok miképen állapítják meg az interpellácziókra adandó feleletek sorrendjét. De ha már egyszer itt van előttünk a dolog, ha már az igazságügyminiszter úr az; elnök úr felhívására, a napirendre tűzés folytán, beszédét megkezdette, kétségbe vonom jogosultságát annak, hogy a napirendhez szólni kívánás czímén beszédében megszakítható legyen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezekre való tekintettel kérem a t. házat, — intenczió nincs senki részérő), — a házszabály megkerülése nem is áll érdekében senkinek, méltóztassék a kérdés felett napirendre térni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző : Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: Azt készségesen elhiszem, hogy a jelen esetben rossz intenczó nem volt. De azért lehetetlen eltagadni azt, hogy ez a nyomtatvány nem egyezik meg a jegyzőkönyvvel, a mi pedig, ha ma nem fontos, fontossá lehet holnap egy oly tárgyban, melynek, fontosságát senki el nem vitathatja. Azt hiszem, lehetetlen eltagadni annak igazságát, hogy kötelessége mindenkinek, ki azzal meg van bizva, hogy úgy nyomassa ki a napirendet, mint a hogy azt a ház elhatározta; és a jegyzőknek, midőn felolvassák a jegyzőkönyvet, kötelességük az eredeti jegyzőkönyvet felolvasni, nem pedig a nyomtatott jegyzőkönyvet. (Zaj a jobboldalon.) Egyébiránt a házszabályok igen tisztán szólnak; a 152. §. azt mondja hogy az interpellácziók mindig írásba foglalva a napirend tárgyalására kiszabott időn kivú'l terjeszthetők elő s ugyanakkor adatik ezekre a válasz, tehát időn kivűl, mikor a napirend már letárgyaltatott. Ma ez nem nagy fontossággal bír, de a háznak ügyelni kel! arra, hogy ne alkossanak ilyen preczedenseket azok, a kik felelősek ezért többségük miatt, hogy ilyen preczedenst alkotnak. Ez azonban veszélyessé is válhatik, mert megtörténhetik, hogy a ház elé egy igen fontos kérvény kerül, a melyet fontosságánál fogva szombaton kellene tárgyalni, ezt azonban nem lehet, mert a miniszter meginterpelláltatja magát és arra hosszasan válaszol. A mai esetnek nincsen nagy fontossága, t. ház, de az a fontossága van, hogy megsértetett a házszabály, és midőn a miniszter úr felszólalt, nem a házszabályok értelmében szólalt fel, a háznak pedig nem kötelessége meghallgatni azt, a ki nem a házszabályokhoz alkal mázott an szólal fel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Justh Gyula! Justh Gyula: T. képviselőház! A t. elnök úr azt mondotta az imént, — nem tudom, jól hallottam-e, — hogy ő reá nézve legközvetlenebbül irányadó abban, hogy milyen magatartási kövessen az elnöki székben, az a nyomtatvány, a mely napirend ezímmel szokott itt a házban reggelenként a képviselők között szétosztatni. ÉD azt hiszem, hogy legközvetlenebbül irányadó az elnökre nézve az elnöki székben nem az a nyomtatvány, hanem a házszabály s a háznak meghozott határozata. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a nyomtatvány utóvégre semmiféle ellenőrzés alatt nem áll, legfeljebb elnöki és jegyzői ellenőrzés alatt, de semmi hitelesítéssel nem láttatik el, azt senki figyelembe nem részesíti. Én a magam részéről nem is látom valami nagy jelentőségét annak, hogy az naponként kinyomassák ; azelőtt nem is volt szokásban és nincs is annak semmiféle praktikus haszna. Mondom tehát, nem az az irányadó, hogy mi van abban a nyomtatványban, hanem hogy mit moud a ház határozata és a házszabály. A ház határozata, és pedig nemcsak a tegnapi, hanem ezen országgyűlésnek mindjárt az elején hozott régebb határozata kimondja azt, hogy szombaton, a mennyiben kérvények tárgyalásra készen vannak, a ház 12 órakor mindig a kérvények tárgyalására tér át. Ez a határozat ma is fennáll, mert azóta nem változtattuk meg és mindaddig, a míg meg nem változtatjuk, irányadó nemcsak a házra, hanem az elnökre nézve is. (Ügy van! a szélső baloldalon.)