Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-273

278. országos ülés 1898, márczius 30-án, szerdán. 315 nak is a sérelmével háborgatta és ezzel szólásszabadságában korlátozta ?« Megvizsgáltattam az esetet, és azt találtam, hogy a népgyűlésen hatósági biztosként jelen volt járási főszolgabíró eljárása csakugyan nem helyeselhető. Én a járási főszolgabírót eljárásának e nem helyes voltára a főispán útján figyelmeztettem is. (Helyeslés balfélől.) Második kérdése a következő (olvassa): »Hajlandó-e a miniszter úr olyan intézkedéseket tenni, hogy az országszerte mindinkább lábrakapó, a rend álarcza alatt a polgárjogokat tipró, a törvény és hivatali közegek tekintélyét is sértő, alkotmányunkat pedig veszélyeztető rendőri túlkapásoknak eleje vétessék, főként azzal, hogy a rend fentartására hivatott közegek a gyűlési és szólási jognak mibenléte és mikénti biztosítása iránt kioktatva és utasítva legyenek.* Kétségtelen, hogy minálunk, miután ezek a dolgok kodifikálva nincsenek, de még normativumul szolgáló általános szabályrendelettel sincsenek úgy megoldva, hogy az eljáró közegek abból maguk számára a miheztartás végeit Irányítást nyerhetnének, kivéve az egy főváros területét, hol az államrendőrség már törvényileg be van hozva, — másutt ezeket a dolgokat egyrészt törvényhatósági tisztviselők, másrészt helyhatósági közegek teljesítik — valóban szüksége forog fenn annak, hogy az ilyen gyűléseken hatósági biztosokként szereplő közegek, legyenek azok akár helyhatóságiak, akár törvényhatóságiak, utasítást nyerjenek arra nézve, miként kell ott hatósági biztosi jogaikkal élniök és miként kell, kötelességeiket gyakorolniuk. Éppen e végből igenis intézkedtem az iránt, hogy egy részletes és minden tekintetben útbaigazításul szolgáló rendelet készíttessék és bocsáttassák ki, mely már annyira haladt hogy szövege előttem is fekszik és a legközelebbi időben ki fogom bocsátani. Ez az, a mit az interpelláczióra válaszúi előadhatok, kérem a t. házat, méltóztassék ebbeli válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Mócsy Antal : T. ház! Az igen tisztelt belügyminiszter úrnak imént elmondott válasza után nagyon természetesen egyebet nem tehetek, mint hogy a választ örvendetes tudomásul vegyem azért, mert mégis fordul elő eset, midőn a t. belügyminiszter úr az ellenzéknek is igazat ad. Azonban bátorkodom őt mégis arra kérni, kegyeskedjék a jövőre nem 9—10 hónap múlva válaszolni, hanem legalább a házszabályokban megállapított határidőben. A választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Tudomásul veszi a ház a választ ? (Igen!) A ház tudomásul vette. Következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter válasza Zmeskál Zoltán képviselő úr interpellácziój ára. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Zmeskál Zoltán képviselő úr ez év február 19-én interpellácziót intézett hozzám, a melyben azt a kérdést intézi hozzám, van-e tudomásom arról, hogy Ruffy Pál országgyűlési képviselő a várnai választás alkalmával ígéretet tett Zlatháry János esperes-plébánosnak, hogy hat hét alatt infulät eszközöl ki számára, ha Rossival képviselőjelöltre szavaz, és hogy adtam-e meghatalmazást Ruffy Pál képviselő úrnak arra, hogy infulát osztogasson? (Derültség.) Ha az interpelláczió megtétele alkalmával itt lettem volna, azonnal azt válaszoltam volna, a mit ma válaszolok, hogy erről semmiféle tudomásom nincs és Zlatháry esperes úr nevét, de mondhatnám az egész várnai választást Ruffy Pál képviselő úr előttem fel sem említette; én meghatalmazást senkinek sem adtam, sem ebben az esetben, sem más esetben, mert hiszen tudnia kellene a képviselő árnak — és ezt ezen egyházi kitüntetések reputácziója érdekében jegyzem meg — hogy az ily egyházi kitüntetések mindig a maguk rendes útján, az illető megyés püspök előterjesztésére történnek. Egyebet nem mondhatok : kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Tudomásul veszi a ház a választ'? (Igen!) A ház tudomásul vette. Következik a belügyminiszter válasza Pichler Győző képviselő úr interpellácziój ára. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! A háznak múlt hó 28-án tartott ülésében Pichler Győző képviselő úr intézett hozzám interpellácziót. Az interpelláczió első pontjában azt kérdi tőlem a képviselő úr, hogy (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy| a budapesti államrendőrség tisztikarában nagymérvű elkeseredés uralkodik a legutóbbi időkben elkövetett túlkapások, tapintatlanságok s önkénykedések miatt s az ezek nyomán az egész intézmény ellen a közönség körében fellépett ellenszenv minden téren való megnyilatkozása miatt ?« Hát, t. ház, erre válaszolhatom, hogy nekem ilyenről tudomásom nincs. Nekem abszolúte sem közvetlen, sem pedig hivatalos úton nincs tudomásom arról, hogy a budapesti államrendőrség tisztikarában akármilyen mérvű elkeseredettség uralkodnék; de nemcsak erről nincs tudomásom, hanem arról sem, hogy a rendőrség iránti ellenszenv, a mint az interpelláló képviselő úr állítja, minden oldalról és minden téren megnyilatkoznék. Ez tehát válaszom az első pontra. A 2. és 3. pontot leszek bátor egybefog40*