Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-270

296 270. országos ülés 1888. márczins 26-án, szombaton. ketten vettek résí.t. Konstatálni kívánom, hogy Pichler Győző képviselő úr, a harmadik szónok, a kormány kedvéért lépett ki a passzivitásból, kilépett olyan időben, a midőn tudta, hogy az általa felhozott vádakra már a néppárti képviselők úgyszólván meg sem felelhetnek, és hogy azon vádakat, a melyeket ő a néppárt ellen intézett, vissza nem torolhatják. Az appropriaczionális vita tisztán bizalmi kérdés körül forog, és én azt hiszem, hogy helyesen fogom fel a dolgot, ha azt állítom, hogy ez a vita legkevésbbé alkalmas arra, hogy egy ellenzéki képviselő a kormány elleni bizalmatlanságát egész beszéde alatt egy másik ellenzéki párt támadásával indokolja meg, a miként azt Pichler Győző képviselő úr tette. T. ház! A provizóriumról szóló törvényjavaslat tárgyalási! alkalmával láttam, hogy a liberális párt e javaslatnál mily tehetetlenül állott; e javaslat mentőszálait a nemzeti párt erkölcsi és politikai reputácziójához kötötte; láttam a búcsújárását a liberális nagy- és aprószenteknek; láttam a krokodilkönyeket hullatni. Ugyanezen eljárást, csakhogy hamisítatlan kiadásban és meglehetősen Ízléstelenül tálalta fel felszólalásával és a kormánynak ez alkalommal való támogatásával Pichler Győző úr. Mert, t. ház, Pichler képviselő úr az ő bizalmatlansági szavazatát nem pártjának — a melyből még nem veszett ki annyira a jó izlés, mint Pichler Győző képviselő úr gondolja — hanem a, kormánypárt zajos helyeslése közepette indokolta meg. (Derültség johbfelöl.) Hát gratulálok a képviselő úrnak ehhez a legújabb parlameti sikeréhez; sokoldalúságának egy újabb bizonyítékát adta : hogy tud és képes a kormánynak is szolgálatot teljesíteni. Eötvös Károly: Gyanúsítás akar ez lenni, vagy mi? (Elnök csenget.) Buzáth Ferencz: Majd megfelelek! A t. közbeszóló képviselő úr le fogja vonhatni a következtetést. Pichler Győző képviselő úr, a leleplezés nagymestere, úgy látszik már letarolta a liberális mezőt, a melyen eddig babérokat szerzett s a választási szabadság, a sajtó- és Szólásszabadság, az egyéni és közszabadság elnyomása, a korrupczió, azon kívül a törvénytelenségek egész hosszú sorozata, úgy látszik, már el lettek feledve a t. képviselő úr által; elfeledte, hogy politikai felfogásával szemben a kormány a provizóriumról szóló törvényjavaslatot nem az önálló vámterület alapjára helyezte; elfelejtette a t. képviselő úr azt, hogy a kormány nem márczius 15-ikét, hanem április 11-ikét fogja megünnepelni. De ha mindezt elfelejtette a t. képviselő úr, talán azt nem feledte el, hogy a néppárt legalább is oly mértékben, mint 8, védte a sajtó- és szólásszabadságot és a gyülekezési jogot és a czukorpréinium tárgyalása alkalmával a nemzet gazdasági érdekeit. És talán még azt sem felejtette el Pichler Győző t. képviselő úr, hogy a néppárt, mely a 67-es alapon áll, a függetlenségi pártot soha, hanem mindig a kormánypártot támadta, mert nem tartotta a tisztességgel megegyeztethetőnek azt, hogy egyik ellenzéki párt a másikat támadja akkor, midőn az ellenzéknek más nemes hivatása van, a mely abból áll, hogy az ellenzék közös erővel ostromolja a kormány eljárását. (Halljuk! Halljuk!) Hogyan jut tehát a néppárt a t. képviselő úr részéről azon szerencséhez, hogy az igazságnak meg nem felelő, rosszakaratú ráfogással ós rágalmazásai illeti? Kinek akart Pichler Győző képviselő úr ezen eljárásával szolgálatot tenni ? Saját pártjának talán, a mely felszólalása alkalmával eljárásán megbotránkozott, azt helytelenítette; a szolidaritást azzal megtagadta és bennünket felmentett attól, hogy beszédének érdemleges részével foglalkozzunk ? Vagy talán bennünket akart a t. képviselő úr semmivé tenni ? Hát nem tudja még, hogy mi, a kiket a választók hiterkölcsi ereje, férfias ellenállása a hatalmi erőszak ellenében és a hazafiságnak legalább is oly mértéke bízott meg választóink képviseletéi vei, a minő Pichler Győző képviselő urat juttatta be a parlamentbe, az ilyen támadásoktól vissza nem riad és az ily támadások padsorainkat megbontani képesek nem lesznek ? És ha a t. képviselő úr tudta egyrészt azt, hogy felszólalásával pártjának szolgálatot nem tesz, bennünket pedig meg nem semmisít, akkor kérdem, mi értelme volt felszólalásának? Erre aztán megtaláljuk a magyarázatot a miniszterelnök úr beszédében, a ki azt mondotta, hogy Pichler Győző képviselő úrral egyetért. Hát azt hiszem,, hogy a t. miniszterelnök úr honorálni fogja a t. képviselő úrnak ezen felszólalását és majd akkor, a mikor a számadások napja el fog érkezni, akkor az úgynevezett Jeszenszky-féíe választások rostájában fog maradni a képviselő úr. Azonban engedje meg, hogy mégis egy állításával foglalkozzam, mert itt a néppárt ellen egy súlyos vád van említve, és pedig minden ötlet és alkalom nélkül hozatott az itt fel. Ezen súlyos vádnak fő argumentumát csodálatos véletlen folytán megtaláljuk a miniszterelnök úr beszédében is. Azt mondja ugyanis a t. képviselő úr (olvassa): »T. ház! A legnagyobb hálával csak egyetlenegy pártnak tartozik a kormánypárt és ez a párt a néppárt, mert a néppárt szolgáltatott módot a kormánypártnak, ép úgy, mint régente Tisza Kálmánnak néhány nemzetiségi