Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-270

270. országos ülés 1898. niárcrius 26-án, szombaton. 293 esetet — nem szoktam sem a piaczra, sem az országház elé vinni; másodszor pedig azért, mert ha oly perfid volnék is és ezt megtenném, mit nyernék vele? Csak azt, hogy néhány ezerrel többet konczedálua a miniszterelnök úr, meg azt, hogy ezt a szerencsétlen furulyást, a ki velem ezt közölte, hetediziglen kivexálnák az árnyékvilágból. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) De minek is keressünk több bizonyítékot. Van nekünk . egy koronatanunk: Rohonczy Gedeon képviselő úr, a ki azt mondotta, hogy 5000 forintot kapott a kormányeltiök úrtól. Addig, míg a kormányelnök úr szemébe nem mondja neki, hogy ez nem igaz, addig mi ezt igaznak tartjuk; s ha Hegedüs Sándor képviselő úr akármilyen naivaknak fest és tart is bennünket, azért még sem vagyunk oly naivak, hogy feltételezzük,

5 hogy azon 360 jelölt közül, kikkel a t. miniszterelnök úr a minap eldicsekedett, csak egyetlenegy Eohonczy Gedeon akadt, a ki tudniillik kapott valamit. Feltételezhető-e az, t. ház, hogy a hol annyi az eszkimó, ott egy fóka elég leendett, va

gy — hogy a t. belügyminiszter úr hasonlatával éljek — hol annyi a bölcs Náthán, egy sovány hering kifutotta volna. (Úgy van! balfelöl.) És ez nagy argumentum a miniszterelnök úr ellen, nagy argumentum a három millió mellett. (Igaz! Úgy van! bálfelöl.) De nem szavazhatok meg a t, kormánynak semmit azért sem, mert a t. miniszterelnök úr a néppártot antiszemitasággai vádolja. Hisz Mócsy Antal t. képviselőtársam beszédében nemcsak nem hangoztatta az antiszemitizmust, hanem ellenkezőleg védelmezni óhajtotta az izraelitákat; (Derültség a jobboldalon) mert óva intette őket azon visszaélésektől és túlkapásoktól, melyek az ő körükben itt-ott előfordulnak. Hogy pedig csakugyan nem értett semmiféle antiszemitizmust, bizonyítja a többi között egy igen magas állású férfiú, kire Magyarországon mind a tudomány, mind a művészetek terén tekintély gyanánt szoktak hivatkozni; az az úr mondotta nekem a napokban, hogy másfél órán át olvasta Mócsy Antal képviselőtársam beszédét és nem talált benne semmi kivetni valót, pedig azt az urat nem lehet antiszemitasággal vádolni, mert oly messze van az tőle, mint az ég a földtől. Tetszik tudni, mi az oka ennek? Mert 8 meg van győződve arról, a mit a t. túloldal mindig kétségbe von, hogy mi nem úgy teszünk, mint mások, hogy tudniillik mást beszélnénk és mást éreznénk, mert a néppártnak az ' van az ajkán, a mi a szivében, de viszont a mi a szivében van, az van az ajkán. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) A mit a t. miniszterelnök úr ellenünk felhoz, hogy azokban a lapokban, a melyek a néppárt elveit propagálják és a néppártot támogatják, azokban itt-ott antiszemita czikkek jelennek meg, hogy lehet azt egy pártnak felróni? En az »Alkotmány«-nak tulajdonosa és igazgatója vagyok és mégis megtörténhetik, hogy megjelenik abban olyan czikk. melylyel én semmiféle szolidaritást el nem vállalok, mert azt lehetetlen kivánni egy párttól, hogy az minden egyes czikket, mely az őt támogató lapokban megjelenik, kontrolirozzon. Nem szavazhatok és nem ajánlhatok meg a t. kormáuynak semmit azért sem, mert a t. miniszterelnök úr épúgy mint Pichler Dezső (Felkiáltások jobbf elöl: Nem Dezső, Győző! Derültség.) Hát legyen Győző, bár nem győztes; tehát Pichler Győző t. képviselő úr is olyan dolgokat tulajdonított nekem a szószéket illetőleg, a melyet én soha nem mondottam, de soha nem is szándékoztam. Azt hiszem, optimus interpres quisque verborum suorum ipse; vagyis, hogy szavai értelméneklegjobb megmagyarázója önmaga; ép azért tiltakozom az ellen, hogy akár keresztény rekczió alatt, akár pedig az alatt, a mit a szószékről mondottam, mást értsen valaki, mint a mily értelmet annak én tulajdonítottam. Azt hiszem a miniszterelnök úr is, de Pichler Győző képviselő úr is bir olyan értelemmel, hogy megérthessék azt, a mit én mondottam és meg is magyaráztam ; így tehát csakis az akarat hiányának tulajdoníthatom, ha meg nem értik, a mit mondottam, már pedig, a mit valaki megérteni nem akar, azt neki százszor is hiába magyarázzák, tehát én nem teszem azt többé. Popé »Essay of Criticism« czímű tankölteményében ezt a pár sort olvastam: »Lélekhen az emlékező erő Az értelem hatalmát nyomja el; S viszont a képzelet meleg sugarán Emlékeink viasztáblája elolvad.* Hát az a magas, fennen lebegő képzelet, a melynek káprázata mind a t. miniszterelnök úrnak, mint pedig Pichler Győző képviselő úr beszéde folyamán gyönyörködtette szemeinket, ennek a képzeletnek — mondom — meleg sugara elolvasztotta az ő emlékezetüknek viasztábláját is, mert lehetetlen feltételeznem róluk azt, hogy ne olvasták vagy legalább ne hallották volna, hogy ez a Pichler Győző képviselő úr szerint is bölcs, XIII. Leó pápa kiadott encziklikákat a »Szoczializmusról« »Az államok szervezésérők, még pedig az egyházi szószék számára; és hogy a magyar püspöki kar is kiadott egy encziklikát akkor, mikor a polgári házasság hatályba lépett, melyet nekünk a szószékről kellett felolvasnunk és megmagyaráznunk. No hát, t. ház, ha ezekben nem volt és nincs politika, akkor Pichler Győző képviselő úr sem mondott a múltkor politikus beszédet, hanem tartott egy orvostani értekezést arról, hogy miként kelljen egy ellen-