Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-270

288 270. országos ülés 1898. márezius 26-án, szombaton. Ha tehát mindezeket tekintetbe veszi, nem veszi észre t. képviselőtársam, hogy mig 1893 ban relatíve tűrhető viszonyok léteztek a magyar gazdára nézve, addig 1894. óta szakadatlan rosszabbodás van, és 1894., 1895. és 1896-ot minden törekvő és komolyan számító gazda sokáig meg fog emlegetni mint a megpróbáltatás esztendeit. (Igaz! Űgy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogyha összehasonlítást akarunk tenni, az utolsó hat évet kell alapúi vennünk, a melyről zárszámadások vannak. Még pedig különböző okokból; először azért, mert már az 1894-iki zárszámadás tetemes felesleget mutat fel, másodszor azért, mert 1891-töl 1894-ig csakugyan gyorsabb fejlődése mutatkozik a bevételeknek, a mi megfelelt a mezőgazdaság kedvezőbb állapotának. 1894. óta azonban a fejlődés nieglassúbbodott, a mi ismét a közgazdasági általános helyzet súlyosbodásával függ össze. És hogyha így állítjuk össze a tételekéi, f. ház, akkor a következő eredményekre jutunk. Először is nem tartom helyesnek azt, hogy az egyenes adókat annyira tekinteten kivül hagyjuk, mint azt az ellenzékről felszólalt t. képviselőtársaim tették, még azt a hírhedt III. osztályú kereseti adót sem. Elismerem, hogy ott a bevételi többletnek egy tetemes része arra a számlára esik, hogy azon mondhatnám botrányos jövedelem-eltitkolások, melyek e téren általánosak voltak az országban, a pénzügyi közegek szigorúbb eljárása folytán némileg csökkentek. Egy nagy része ellenben kétségkívül azon körülmény rovására esik, hogy ép a kereskedelmi üziet és jövedelem határozottan fejlődött az utolsó években. Hisz t. képviselőtársam nem veszi észre, hogy a mai adórendszer szerint egyedül a III. osztályú kereseti adó az, a mely azon bizonyos adóprivilégiumokat is, a melyeket oly nagyon szeretnek felhozni, megfogni igyekszik. Hisz minden lépten, nyomon halljuk t. képviselőtársaink részéről, hogy ez országban a kereskedés, az üzérkedés, a földinívelés rovására halad, fejlődik és gazdagodik. Hát akkor csak természetes, hogy az adóemelkedésnek legalább egy része ezen osztályok emelkedett jövedelmében, emelkedett vagyonában leli eredetét. (Helyeslés jobbfélöl.) De azután ott van a házadó és a szállítási adó. Hát kérem, ha valahol áll az, hogy nem az adóemelkedés okozza a szaporulatot, hanem az adótárgyaknak természetes szaporodása, a közvagyonnak emelkedése, úgy épen a házadó az ; és hozzá kell tennem, hogy az ideiglenes adómentességnél fogva köztudomás szerint ebben az adóemelkedésben még csak nem is azon igen nagy arányú építkezés nyert kifejezést, a melyet mindenütt láttunk az ország nagyobb városaiban és kivált Budapesten az utóbbi években úgy, hogy tulajdonképen itt az adótárgyaknak egy sokkal nagyobb szaporodásával állunk szemben, mint a mely adóemelkedésben kifejezést nyer. (Úgy van! Űgy van! balfdöl.) A mi pedig a szállítási adót illeti, hisz az csak formailag, a mi budgetrendszerünk szerint egyenes adó, a dolog természete szerint sokkal hasonlóbb a fogyasztási adókhoz; és erre épeu azon szempontból, hogy megmérjük vele egy állam közgazdasági fejlődését, sokkal uagyobb súlyt kell helyezni, mint a többi egyenes adókra. (Helyesles jobbfélöl.) De hát térjünk át a fogyasztási adókra. A fogyasztási adók 1891-től 1896-ig, tehát öt év alatt, 72 millió forintról 83,900.000 forintra emelkedtek; az emelkedés tehát 11,900.000 forint. A bélyeg- és illetékből eredő jövedelmek az adótételek minden emelése nélkül 32,400.000 forintról 40,100.000-re; az emelkedés 7,700.000 forinta dohányjövedék tiszta jövedelme 27,500'000 forintról 32,200.000-re, az öt évi emelkedés tehát 2,500.000 forint, vagyis itt is czirka 10°/b. Nem akarok az államvasutaknál számokat felhozni, mert ott ismét két faktor játszik szerepet: a hálózat növekedése és a forgalom természetes emelkedése, a melyeket számszerűleg egymástól elválasztani nem lehet, de mindnyájan tudjuk, hogy 1892. óta a hálózat növekedése relatíve alárendelt szerepet játszott, és azon nagy többletekben, a melyeket az államvasutak jövedelme felmutat, elsősorban a forgalomnak természetes fejlődése, természetes emelkedése nyert kifejezést. (Űgy van! jobbfélöl.) Azt hiszem tehát, t. ház, csakugyan megfoghatóan itt vannak számokban előttünk azon természetes emelkedései az állam főbb jövedelmi ágainak, a melyekre beszédemben hivatkoztam; és azt hiszem, akkor sem jártam messze az igazságtól, midőn azon konklúziót vontam le belőlük, hogy a rendes kiadások emelkedését a bevételek természetes növekedése ellensúlyozta, s hogy rendkívüli beruházási czélokra ugyanannyi összeg áll ma rendelkezésre, mint állott öt-hat évvel ezelőtt. Ez a thézis, ezt kell bebizonyítanom. Ezzel szemben csodálkozását fejezi ki gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, és utal engem a zárszámadások nagyon is eltérő évi eredményeire. Én lehetőleg egyszerűsíteni kívánom a vitát, (Halljuk! Halljuk!) és lehetőleg t. képviselőtársaim álláspontjára helyezkedem. Elfogadom tehát alapúi először nem az egyszerűen szám szerint mutatkozó zárszámadási eredményt, hanem azon leszámolást, a melyet a számszék teljesít, midőn az illető évnek javára vagy terhére nem számítható rendkívüli tételeket úgy a bevételekből, mint a kiadásokból leüti. Másod-