Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-269

272 269. országos ülés 1898. márczins 24-én, cstitürtOfco'n. állította azt, hogy ez adók, tudniillik a fogyasz­tási adók kifejezésre juttatják a nemzeti erők fejlődését. Egészen másként áll a dolog, t. ház. Én ellenkezőleg, azt feleltem Kossuth Ferencz képviselő úr egy nyilatkozatára, hogy ha a fogyasztási adók emelkedése úgy, a mint az a zárszámadásokban jelentkezik helyes és hü ki­fejezője volna a nemzeti jólét emelkedésének, akkor Magyarországon a nemzeti jólétnek óriási mértékben kellett volna emelkednie, mert 1875-ben még csak 13,2000.000 forint, 1896-ban pedig már 83 millió és egy pár százezer forint volt a mi fogyasztási adó bevételünk. De miután ez nem volt mind természetes emelkedés, nagyon természetesen ez a fogyasztási adó nem képezhet olyan szimptomát, a melyből az expanzivitásra következtetni lehetne, de nem is foglalkoztam az expanzivitás kérdésével. Téves mindenesetre az is, hogy gróf Apponyi Albert képviselő úr azt tételezi fel rólam, hogy én a tőkegyűjtés tekintetében, különösen a takarékbetétek útján való tőkegyűjtés tekintetében Magyarország és Francziaország között bármi összehasonlítást is tettem volna. Én Franczia­országra takarékpénztárakkal kapcsolatban nem is hivatkoztam, hanem hivatkoztam értékpapírok­ban való pénzelhelyezés tekintetében akkor, a midőn Horánszky Nándor t. képviselő úr azt állította, hogy nem is a takarékbetétek alakulása, hanem az értékpapírokban vagy állampapirok­ban való befektetés mérve a jólétnek. Erre azt jegyeztem meg, hogy ez igenis áll Franczia­országban, a hol a legkisebb ember is hozzá van szokva, hogy megtakarítmányait rentében helyezze el, de Magyarországon ez abszolúte semmiféle szimptomatikus jelentőséggel nem bir, mert a magyar paraszt pénzét takarékpénztárakba teszi vagy földbe fekteti. (Helyeslés a jobboldalon.) Tévedés mindenesetre az a t. képviselő úr beszédében, midőn azt méltóztatik mondani, hogy én azt mondtam volna, hogy az alkotmányos éra kezdetén értékpapírokban 128 millió forint, 1896-ban pedig 664 millió forint lett volna az országban. Én azt mondtam, hogy állampapírok­ban van ennyi, és nem értékpapírokban. Eta értékpapírokról akarunk szólani, mindenesetre sokkal több van az országban, de erről egyálta­lában semmi említést nem tettem. Esek minden­esetre csak az én szavaim félreértésén alapúi­hatnak. Van azonban két dolog úgy Horánszky Nándor képviselő úr, mint gróf Apponyi Albert képviselő úr beszédében, a melyek már vala­melyes új — habár felfogásom szerint nem he­lyes alapon álló — finánczkonczepczió jellegével bírnak. Az egyik, a melyre Horánszky Nándor t. képviselő úr ma is utalt és a melyről gróf Apponyi Albert képviselő úr is beszélt, hogy tudniillik a kis- és középbirtokosok terhét ké­pező adósságoknak kamatát állami segélylyel vagy állami ingerencziával csökkenteni kell. A mint már múltkor kijelentettem, bővebb ki­fejtés nélkül nem tudok az ideához hozzászólani. Ugyanazt kell mondanom ez alkalommal is, mert azt értem, ha valaki arra az álláspontra helyezkedik, hogy a mai törvények és a mai szabályok, a melyeknek értelmében záloglevelet csakis olyan követelés alapján lehet kibocsátani, a mely nem haladja túl a birtok becsértékének 50°/o-át, ha valaki ezt szűknek tartja és ki akarja terjeszteni a becsérték 60—70o/o áig, ezt értem, de nem helyeslem. Azt is értem, ha va­laki azt mondja, hogy a követeléseknek második helyen való betáblázása útján tegyük lehetővé azt, hogy a birtokos nemcsak záloglevélkölesön, hanem egy külön kötvénykölcsönt is kaphasson, a mi ismét a birtoknak 60—70 —80% ig való megterhelését jelenti. Talán erre czélöz a t. képviselő ár terve, — a mit én nem helyeslek a múltkor kifejtett okoknál fogva. Az is érthető, hogy a reálhitelen kivűl tegyem hozzáférhetővé a birtokosra nézve még a személyi hitelt is. hogy tegyünk olyan intézkedéseket, a melyek a birtokosoknak sze­mélyi hitelét fejlesztik. Ezt értem és helyeslem is. A kormány meg is teszi a legközelebb be­terjesztendő szövetkezeti törvényjavaslatban az intézkedést, hogy a kisbirtokosoknak ez a hitele szerveztessék és államilag is támogattassék. De bocsánatot kérek, a mi gróf Apponyi Albert beszédében mondva van, hogy tudniillik ezzel az óriási igénynyel szemben, mely tudniillik egy ilyen konverzió folytán keletkeznék, nem bír a piacz felvételi képességgel az líj kibocsá­tandó záloglevelekre nézve: bocsánatot kérek, ezt nem értem. Azért, mert ha konverzióról, tehát magasabb kamatozású záloglevélkölcsön­konverzióról van szó, ezek a magasabb kamato­zású záloglevelek eltűnvén a forgalomból, helyet csinálnak a kisebb kamatozású ^ zálogleveleknek és igy a piacz felvételi képességét e tekintet­ben kétségbevonni nem lehet. Tehát nem értvén a dolgot, nem is merek e fölött a dolog fölött véglegesen nyilatkozni. De ha ezt a kérdést én nem értettem, bátor vagyok konstatálni, hogy a most megérintendő kérdést a t. képviselő urak nem értik, a viczinális vasutak papírjainak kér­dését. Úgy Horánszky Nándor, mint gróf Apponyi Albert képviselő urak egy erős támadást intéztek az 1897 : XXXII. törvényczikk azon intézkedése ellen, a mely lehetővé teszi, hogy bizonyos vasúti papírok alapján vasúti kötvények bocsá­tassanak ki és gondoskodik bizonyomgarancziák­ról, a melyek ezeknek a kötvényeknek forgalmi képességét és bonitását biztosítsák. És gróf

Next

/
Thumbnails
Contents