Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-269
266 269. országos ülés 1898. márczíus 24-én, csütörtökön. másik állama követeléseinek. Erre nekem az a válaszom, hogy nem láttam hazaárulást, de igenis láttam meggondolatlanságot (Élénk helyeslés a baloldalon.) és meg is mondom, miért? (Halljuk! Halljuk!) Miből él az a tendenczia a monarchia másik államában, a mely a közösügyi kiadások czéljaira Magyarországot- jobban meg akarja terhelni ? Vájjon nem-e puszta agitáczióból ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hiszen még mielőtt valaki a monarchia két államának erőviszonyait megmérte volna, már megnyilatkozott a 42— 4B°/o-os quóta, de mily alapon? Egyszerűen az agitáczió alapján. Nos, vájjon nem ezeknek az agitáczióknak a malmára hajtják-e a vizet épen azok, a kik nem az igazságot fölkutatni, — mert az elől én sem kívánok elzárkózni — hanem a kik az igazságot eltakarni igyekszenek. (Élénk helyeslés a haloldalon.) És ez még nem volna baj. Ha én azokat a tényezőket, a melyek ez idő szerint Magyarország sorsa fölött döntenek, olyanoknak látnám, a kik ha egyszer materiális alapon megállapították az igazságot, meg is állanak mellette ; avagy ha majd az ország erőviszonyait a qoutatárgyalások alkalmából meg fogjuk világítani, azt látnók, hogy azok a férfiak, a kik különbeu is nagy befolyást gyakorolnak Magyarország sorsára, fejlődésére, ezek mellett a mutatkozó igazságok mellett megmaradnak, azok részéről viszonyaink rózsás színben való festését sem tartanám nagy bajnak, de, fájdalom, én féltem az országot, mert azt a teadeneziät már ma is látom, hogy a helyett, hogy vizsgálnák az ország anyagi helyzetét, anyagi bajait, teherviselési képességét, már előre is megnyilatkozik a készség (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Magyarország igazságtalan megterhelésére. Ez az a tendenczia, a mely ellen idejekorán fel akartam emelni szavamat, azért, hogy ezen az úton az ország érdekeinek kezelői ne menjenek tovább. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőtársam, gróf Tisza István megemlékezett beszédemnek ama részéről is, a melyben én a kisebb emberek érdekeinek gondozásnélkííliségét hangsúlyoztam. Szóltam a kataszterről, de nem azon titkos memorandumok alapján, bár az is sajátságos dolgokat tüntet fel, szóltam a statisztika alapján és az én t. barátom, a kinek igazán kiváló képességei meg tudják találni nemcsak a számokat, de az azokban rejlő igazságokat is, ám vizsgálja meg az országnak egyes területeit, hasonlítsa össze a quantitás különbözetnélktíli földbirtok kataszteri mennyiségét és állítsa össze, hogy mi az az adó, a mit a közép- és a nagybirtok képvisel és állítsa össze a kis exisztencziáknak ugyanazon mennyiségen és minőségen nyugvó adóit és akkor meg fogja találni a valódi igazságot. Szólt ő az ártérfejlesztés dolgairól is, igen helyesen konstatálván, hogy ebben ő szakférfiú, mert ezekkel a dolgokkal régi idők óta foglalkozott. Én is foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, még pedig olyan időben, a melyben a t. barátom még azokkal nem foglalkozhatott. Láttam azon időket, midőn Magyarországnak árvízveszélyes területei, mondjuk az 1855. és az 1865-iki óriási árvizekkel fenyegetve voltak, és a mely alkalommal azon kis existencziák birtokai vizet egyáltalában nem láttak. Ezek ma már mind be Yannak vonva tényleg az árterületbe. Kinek a javára? Azoknak a javára, a kik azelőtt is és azóta is ily árterületen bírták és bírják birtokaikat. Hogy melyik kis exístenczia fogja most már megérteni, hogy mikor az ő birtokát a múltban semmi árviz nem fenyegette, soha árviz az ő birtokának még tájékát sem látta, most kontribuáljon olyan czélokra, a mely czélokban a maga érdekeit feltalálni nem tudja. Nem arról van tehát most szó, hogy itt két dolog egymással ellenkezik; nem arról van szó, hogy vagy az egyik, vagy a másik, hanem szó van egy harmadikról, a mely szerint a kis existenczia nem volt gondozva sem a kataszternél, sem pedig az ártérfejlesztésnél. (Úgy van! halfelöl.) T. képviselőtársam múltkori beszédének fonalán — és ezzel búcsúzni is szándékozom felszólalásától — egyebek közt a következőket mondta (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Olvassa): »Koronáját teszi fel t. képviselőtársam ezen működésére beszédjének azon passzusában, midőn a középbirtokhoz, mint magát számszerűleg is kifejezte, a 200 holdnál nagyobb birtokhoz fordul« — közbevetőleg mondva nem ahhoz fordulok, mert én a kisbirtokról és esetleg a középbirtokról szólottam— » azzal az evoluczióval, hogy itt lehetne az államnak direkt áldozatok nélkül, gondolom az állam szavatossága vagy közvetítése mellett a középbirtok viszonyait úgy rendezni, hogy terheinek kamata 40—50°/o-al csökkenjen.« Azt mondta később, hogy: »Ezeu felszólalásomban iparkodtam azon körök részére, a melyeket fel akartam izgatni a kormány ellen, egy teljesen beválthatatlan követelést felállítani.* T. képviselő úr, én, a mit különösen a törvényhozás termében kimondok, azt nagyon meg szoktam rágni és meg szoktam fontolni, de azért, hogy az én t. képviselőtársam, vagy vele kapcsolatosan a t. földmívelési miniszter úr és a t. pénzügyminiszter úr is valamit teljesíthetetlen dolgoknak tart, ne méltóztassanak azt hinni, hogy az ő nyilatkozatuk dogmák is, mert hiszen a kinyilatkozatait dogmáknak tartja, csak az nyilarkozhatik azzal a mejegyzéssel, mely t. barátom
