Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-269

252 269, országos ülés 1898. inárczins 24-én, csütörtökön. kell azt elérni. Kérdem: helyes, igazságos-e ez? Azon adósságok, a melyek így konvertáltattak, névszerint is a legnagyobb részben vasúti adósságok, tehát olyan ellenértéket nyújtanak, a melyet az utókornak egy milliárd értékben adunk át. Nem helyes, igazságos-e az, hogy az utókor viselje azon vagyon terhét is, a melyet tőlUnk örököl? Mert az már nem áll, a mit gróf Apponyi Albert mond, hogy az összes terheket az utókorra hárítottuk; nem áll, mert ebből az következnék, hogy azt a terhet mi egyáltalában nem viseljük. Törlesztése* kölcsönök murádnak azok; 75 évig törlesztetnek és ugyanazon arányban viseljük mi is, a minőben utódaink. Mi tehát nem hárítottuk át terheinket, nem viselünk kisebb terhet, mint ők, csak egyenlő terhet. Azt hiszem, ez méltányos és igazságos. De azt mondja a t. képviselőtársam: pihenni kell az adóemelés terén. Igaza van. Az új jövedelmi forrásokon kivú'l a régiekre adót emelni nézetem szerint sem a kormány, sem a párt nem kivan. E tekintetben tehát egyetértünk, de ebből argumentumot politikánk ellen csinálni nem lehet. Ez az, a mit az acíózási kérdésre és az adózási képességre nézve megjegyezni kívántam. A másik igen érdekes théma volt a vagyonosodási viszony. Különösen a letétekkel foglalkoztak többen és a föld terhével. Itt már kényesebb a helyzetem, mert én azt hiszem, hogy roppant zavaros a betéteknek forrása és hogy igazán nehéz elemezni és kimutatni azt, mi képezi itt a tőkeszaporulatot, különösen pedig a vagyonemelkedést. Ezzel nem is foglalkozom. De ha gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam azt mondja, hogy arányt nem képviselhetnek a vagyonosodás tekintetében a betétek, mert bizonyítják ezt Francziaország betétei, hol azok távolról sem olyan nagyok, mint lenniök kellene a vagyonosság arányában, hát akkor igaza van, mert a tőkeelhelyezés és a pénzgyümölcsöztetés mindenütt a nemzeti szokásokhoz idomúi. (Igaz! Úgy van! jóbbfeUl.) Nálunk bizonyos tunyaság, bizonyos gondatlanság függ össze azzal, hogy a betétek szaporodnak. Sokkal okosabb volna a helyett, hogy ott hevertetik a pénzt, azt iparvállalatokba vagy jövedelmező papírokba elhelyezni, de a közönség lusta e tekintetben. Másfelől azt mondja Horánszky Nándor t. képviselőtársam, hogy nem ez a mértéke a vagyonosságnak, hanem a papírokba való elhelyezés. Bocsánatot kérek, ez sem. Erre egy eklatáns példát mutatok. Angliában 240.000 rente-tulajdonos van, Franeziaországban négy millió; ebből az következnék, hogy ennyivel gazdagabb Francziaország, mint Anglia. (Helyeslés a jobbóldalon.) Pedig egyáltalában nem úgy van; ez szorosan összefügg a Süokásokkal, a nemzeti felfogással, úgy, hogy ebből következtetést vonni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi közönségünk még egyáltalában nincs a papiroshoz szokva. Ez igen lassan fejlődik, de vannak akadályai is, így például a magas betéti kamat. Mert ha vidéki pénzintézeteknél öt, hat, a központban négy százalékot adómentesen kap az illető, természetesen nem gondol arra, hogy négy százalékos papírban helyezze el a pénzt. Nálunk a vagyonelhelyezés milyen formában nyilvánul? Nyilvánul földvételben, valóságos földéhségben. Méltóztassanak a statisztikai adatokat megnézni, a vételár-hátralékoknak as árveréseknél való jelentékeny arányát. Mit bizonyít ez? Azt, hogy népünk egy része erején felül vásárol földet adósságra s ebből származik azután az exekuczió. Méltóztassanak megnézni, hány millió vész el évenként így. Ujabban .helyes szokást kezdenek s nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is: házakba fektetik a pénzt, ennélfogva igen örvendetes építési lendületet látunk; de hozzáteszem, ennek van egy hátránya: a fővárost kivéve ritka helyen kapják meg azt a jövedelmezőségei, a mely egy vállalat útján illetné azt a pénzt. Ezek tehát nemzeti szokások, melyeket rendesen kultiválni, rendszeresen irányítani lehet és kell, de az összehasonlításnál e tekintetben nagyon óvatosnak kell lennünk, mert vajmi nehéz a következtetéseket levonni. (Ügy van.' a jobboldalon.) Kossuth Ferencz t. képviselőtársam azt mondja, — így állítja fel a tételt, — hogy állami budgetünk 1868 óta 300 százalékkal emelkedett, azt pedig senkisem bizonyítja be, hogy ugyancsak 300 százalékkal emelkedett volna a nép vagyonosodása is. Éu erre nem is vállalkozom, de kijelentem t. képviselőtársamnak, hogy ő már kiindulási pontjában vastagon tévedett, mert az 1868 iki költségvetésről említette ugyan, hogy a nettó ... Kossuth Ferencz: Igen, említettem! Hegedüs Sándor előadó: Bocsánatot kérek, egész lojaliter elmondom minden hibáját és előnyét. De elfelejtett mégis valamit, tudniillik azt, hogy a mostani államháztartásban a nép terhét nem képező jelentékeny üzemek vannak, vasúti, gyári vállalatok, a melyeknek a nép terheihez semmi közük; (Felkiáltások a szélsőbalon : Hát a viczinálisok ?) ezt a körülményt tehát ne méltóztassék tekinteten kivfíl hagyni. Ha pedig legszigorúbban csak az üzemi költségvetént és beruházásokat szakítom ki, a melyek ezekre vonatkoznak, a melyek az akkori költségvetésben nem voltak benne, tehát az összehasonlítás alapját nem is képezhetik természetüknél fogva sem, de máskülönben sem, mert, mondom, nem voltak benne a költségvetésben, akkor 248 milliót kell összehasonlítani a 498 millióval és akkor az. emelkedés 100 százalék, nem pedig