Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-268
268. országos illés 1898. márczius 23-án, szerdán. 243 ségünkről beszélhetnénk is, nem áll az ország érdekében. (Ügy van! Úgy van! jobbfélöl. Zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Hangzik az egész országban nemcsak a kormány tekintélye ellen hang, hangzik a hatóságok, egyes közegek ellen, hangzik az eljáró tisztviselők ellen, úgy hogy azután ne méltóztassanak különösnek találni, ha az állandó tekintélyleszállítás, az állandó kicsiuylés és becsmérlés következtében akkor, mikor a bajok előáílanak, alig képesek az általános rendet biztosítani. Mert mint a példák mutatják, midőn Szabolcsmegyéből a megijedt birtokos elem idejön a kormánytól" támogatást kérni, akkor nehézségek állanak elő, mert miképen nyújthassunk erélyes védelmet azokkal a hatósági közegekkeh a melyeknek tekintélyét czélzatosan és szándékosan alászálSítják. (Ugy van! Úgy van! Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj és mozgás a bál- és szélső baloldalon.) Es a mikor aJászállítják a hatósági közegek tekintélyét, akkor rendszeresen következik más hatóságoknak, így az egyházi hatóságok tekintélyének alásfállítása és ennek következménye az, hogy ma már bizonyos helyeken* hangoztatják azt, hogy nem kell pap, nem kell párbért fizetni. Énnek következtében felbomlik a társadalmi rend, veszélyeztetve van az állam nyugalma, a mivel szemben csak erélyes intézkedésekkel lehet fellépni, : a melyeket önök ismét bírálnak és kicsinyelnek. Vádolnak, gyanúsítanak bármely bizonyíték nélkül. Röpke szót vetnek oda, bizonyos három milliót emlegetnek. Ismételten mondottam, ez nem igaz, ez rágalom. Elmondtam, hogy állítása annak, hogy egyesek rangért, kitüntetésért fizetnek, azok becsületébe vág. Es mikor ismételten elmondottam és visszautasítom, akkor méltóztatnak azt mindig ismét és ismételten visszahozni. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Tessék t. urak bizonyítani. (Zaj balfelöl. Felkiáltások balfelöl: Bohonczy mondta!) Rohonczy Gedeon képviselő úr sem illetékes ebben bírónak lenni, ő is egy röpke szó után beszélt és egy röpke tóóra alapítani egy országnak reputáczióját nem igazságos, az ország érdekében nincs. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfélöl. Zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Kubik Béla S Nem czáfolta meg Rohonczyt! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfélöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek, Kubik képviselő úr! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Hát, t. ház, mi a czáfolat? Ha azt mondom, nem áll, nincs alapja, nem jogos, nem igaz. Méltóztatnak más czáfolást is kívánni ? (Helyeslés jobbfélöl.) Hát bizonyítsa Kubik Béla képviselő úr, a mit tud bizonyítani, és ha bizonyítani fogja, az meg fog állani, de addig ráfogásnak, rágalomnak nevezem. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Kubik Béla: Nekem nincs okom bizonyítani, én nem kaptam semmit! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Végre jön Sima Ferencz képviselő úr és egy számítást csinál, a mely szerint minden választónak 50 forint járna ki. Ez a számítás lehet alapos, lehet nem alapos, én nem vizsgáltam felül, de mégis bizonyos tényekkel számolni kell. Ha összevetjük az utolsó országgyűlési választások alkalmával fellépett jelöltek számarányait, akkor egyáltalában nem fognak kijönni azok az 50 forintos eredmények, a melyekről Sima Ferencz képviselő úr beszél, tekintve különösen azt, hogy a szabadelvű pártnak összesen háromszázhatvanjelöltje volt. az összes kerületek 88°/o-ában léptetett fei jelöltet s olyan arányban választattak meg egyesek egyhangúlag, hogy már mindjárt teljesen elesik a megszámításnak helyessége, de akkor talán nem 50 forinttal, hanem 100 forinttal kellene számolni, de természetesen állítom, hogy ezzel is alaptalanul és tévesen, mert minden jogosultságot nélkülöz ezen állítás. (Helyeslés jobbfélöl.) T. ház! Ezeknek elmondása után méltóztassék nekem megengedni, hogy most már a vita bezárta után egy kissé, — csakis egy kissé — tarlózzak a szónokok beszédeiben. (Halljuk! Halljuk!) Asbóth János képviselő úr beszédével akarok foglalkozni. Scripta inanent, verua volánt. így egy kis füzetke van a kezemben, egy nagy, terjedelmes gyűjteménynek egyik kis részlete. Ebben, kérem, szokásban van egyes jelentékeny politikusoknak már régi idő óta elmondott beszédeiből egyet-mást bejegyezni. Tóth János: Bessenyei könyve! (Halljuk! Halljuk ! jobbfélöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Lehetséges, hogy Bessenyei jegyzi; én nem mondtam, hogy én jegyzem, de a füzet most a kezemben van, rendelkezem felette. (Derültség és tetszés jobbfelöl.) Ezen kis füzetkében Asbóth János képviselő úrnak »Magyar konzervatív poíitika« czímü munkájából vau egy pár sor. így szól (olvassa): »A magyar konzervatív pártnak nem szabad katholikus pártnak lenni, (Derültség jobbfélöl.) hanem olyannak kell lennie, melyhez a protestáns, a zsidó, az ó-hitű épúgy csatlakozhassák, mint a katholikus.« Egy másik helyen Asbóth János képviselő úr foglalkozik a szabadságról szóló művében a zsidó-kérdéssel is. Azt mondja (olvassa): »A kereszténység alapítója monda és régi zsidó elvet mondott ki azzal, hogy sem a törvényből el31*
