Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-259

258. országos ttlés 1898. márczius 11-én, pénteken, | g bécsi hatalom; hogy épen azon a napon: ápril 1 likén szentesített törvényeink védelmére volt kénytelen a nemzet fegyvert ragadni, a szabadságharczot megvívni és azután annyit szenvedni, (Úgy van! a szélső halót dalon.) Keserű az a nap, t. ház, a melyhez ilyen emlékek fűződnek, fogyatékos az az öröm. a melyben mindnyájan egyek nem lehetünk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi mindnyájan érezzük, az egész nemzet érzi, hogy most, a szabadságba!ezunk félszázados évfordulóján az egész nemzetnek egygyé kellene olvadnia azok iránti hálás és kegyeletes megemlékezésben, a kik a hazáért annyit, oly sokat szenvedtek, oly dicsőén harczolíak. Erre a czélra, erre a megemlékezésre az összhangot, az egyetértést keressük. Keresnünk is kell azt; de ha azt az összhangot, azt az egyetértést csak annak az árán érhetnénk el, hogy megtagadjuk nemzeti multunkat, megtagadjuk nemzeti érzelmeinket, megfeledkezünk apáinkról, azok küzdelmeiről, önfeláldozásáról, hősi haláláról, akkor inkább azt mondom, ne legyen összhang, ne legyen egyetértés. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ámde azt hiszem, t. ház, hogy ez a mindnyájunk által egyaránt óhajtott együttérzés és összhang nem kivan a nemzettől ily nagy áldozatokat, mert megtaláljuk azt az összhangot, azt az egyetértést ilyen áldozatok nélkül is. Mert, t ház, én nem fogadom el helyesnek azoknak az állítását, a kik azt mondják, hogy azért kell márczius 15-ike helyett ápril 11-ikét nemzeti ünneppé tenni, mert csak így lehet összhang a nemzet és a király között. Nem hiszem, hogy a magyarok királya ne érezne együtt a magyar nemzettel annak a történelmi nagy napnak az emléke iránt, a mely napon született meg ennek a népnek, ennek a nemzetnek a szabadsága. Nem hiszem, hogy a király ne járulna hozzá ezen napnak ünneppé avatásához, ha azt a kormány, ha azt az ő tanácsadói neki, mint a nemzetnek hő óhajtását tanácsolnák és javaslatba hoznák. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar nemzet őseitől öröklött dinasztikus érzelmeinél fogva igazán mindig őszinte szívvel osztozott királyának örömében és bánatában egyaránt. Lehetetlen, hogy ennek a nemzetnek hő óhajtásai és vágyai annál a királynál meghallgatásra, lehetetlen, hogy ennek a nemzetnek érzelmei annál a királynál, annak a királynak jó üdvénél visszhangra ne találnának. De ha mégis mi ezt a visszhangot nem halljuk, nem érezzük, annak nem a király az oka, hanem okai annak az ő tanácsadói, okai az ország kormányán levő azok a férfiak, a kik a népnek, a nemzetnek igaz és valódi érzelmeit a trón előtt nem tolmácsolják, (Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát hogyan is tolmácsolhatnák a népnek, a nemzetnek érzelmeit azok, a kik maguk nem éreznek a néppel együtt; (Úgy van! a szélső baloldalon.) a kik nem voltak ott Áradon akkor, a mikor a vértanúk iránti hálás kegyeletinek méltó adóját az egész nemzet lerótta. (Úgy van! Úgy vau! a szélső baloldalon.) A kik nem voltak Kossuth ravatalánál, a mely felett az egész nemzet gyászba borúit. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem folytatom a visszaemlékezést. Én csak azon vélekedésemnek, azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a nemzet és királya közti egyetértés, összhang nem állhat abból, hogy a nemzet mindig csali hódolattal hajoljon meg az udvari körök kívánsága előtt, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hogy a nemzet alázatosságában még gondolni se merészeljen arra, hogy az érzelmeknek az összhangja az érzületek kölcsönösségén- k elismerésében rejlik. A magyar nemzetnek, a magyar népnek az a jó érzéke, a mely magát a király érzelmeivel ellentétbe helyezni soha nem akarta, választotta ki márczius 15-ikét a szabadság nemzeti ünnepévé. Ezt a kiválasztást a gyakorlat, a szokás szentesítette, ez ellen a legfőbb helyen sem emeltek soha egyetlen egy szót sem, mert ott is természetesnek találták a nemzeti kegyeletnek ezt a hagyományos ünnepét. Ez a nap az, t. ház, minden nap között, a melyhez egy oldalról sem fűződik a keserűség, sem tövis, sem gyász, sem a nemzet, sem a dinasztia elleni harcz vagy küzdelem, sem semmiféle elszomorító emlék vagy visszaemlékezés. Ez a nap tehát az, a melyet minden tövis és minden fájdalom nélkül mindnyájan együtt ünnepelhetünk meg, a melyet megünnepelhet az egész nemzet, az egész Magyarország élén azzal a fenkölt személylyel, a kit a szent korona tesz a nemzet fejévé és a ki a költő dala szerint a a legelső magyar ember. T. ház' Minthogy a beterjesztett és most tárgyalás alatt levő' törvényjavaslat a nemzet közérzületével ellentétben kW (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és arra zavarólag hat, minthogy továbbá azon törvényjavaslat a szabadságnak a nemzet által kiválasztott és szentesített ünnepe helyett egy, a nemzet közérzületével összhangzásba nem hozható hivatalos ünnepet kivan teremteni, én azt a törvényjavaslatot, azzal a szövegezéssel, a melylyel az szerkesztve van, el nem fogadom és kijelentem, hogy ha azon javaslat a részletes tárgyalás során az én érzelmeimnek megfelelőleg átalakíttatni nem fog, én azon javaslat elfogadása ellen fogok szavazni. (Helyeslés a szélső baloldalon.)