Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-265

156 265.. országos ülés 1898. márczlus 19-én, szombaton. habár nem látom, hogy mélyrehatóbb intézkedéseket tett volna. De akármit beszéljen is a t. miniszter úr arról, hogy mennyit és mily eredménynyel dolgozott: hogy mennyit dolgozott, azt legjobban bizonyítja az ország mai állapota. A magyar haza ilyen nyomorúságos állapotban sohasem volt. Az anyagi nyomorúsághoz hozzájárult az erkölcsi romlottság és elaljasodás, a nyilt csalások özöne és a szoczializmus rettentő elterjedése. A mellett itt vannak a kiegyezési nehézségek is. Mindez a kormány gyengeségének és gyarlóságának sajuos eredménye. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy az állattenyésztés érdekében sokat tett a kormány. Zmeskál Zoltán: Rossivalt beválasztatta! (Derültség a haloldalon.) Marjay Péter: Én azt szerettem volna hallani a kormánytól, hogy az ország mezőgazdaságára rendkívül káros sertésvész nyomorúságainak enyhítésére kiosztott az ország területén a gazdáknak, ha nem is három millió, de legalább 300.000 forint értékíí sertésteuyészanyagot öt esztendei mérsékelt részletfizetésre. Jobban szerettem volna, ha azt mondta volna, hogy a lótenyésztés fellendítése czéljából elpusztította azokat a 20—25 esztendős, a gazdák takarmányán és abrakján tartott hasznavehetlen taligába való állami méneket — de . . . Zmeskál Zoltán: Rossival és Komlóssy! (Zaj. Elnök csenget.) Marjay Péter: ... és ketyettük olyanokat szerzett be, a melyek a tenyésztést emelni fogják. Azt vártam volna, hogy a t. miniszter úr azt mondja, hogy a pénzügyminiszter pedig el fogja törölni az illetékeket, 50°/o-kal leszállítja a földadót, s a mit ezzel elvesztett, visszaszerzi a tőzsde megadóztatása által. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Mindezt azonban a t. miniszter úr nem mondta, s így ép oly üres az ő beszéde, ép oly sivár és meddő, mint a milyennek jelezte — pedig nem az — Horánszky Nándor úr beszédét, Sőt mondott a miniszter úr olyat, a mit szerintem, bár én nagyon is kezdő és gyenge látású politikusnak tartom magamat, nem volt szabad mondania a miniszteri székből. Azt mondta tudniillik, hogy ha zsidó-kérdést csinálnak, akkor majd ütik a papot és a nadrágos embert is. Ily mondásokkal a rakonczátlan elemekben azt a gondolatot ébreszti, hogy még a miniszter is fél az üti egektől. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Különben is itt a házban nincs izgatás, csak szabad véleménynyilvánítás van. Hogy józan-e az a vélemény, vagy nem, tetszik-e az ország közvéleményének vagy nem, az más kérdés; itt csak szabad véleménynyilvánításról, nem izgatásról van szó. Izgató ebben a teremben, szerintem, nem foglalhat helyet és nincs is. (Úgy van! balfelöl.) De még ha izgatás volna is, azt kellene mendaui egy miniszternek és vele eg;, ütt társainak, hogy bármely izgatással szemben a kormány arra használja fel hatalmát, hogy a közönséget megoltalmazza, s még az árnyékát is igyekszik kiirtani annak, hogy valaki abban a feltevésben legyen, hogy ist akár kapu os, akár nem kaputos embert ütni lehessen. (Úgy van! a szélső haloldalon) De a kormány ebben a tekintetben semmi garancziát nyújtani nem képes. A miniszter úr ama kijelentésével, hogy immár negyedik esztendeje él ez a tehetetlen kormány, ismét csak kicsinyes eljárást követett, mert ez mintegy gyermekies kérkedés. Én erre csak azt mondom, hogy ez is csak szerencsétlenség és az idők nyomorúságának jele, hogy ilyen kormány megmarad az uralmon négy esztendeig. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) Ilyen kormány iránt én egy szemernyi bizalmat sem érzek lelkemben és minthogy semmi tekintetben sem viseltetem iránta bizalommal, egy krajezárt sem szavazok meg arra, hogy éljen azzal az ő kormányzásának útjában. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső hahldalon.) Lakatos Miklós jegyző l Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem fogok felszólalásomban foglalkozni a t. földmívelésügyi miniszter úrnak tegnap elhangzott beszédével. A t. miniszter úr a jövő zenéjét hangoztatta. 0 arról beszélt, hogy mit fog tenni a jövőben, holott az appropriácziónális vitánál a kérdés az: miképen érdemelte meg a kormány a múltban bizalmunkat, nem pedig az, hogy mit igér a jövőre nézve? (Úgy van! a szélső haloldalon.) Egyébiránt, a mi ezen Ígéreteket illeti, engedje meg a t. miniszter úr, hogy mondhassam neki: Timeo Danaos, et dona ferentes. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nem fogom követni Mócsy Antal t. képviselőtársamat sem annak a kirohanásnak a telén, a melyen megtámadta izraelita honfitársainkat; csak azt jegyzem meg, hogy ha az izraeliták Angliában, az Egyesült-Államokban, Fraucziaországban és Olaszországban nem tudtak tért hódítani olyan mérvben, mint minálunk, ez mindenesetre a mi hibánk és a mi élhetetlenségünk. Én azonban részemről nem azt keresem, hogy a magyar honpolgár milyen származású, milyen fajú és milyen vallású, hanem azt, hogy milyen magyar honpolgár és milyen hazafi. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Végre nem fogom követni Molnár János t. képviselőtársamat sem azon a téren, hogy összevegyítsük a vallást és a politikát. Nem fogom követni azért, mert szerintem a vallás szentsége oly magasan áll, hogy ilyen magaslatra nem szabad, hogy a napi küzdelmek sokszor sáros